Kiss Székely Zoltán: A sárból gyúrt ember sárból gyúrja isteneit álom (álom)világ(om)unkról

Székely Jánosnak

A világ ősténye az emberi ész kései fejleménye.
Alkalmazkodás oka, s okozója az alkalmazkodásnak.

Leglevontabb világunk a lét fogalmából nő ki. Tovább »

Gombos Lajos: Budapest 2020

Még több fotó a szerző blogján: http://slowvision.blogspot.com/

Kölcsönsorok: Viorel Mureşan

Önarckép / Autoportret

Karomban szalmacsomót viszek,
kalászai elfedik az arcom

ezért
én
hiányzom a képről Tovább »

Kis Esterházy Péter breviárium (33)

Író és haza viszonyához: Kivel lehet tréfálni és kivel nem? Hopp-hopp: egy féllábúval nem lehet. Lehet-e a hazával, a nemzettel? Lehet-e őtet cikizni (szinonimák)? Az én fölfogásom szerint nem hogy lehet, de hazafias kötelesség, mert hiszen erősíti a nemzeti önismeretet, így erősíti magát a nemzetet. Tovább »

Székedi Ferenc: Juhnyájak és napelemek

Az igazság az, hogy nem gyakran járunk arrafelé. Ha pedig olykor átszeljük, igyekszünk minél hamarabb túljutni rajta. A Mezőség inkább gondolatainkban él, semmint a maga valóságában. Az irodalomban: Sütő András, Wass Albert, Makkai Sándor vagy éppen Molter Károly. Netán a zenében, hiszen az egykori táncházasok, amikor a felfedezés örömével megtalálták néhány mezőségi magyar falu muzsikáját, azokat megjelentették lemezeken és továbbadtak az utódoknak. Tovább »

Örömmel olvastuk a romkat.ro honlapon

Végre, a gyergyóditrói vendégmunkás pékmesterek körül kialakult darázsfészek hangulatban egy józan katolikus hang (Kenyértörés), mely kiváltja aztán a várt reakciót is: a megértő együttérzést.
Érdemes elolvasni, töprengeni a felhozott szempontokon, érveken, kommenteken!

Ádám Gyula: Disznótor a Gyimesekben (3)

Para Olga: Kálváriánk kezdete, 1980

(Levél Gyergyótölgyesről 2)

Édes Öcsikém!

Mindenki ment valamerre. Nem írok keltezéseket, hogy a hátralévő tölgyesi napokban minél többet írhassak. (Csak fájdalmasan zavar az őrültek ordibálása. Vajon miért nincsenek még jobban elkülönítve? Szerintem a többi betegre is negatív hatással vannak.) Tovább »

Kocsis Francisko: Ködösítő jövő

A jövő, az élet e roppant ködösítője, ígéretek és remények gátlástalan tékozlója, egészen biztos nem fog számot adni senki csalódásairól. Nem felel azért, ahogyan múlttá válik. Vagy ahogyan múlttá változtatjuk.

Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Bölöni Domokos böngészője

NEM AKÁRMILYEN

— Volt egy okos kutyám. Reggel mindig vele hozattam zsemlyét a péktől. A nyakába akasztottam egy kosarat, beletettem húsz fillért, és a kutya hozott érte öt süteményt. Egyszer észrevettem, hogy a kutya minden nap elás két fillért a kert egy bizonyos pontján Tovább »

Ádám Gyula: Disznótor a Gyimesekben (2)

Van és lesz utánpótlás

Ádám Rebeka, Katalin nagyobbik lánya 2012-ben érettségizett a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum ének szakán, majd a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett zenepedagógiai szakot. Jelenleg édesanyja mellett dolgozik a csíkszeredai Tanulók Házában, néptánc szakirányítóként.Gyakorlatilag ugyanazt a sokoldalúságot vállalta fel a népművelésben, melyet korábban édesanyja mellett tanult és gyakorolt, meghatványozva ezáltal a városban és környékén immár közösen végzett hagyományápoló tevékenységük hatósugarát, eredményességét. Tovább »

Előhívott beszélgetések: Apró magok elhintője – Ádám Katalin

Ez év január 26-án, hagyományosan a Magyar Kultúra Napja tájékán osztották ki Csíkszeredában a Németh Géza-emlékdíjat, amelyet a budapesti Reménység Szigete egykori megálmodója és megteremtője tiszteletére alapított egy helybeli civil közösség, s minden esztendő elején azokat tünteti ki vele, akik szerintük a legtöbbet tették a helyi anyanyelvi értékek, hagyományok átmentése érdekében, hozzájárultak a moldvai csángó művelődés támogatásához és megőrzéséhez. Az idei díjazottak: két pedagógus, anya és lánya – Ádám Katalin és Ádám Rebeka, mindketten a csíkszeredai Tanulók Háza néptáncoktatói. Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Családi emlékek kertje

