(Minivers)

Sorsom előre eldöntötték
Volna vicsorgó kerti törpék
Utat mutattak, másra léptem
Hiába várták, meg nem tértem
S míg újra nőnek, mint a gombák
Már mások szemében otrombák
Nincs a világon annyi csapda
Amibe bárki becsalhatna.

2021. május 31.

Megpróbálhatnám elmagyarázni, hogy ki vagyok.
De… nagyon biztos vagyok benne,
hogy megmagyarázhatatlan.

Lesz, ami lesz!
Most megkóstolom
a diólikőrt! Tovább »

IV

A hajnal: az erőszak ideje. Nemhiába volt Éósz szeretője Árész: szerelmüknél már csak tetteik véresebbek.

Homérosznál hajnalban kezdődnek a csaták – nagyon helyesen. Ismereteim szerint minden esetben súlyos vereséget szenvedett az, aki délben, netán délután kezdett csatázni. Tovább »

A szerző felvétele

az embernek sokkal kevesebb baja van
amíg csak a szívére hallgat
gyönyörködik a lányokban, fiatal férfiakban
örül a napnak, issza az esőt, kerteli kertjét
csodálja a villámokat, felhőket, a teremtést
nem gondolkodik feljebb annál, ami, aki
sóhajjal vagy magában dicséri Istenét Tovább »

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
(Milyen legyen a szobra?)

Egész életemben szakadatlanul dolgoztam, a szobromat tehát így képzelem el: én fönn állok a talapzaton, és diktálok hű munkatársamnak, Szegő Jucinak, aki lenn, mint mellékalak, az írógépen gépel.

Színházi Élet, 1935/7

SZÉP ERNŐ
(Milyen legyen a szobra?)

Irtózom a szobroktól, és kikérem magamnak, hogy szobrot állítsanak majd belőlem. Különben pedig költő számára
nem tudok szebb emléket elgondolni, mint hogy egy élő fát ültessenek a költő emlékezetére.

Színházi Élet, 1935/7

FARKAS IMRE
(Milyen legyen a költő szobra?)

Minisztériumi tisztviselő karomban szívügyeim gyakran távol
tartottak a hivataltól. Kollégáim mondogatták: ha neked egyszer szobrot emelnek, csak az üres talapzat fog ott állni és rajta egy tábla, hogy: MEGLÉPETT.

Színházi Élet, 1935/7

SÉRTŐ KÁLMÁN
(Milyen legyen a szobra?)

Míg éltem, mindig abban reménykedtem, hogy verseim nyomán a szép asszonyok búcsújárásban jönnek majd hozzám. Becsapódtam. Halálom után azt szeretném, hogy ne csak én legyek becsapva, hanem a szobrom is.
A zaciba.

Színházi Élet, 1935/7

furcsa hangú madár
a meggyfán
érő meggyszemekből
búvik elő
ez a meggymadár Tovább »

Sötét fények

Persze a gyermek nem ilyen bölcs. Ha megjelent anyám a kastélyban, mint valami fehéren villódzó fény, imádtam valósággal. Időbe tellett, amíg rájöttem, hogy ő viszont nem imád engem.
Apámmal nem voltak ilyen gondjaim. Aki marcona katonatiszteknek adja ki a fiát, hogy férfi legyen belőle, és a rémületet elégedetten fogadja, mert valamiféle tanfolyam részének tartja, az nem szeretheti a gyermekét. Tovább »

Régi újság elnyűtt lapján fedezem fel az utat,
az úton levést és a befutottat.

Időm emlékeimben kutat,
kések kimetszett darabkái: kilencvenes évek.
Bukarest bejön a magyar nyelvű hírcsatornán,
szakállas férfi
bizakodón néz farkasszemet a
forradalom üledékével, Tovább »

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál dolgozott szerény ügyintézői minőségben. De szerény ember volt ő maga is. Középtermetű, sovány, halk szavú, öltözködésben mértéktartó, amúgy lehengerlően udvarias. Ez utóbbi tulajdonságát méltányolták is a főnökei, de sohasem felejtették el hozzátenni: azért lehetne kategorikusabb is, Barika kartárs. A mi ügyfeleink között sok a dörzsölt alak, akik rögtön kihasználják, ha valaki nem eléggé határozott. Tudta, tapasztalta ezt maga Barika is, ezért egy napon elhatározta, változtat a magatartásán. Tovább »

