REMEK TRÜKK

Gózon Gyula azt mondja Herczeg Jenőnek, hogy egy remek mutatványt tud. Mindjárt el is kezdi.
— Van egy pakli gyufád?
— Van.
— Add ide.
Herczeg átadja a paklit, Gózon kiveszi belőle a gyufákat, és az üres dobozt lefekteti az asztalra. Tovább »

Szálljon a mások rozsdás fémmadara!

Elkeseredvén, lelki bajomról énekelek csak,
nem reagálok, hogyha zajong a társadalom.
Néha azér’ még láto’ köröttem bús vereséget,
mégse fogok tollat, simogatni más turulát.

Budapest, 2021. V. 29. Tovább »

diófán
zöld-dió-szemek
hívogatnak
kísértenek Tovább »

Megjelentem. Igenis,
jelen vagyok ezen a görbe vonalon,
itt töltöm a helyet és látom,
ahogy néhány perc alatt mindenki elszelel,
pedig a Winchestert már két hete eladtam,
a Colt tölténytára is üres,
nincs nálam semmiféle
lőszer vagy fehér fegyver. Tovább »

Benő Attilához

Nálam maradt egy könyved,
könnyen meglehet, a fiókomban.
Könnyen jár, mint a motolla,
pedig rágörnyed,
mintha a könyved a fiók olvasója lenne.
Súlyos. Tovább »

BOLDOGNAK LENNI

Segítsetek egymásnak boldognak lenni. Beszéljetek egymással halkabban, ha csak lehet, mosolyogva; hallgassatok a csúnya dolgokról, mintha mindig ünnep volna.
Várjatok minden másnap reggelre csudát: a sorsnak, világnak csudás javulását, szépülését. A reményt, a reményt ne harisnyába, a cipőtalpba dugdossátok, a melletekre kössétek, mint a szép nyakkendőt –, a vállatokra tűzzétek, mint a bársony krizantémét.
Nem halok meg addig, míg boldogok nem lesztek!

Szép Ernő

Színházi Élet, 1935/1

mínuszos hír

a toronyház alatt a járdán
fehér üvegpor és krétarajz
tömeg már sehol
a béke örök Tovább »

II

Hajnalban – Heószphorosz és Éósz idején – valóban történik velünk valami. Nem elsősorban az álmokra gondolok, jóllehet ez sem lényegtelen kérdés, hiszen csak a hajnalban látott álmot tekinthetjük jósálomnak, ellentétben sokak hiedelmével, akik a délutáni álomra esküsznek. (Az sem érdektelen továbbá, hogy csak hajnali álomban repül az ember.) Tovább »

(Vándordal)

Ó, azok a gangok, Anna
Az álombéli hangok
A félrevert harangok Tovább »

Ajtók / Uşi

tágra nyílt ajtó a világra
a mára nyíló a lehetséges
holnapra nyíló ajtó

az elveszett kulcs ajtaja

az ajtó képe amelyen
se ki,
se be.

lakat az ajtón: a hallgatás.

a remény templomajtaja.

ajtó, amelyen át
besurran az álom,
miközben  csikorgatja fogát

Cseke Gábor fordítása

*

uşa larg deschisă spre lume.
uşa deschisă spre azi,
spre posibilul mâine.

uşas cheii pierdute.

imaginea uşii prin care
nimeni nu întră,
nimeni nu iese.

lacăt de uşă: tăcerea.

uşa de biserică a speranţei.

uşa prin care
se strecoară visul
şi o auzi scîrţîind în somn.

Forrás: Vatra, 2021/3-4. szám

Alvás közben

Aludt, aludt és aludt. Összevissza, ahogy enni tudott. Aludt délután háromkor és éjjel kettőtől, aludt reggel nyolcig. Olykor még arra riadt, hogy a hóban áll a háziruhájában, vagy hogy anyu segítségért kiált. Vagy hogy apu azt mondja, mama, most menjen ki. Vagy hogy Brikett kiáltozik: Megölöm!!! Balú mesélte, hogy alvás közben a fogát csikorgatja. Tovább »

már hónapok óta terepfoltos szvetterben járok
terepfoltos sapkában
terepfoltos szájmaszkot viselek
anyám ki nem állhatja a terepfoltos holmit
s én annál inkább kívánom
most azt hihetik
pribék szeretnék lenni
hatvanhat évesen Tovább »

A romániai autópályák helyzetéről leginkább központi, pénzügyi-gazdasági forrásokból kapunk információkat. Mivel az elmúlt napokban bejártam valamennyi erdélyi autópályát, mai jegyzetemben ezeket szeretném saját tapasztalataim alapján megcáfolni, vagy megerősíteni.