1.
A harántcsíkosan hámló törzsű spanyolmeggyfa alatt,
a málnabokrok-nyaldosta öreg császárkörte törzsén,
a vén besztercei szilvafa fényfoltos árnyékában
bábot cipelő hangyák zivatar előtti riadalmában,
céltudatosan sehova igyekvő káposztalepkék táncolnak
a kis ebháti kert porhanyós földjébe kapaszkodó
ribizlibokrok élni akarásával felvértezetten. Tovább »

Ádám Gyula: Disznótor a Gyimesekben (1)

Házimozi: Az évszázad vihara és én

Mostanában gyakran jut az eszembe, hogy le kéne vetkőznöm bizonyos kultursznobizmust. Mondjuk meg kéne fejtenem a fantasy irodalom sikerének a titkát. Például azt, hogy ha egy lány és egy fiú szereti egymást, az mért nem szól akkorát, mint ha történetesen az a fiú még vámpír is? Bizonyára az a bizonyos ingerküszöb kúszik egyre feljebb, és meglehet, a komoly üzenetek átadásában úgy kell tennünk, mint Karinthy híres hegedűsének a cirkuszban. Tovább »

Cselényi Béla: vaságy

a kristálygömbtől jövet

jövendőjének
kiszivárogtatását
elfelejtené Tovább »

Sebestyén Péter: Migránspék

Forrnak az indulatok. Ezt is megértük, hogy mások sütik a székely kenyeret. A kilencvenes évek elején a bukaresti román azért sírt, hogy magyar lisztből sütik az övét, tehát milyen megalázó dolog, hogy ő magyar kenyeret eszik. Néhány éve meg az volt a gond, miért tordai cég süti a székely gyerekek kiflijét?… Tovább »

Ágoston Hugó: Soha többé jóvátehetetlent

E hét elején, január 27-én múlt hetvenöt éve, hogy meghalt Szerb Antal  író , költő , műfordító, egyetemi oktató, irodalomkritikus, irodalomtörténész, a magyar kultúra egyik legizgalmasabb alakja. Sorsszerű véletlenként ugyanazon a napon, amelyen a legnagyobb második világháborús megsemmisítő láger, az auschwitzi koncentrációs tábor  felszabadult. Az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával ezt a napot, január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Tovább »

Ádám Gyula: Szórványban

Ádámos, 2020

Szele Tamás: Auld Lang Syne

Azért van a diplomáciai gorombaságnak is némi eleganciája.
Az Európai Parlament közös énekléssel búcsúzott a kilépő Egyesült Királyságtól.
Mit énekeltek?
Nos, az Auld Lang Syne-t. Tovább »

Gyalogúton Zanglába (89)

152. nap – január 30.

Az utam indiai szakasza eddig nagyon másként alakult, mint azt elterveztem, ugyanis megérkezésem után szinte azonnal lebetegedtem. Még Tbilisziben szedtem össze egy makacs influenzát, amiről azt gondoltam, hogy már kilábaltam belőle, de visszaestem. Amellett, hogy nem volt rendesen kikezelve, ehhez az is hozzájárulhatott, hogy az indiai lakásokban nincs fűtés. Tovább »

Nászta Katalin: Theodora Objectiva

Megrázó. Nem is elégséges ez a jelző arra, amit Theodora Objectiva címen sugárzott a Tilos Rádió január 26. délutánján. Illyés Kinga, erdélyi magyar előadó- és színművésznő életéből játszottak el egy részletet, amihez a szöveget a romániai szekuritáténak a művésznőt több mint húsz éven át lehallgatott anyagából a saját lánya: Török-Illyés Orsolya és férje: Hajdú Szabolcs állították össze. Az előadás két óra hosszú, előtte és utána egy-egy húsz perces interjú Orsolyával, aki maga is színésznő, valamint egy Illyés Kinga által elmondott vers.


Tovább »

Demény Péter / Ivan Karamazov /: A farkasok dala

Bánffy Miklós születésnapjára*

Gróf úr, hát ez az év is véget ért.
A farkasok most is vonyítanak.
Gróf úr, a hó nem írt újabb zenét,
az esőcseppek nem vakítanak. Tovább »

Erdélyi sajtótörténeti adalékok 1989-1990 között

1. Bölöni Domokos: Papírrobbanás

Az 1989. decemberi fordulat eufóriája csak a notórius szkeptikusokat vagy a nagyon-nagyon tisztán látó személyiségeket nem ragadta magával. Érthető módon, a zsarnokságtól szabadult tömeg szomjazta a cenzúrátlan igazságot, szólni kellett a szabadságról, a jövőről — gombamód szaporodtak tehát el a lapok, újságok. A magyar nyelvű kiadványok száma is megnőtt, soha ennyit nem olvastak az emberek, mint éppen ezekben a napokban, hetekben, hónapokban. Tovább »

 
Verified by MonsterInsights