Ha nem vagy vezető, tarts a sokasággal; a tömeg arra tart, ahová kell.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Ady elleni lázadásom ott ért véget
a kamaszkor felső küszöbén
amikor megértettem hogy
nem hazájára üt
hanem saját arcába sújt Tovább »

Tartalomjegyzék:

Kenéz Ferenc: Homok a bőröndben
Cseke Gábor: Egy távoli reggel

Szellemi önépítés, otthonteremtés Erdélyben (Cseke Péter: Jöjjön el a mi időnk)
ÚJSÁGÍRÓI ALAPOZÁS
KISEBBSÉGI ÖNISMERET – EGYETEMES TÁVLATOK
ELŐDEIM KEZÉT FOGOM
Az írás – közösségi vállalkozás
„…csak reális önismeretre lehet jövőt építeni”
(Kortársi gondolatok Cseke Péter: A magyar szociográfia erdélyi műhelyei című könyve olvasása közben)
„A nagy erjesztő”
Meditációk vigyázó toronyban
Fájó sebekből termő ágak
Szellemi erőtereink
Kisebbségi léthelyzetek – párhuzamos életpályák
A teljesség sóvárgása
Őrtüzek őrzője
Székelyföldi léleképítés
Visszatekintés 75 év magasából

Függelék:
Máriás Józsefnek szóló könyvdedikációk Cseke Pétertől

Egy fotó.
Rajta egy távoli reggel.
Olyan távoli, akár egy már-már elérhetetlen, régen nem látott földrész.
A fotó pedig nem egy ritka pillanatot őriz – de pillanatot.
Pillanatnyi történést, letagadhatatlan gesztust, mely mélyen beleégette magát az emlékezetbe. Tovább »

A költőknek nincs hátizsákjuk
nincs fényképezőgépük

a költőknek sokgyermekes családjaik
elkövetendő bűneik
és homokkal telt bőröndjeik vannak. Tovább »

A ma 75 éves Cseke Péter – Máriás József célkeresztjében

Hónapokon át dédelgetett lelki ajándék került mától a Magyar Elektronikus Könyvtár polcára, amellyel recsenyédi Cseke Péter barátunkat igyekeztünk meglepni 75. születésnapján, de úgy esett, hogy még ma is inkább ő az, aki meglepi környezetét céltudatosságával, munkabírásával, következetességével. Tovább »

Talán intő jel kellene hogy legyen az a tény, hogy éppen a holokauszt nemzetközi emléknapján – a legnagyobb második világháborús megsemmisítő tábor, az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóján – figyelt fel a közvélemény a ditrói migránsokra. A »felfigyelt a közvélemény« enyhe kifejezés arra, ami a közösségi médiában folyik: nyomdafestéket nem tűrő, olykor alpári hangnemű kommentek kísérik a hírt, miszerint egy ditrói pékség két Srí Lanka-i dolgozót foglalkoztat. Tovább »

Erdélyi Magyar Színháztörténet – Philther-elemzések / 4

Olvasom a tanulmányokat és belemerülök a múltba. A könyv sok mindent felkavar bennem. De ki is fáraszt, mert nagyon alaposan, kimerítően tájékoztat, igénybe vesz. Amíg olyan előadásokról szól, ami az „én koromban” zajlott – aránylag könnyű a dolgom. De azok között is akadnak olyanok, amiket nem láthattam. Egyszerűen lehetetlen volt. A színészt helyhez kötötte saját munkája. Csak nagyritkán eshetett meg, hogy egymás előadásait megnézhettük. Nem élvezhettünk akkora szabadságot ezen a téren sem.
Ennek ellenére nagyon izgalmasak, tanulságosak az ezekről szóló tanulmányok. Mint például a Csillag a máglyán Harag-féle rendezése. Tovább »

Babits: nincs okunk kisebbségi érzésre (világirodalom). – A kisebbségi érzés nem azért van, mert az ember kicsi, hanem mert azt érzi, hogy kisebb, mint szeretné. Ilyenkor vagy nőni kell, vagy mást és másképp szeretni.
Nem aggasztó-e, hogy az irodalom egyre kisebb jelentőségű? Nem egyre, de valóban kis. De mi az, hogy kis és nagy? Merjünk nagyok lenni, szokták most mondani. Amire azonnal kieszelték az ellenajánlatot, hogy merjünk kicsik lenni. Az eszükbe se jut, hogy merjünk akkorák lenni, amekkorák vagyunk. Tovább »

A lusta télen hópelyheket számlál, augusztusban pedig a hulló csillagokat. Nem merném tőle megkérdezni, mert azt felelné, hogy boldog.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Lemosta az égről a ködöt
a nappal,
ezzel a sárga és kerek
szivaccsal,
s most elégedetten
hátra dőlt,
hogy lélegezhessen
a föld. Tovább »

Órafohász

Adj atomórát, Istenem, ingyen, tudjam a percet,
hogy mikor áldasz zsenge tavasszal minket idén!
Lészen-e ettől tétova létem mennybe menendő?
Tudja a bánat, ám a karóra felmelegít.

Budapest, 2020. I. 23. Tovább »

Első elégia / Élégie première

Albert Samain-nek

Drága Samain, ha írok, már csupáncsak neked.
Valaki, egy agg szolga, holnap e levelet
kézbesíti majd ott fenn, örök égi tanyán,
az eltávozottnak, ki Samain volt hajdanán. Tovább »

Vézna hajnali eső a város felett,
zizzenő nevetés siklik át a vízen.
Rőt uszadékfa szálkázza a meglesett
gondolat göcsörtjeit. Elbabrál vele. Tovább »

Fekete Vince: Nagytermészet*

Az ötvenfokos szilvapálinka az istene, a paprikás
háziszalonna, a házikolbász s a lájbielőnyi flékeny
minden dolgok csimborasszója. Úgy tud enni,
inni, mulatni, hogy egy egész, nagyböjt utáni
csendőrkommandó megirigyelhetné. Dolgozni
is úgy, mint az állat, reggeltől estig, s ha kell,
éjszaka is, hogy miért?, hajtogatja: a semmiért. Tovább »

Ami nem más, mint felnőttekre kalibrált irodalmi kör fantázianeve, méghozzá Székelykeresztúron, nyíltan a jeles költőelőd, a környékről származó Kányádi Sándor személyiségére és költői hagyatékára alapozva. A hírt gyorsan felkapták a Székelyföldön, minket is ott ért utol, s vele együtt azt is megtudtuk, hogy a kezdeményezéshez a keresztúri Városi Könyvtár nyújt erkölcsi-logisztikai támogatást, az emberi tényező pedig – ami a legfontosabb – dr. Tódor Csaba, dr. Zsidó Ferenc, Balázs K. Attila, Földesi Csenge és Szente B. Levente nevéhez, (irodalom)szervezői tapasztalatához és elkötelezettségéhez kapcsolódik. Tovább »

A legkönnyebb a hallgatást megosztani mással. Jóval könnyebb, mint beszélgetni, megnyílni, átérezni.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.