Nos, az A-3-on, Nyárádtő közelében, hatalmas gépi erők bevonásával ugyancsak erőteljes munka folyik, szinte biztosra vehető, hogy ez a Marosvásárhelyig terjedő szakasz még az idén elkészül, azután pedig egyhuzamban tudnánk autózni egészen a Kolozs megyei Magyarnádasig. Persze, ha Maroskece és Aranyosgyéres között nem lenne ott az a tizenöt kilométernyi szakasz, amely még mindig autópálya-múzeumnak tűnik. Vas- és betontraverzek hevernek szerteszét, a munkának semmi nyoma, így szinte biztosra vehető, hogy ez az összekötő rész még hosszú ideig visszafogja a forgalmat. Tovább »

Csángó haiku

Nap, nap porlasztja
Anyanyelvünket, létünk
Eróziója. Tovább »

MINDIG JEGYZETEL

— Állandóan jegyzeteket készítek. Ha bármikor, bármi eszembe jut, azonnal leskiccelem. A háború alatt például kerek ötezer oldalt vázoltam fel, ezek a jegyzetek most 16 hatalmas kötetbe kötve állnak a könyvszekrényemben. Érdekes azonban, hogy munka közben még soha nem használtam a jegyzeteimet. Hogy miért csinálom mégis őket? Talán egyszer kifogyok a témákból, akkor hasznukat fogom majd venni. Tovább »

ez a röpke világ!
fény és árnyék
a tulipánokon

Egy kis fronton,
egy kis tűzvonalban
lődözték egymást az ólomkatonák.
Jobb lenne szedelőzködni – szóltam,
amikor a nehézfémeket illetően
elfajultak a dolgok. Tovább »

I

A görögök Éósznak nevezték. A rómaiak Aurorának – s hogy ilyen hosszú és szép szavuk volt rá, abból rögtön látszik, hogy már nem vették olyan komolyan. Éósz még titánok lánya – Aurora már csak költői dísz gördülékeny elégiákban. Éószt Homérosz láthatóan kedveli és elhalmozza jelzőkkel: rózsásujjú, mondja róla, s hogy aranytrónusú és sáfrányleplű. Sokszor szerepel az Iliászban, hiszen a csaták hajnalban kezdődnek. Ovidius ilyenkor még virraszt és Róma langyos kertjeire gondol.

A hajnal nem ugyanaz, mint a reggel, ez nyilvánvaló. A különbségtétel itt rendkívül lényeges: az a sárgásvörös szín, amely elborítja a keleti eget – s amely a hajnal szavunk eredeti jelentése – semmilyen összefüggésben nincs a Nappal, bár ennek a tapasztalat ellentmondani látszik. A hajnal nem a Nap hírnöke, épp hogy neki, a hajnalnak van meg a maga hírmondója és vezetője: Heószphorosz, a Hajnalhordozó. Én őt, Heószphoroszt tartom igazán fontosnak. Ő az első repedés, amely végigfut az égen. Még nem fény, de már nem is sötét. Ő ébreszti fel a kakast és altatja el a denevért. Ő ébreszti fel az elítéltet, akit majd hajnalban végeznek ki. Heószphorosz és Éósz úgy viszonyul egymáshoz, mint az ígéret és beteljesülése.

A reggel az már más, nagyon más. Felkelünk, és feljegyezzük az álmot, amit hajnalban láttunk. Leszedjük a hajnalban megért cseresznyét. Szeretkezünk, mert hajnalban meglódult bennünk a vér. A reggel, az már nem tesz velünk semmit: hagyja, hogy mi cselekedjünk.

(Folytatjuk)

Forrás: Péterffy Gergely – Félelem az egértől. Elbeszélések. Magyar Elektronikus Könyvtár