Két állattal érkezett a kendős öregasszony,
háromlábú ébenfakutya az egyik,
bal fülében fülbevaló,
a másik egy akácfatyúk, nekem jelentéktelen. Tovább »

III

A hajnal: a szerelem ideje. Mivel Éósz, titánok lánya, az aranytrónusú, rózsásujjú, sáfrányleplű istennő az ágyába fogadta Árészt, a hadistent, a megcsalt feleség, Aphrodité azzal büntette, hogy örök vágyakozást ébresztett benne. Éósz nimfomániás. Tovább »

a hullámzó májusi messzeségben
visszatérnek az egykori hangok
rigó szól és tücsök cirpel
fölé kondulnak a déli harangok
szinte láthatóvá válik az ének Tovább »

Nem mondunk nemet,
barátot nem sértünk meg.
Befele intézzük az intézni valót.
A semmit. Tovább »

Áttetsző, csatakos
dióolaj-álom
hulláma csap le rám
néhanap

könnyíti a
halálom

Apám a Monarchiát szerette, anyám önmagát. Mindketten impozánsak, fenségesek, karizmatikusak voltak – milyen lenne egy császár és király? Anyám még gyönyörű is volt, bár apám uralkodói bajszáról is több nő lepergett. De mit értem én ezzel? Tovább »

nem nem nem ://
nem megyünk mi innen el
akkor sem megyünk mi innen
ha a gazda csak kiver

A szerző rajza

Tovább »

B. Tomos Hajnal: Ébresztő

Folyton csak főtt spenót
és zöldbab hányásig,
még tenyérnyi kertemben is,
csak petrezselyem nő és borsó. Tovább »

Féllábon áll a gólya

Féllábon áll
A gólya,
Mintha súlya
Nem is volna. Tovább »

(gyermeknapra)

„Anya, nézd! Mindjárt utolérlek !” A szerző fotója

Tárt szárnyú galamb,
csőrében leveles ág,
gyermek rajzolhatta az aszfaltra,
fehér krétával mert így látta valahol
épp felszállás közben,
egyebet nem is tudhatott róla,
csak, hogy legyen rajta szárny
és a kötelező olajfa-ág –
az emberek ott járnak el szenvtelen,
mert ők akkor is sietnek, ha nem,
csak megszokásból, bevett ritmusban
tapossák a törékeny kontűröket,
bakanccsal, patkóvassal, néha három lábon
kínosan, jaj, reccsen a szárny,
elmázolódnak a faroktollak,
valaki tűsarkát szúrta a galamb szemébe –
sietnek tömött szatyrokkal,
aktatáskákkal, ridikűlökkel,
(immár csak pár vonal sejlik),
vagy csak szimplán zsebre dugott kézzel,
gallérba süllyesztik nyakukat,
(utolsóként egy levél, tűnik a galamb)
nem néznek lábuk alá,
csak katatón-előre, a legközelebbi átjáróra,
villamosra vagy kirakatra,
fel-felpillogva néha az égre,
hol láthatatlan bombázók köröznek,
lesnek rájuk radar-szemekkel.

Vadmalacnak remegett a keze. A mancsa, akarom mondani, de ha pontosabban fogalmaznék, az ujjai mozdultak el a mancsán. A balon, mert a jobbat nem vizsgálta.
Szóval, mintha szárazon zongorázna.
”Mi ez? – kérdezte magától. – Üzenet, honnan? Csak nem…?”
Ekkor bánta, hogy nem tanult meg zongorázni, bár az anyja küldte volna, ám ő inkább focizott.
”De hát zongoránk sincs… – találta fel magát. – Hiába is tudnék” – motyogta.
Körülnézett. ”Meg aztán kicsi a lakás. Hova férne…”
Ezután jobb mancsával lefogta az üzenethordozó balt, s azzal el volt a dolog intézve.

Forrás: ujnepszabadsag.com