kiöntöm a lelkemet
testem ablakán
más a mosdóvízzel gyermeket önt ki
én a lelkemmel önmagamat
mégse koppanok
mégse töröm ki a nyakam
testem a tűzoltók posztócsövén át
kifeszített vászonra huppan

Budapest, 2022. XI. 2

Senki nem ismer,
habár mind szeret engem .
Holtköltők klubja

– Beszélgetés Szekeres Mária hímzővel a „Hétfalusi minták használata az alkalmazott népművészetben”- című tanfolyam kapcsán –

Fotó Magdó Gyöngyvér

Az utóbbi 20-25 évben mindnyájan tanúi lehettünk Négyfaluban a csángó hagyaték-kutatás és ápolás látványos felpezsdülésének, valamint a hagyományos minták felhasználásának új szőtteseken, varrottasokon, faragványokon, sőt a húsvéti tojásokon is. A helyi kézművesek számbeli növekedésével egyidőben, szükségessé vált idővel egy hivatalosan bejegyzett népművészeti egyesület (Barcasági Csángó Kézműves Egyesület) és egy népi alkotóműhely létrehozása is, mely lehetővé tette, hogy a tagok kiállításokon, vásárokon, szakmai találkozókon vehessenek részt s ezáltal népszerűsítsék munkájukat, egyúttal a hétfalusi csángó mintakincset is. Idén újabb előrelépés történt az egyesület életében: pályázatot nyert egy tanfolyam beindításához, mely „Hétfalusi minták használata az alkalmazott népművészetben”- cím alatt október utolsó két hétvégén zajlott le. A részletekről Szekeres Mária népi hímzőt kérdeztük, aki a tanfolyam egyik oktatója volt:

-Talán kezdjük a tanfolyam elnevezésével: mit kell értenie a szakma kivülállójának az „alkalmazott népművészet” fogalmán ?

– Az „alkalmazott népművészeten” értjük a régi, hagyományos mintakincs feldolgozását és hasznosítását a mai kor igényei szerint. Gondolok itt azokra a modern használati tárgyakra (ruhák, táskák, nadrágok, mellények stb.) melyeknek szabása, varrása és hímzése során a hagyományos csángó mintakészletet használjuk fel, lehetőleg a régi kivitelezési technikák tiszteletbe tartásával.

– Ki volt a tanfolyam ötletgazdája és ki/kik támogatták anyagilag annak kivitelezését?

– A műhelymunka házigazdája Czimbor Izabella szövő és Gödri Anna viseletkészítő volt. Az elméleti és gyakorlati oktatás a türkösi Népi Alkotóműhelyben zajlott, ahol meghívott oktatókként vettünk részt mi, sepsiszentgyörgyiek: Vargyasi Melinda népi iparművész, ruhatervező és jómagam, aki a hímzőtanfolyamot vezettem.
Ami a tanfolyam anyagi hátterét illeti, a Magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának Csóri Sándor Alapjától, a Communitas Alapítványtól és a négyfalusi Polgármesteri Hivataltól kaptunk támogatást.

– Véleményed szerint miért van szükség ma, a 21. században felkutatni a népi hagyatékot és korszerű használati tárgyak megalkotására-diszítésére használni azt?

– Még mindig nagyon sok mintakincs van elfekvőben, ezeket szeretnénk felszínre hozni, megismertetni az érdeklődőkkel és alkalmazni a lakástextiliákon, viseleteken, valamint a modern ruhadarabokon is. Reméljük, hogy igyekezetünkkel sikerül megmenteni a hétfalusi csángó mintakincset, s átadni a következő generációnak is, a szövés-hímzés szeretetével egyetemben.

– Milyen hagyományos mesterségekben nyújtottatok szakmai eligazítást, illetve kiképzést a két hétvégi tanórák során?

– Elsődleges célunk volt megismertetni a résztvevőkkel a hagyományos csángó mintakincset, és annak alkalmazását a korszerű használati tárgyak létrehozása során. Az egyes technikák elsajátításában a már említett népművészek segédkeztek: a szövést Czimbor Izabella, a szabás-varrást Vargyasi Melinda, a varrást Gödri Anna, és a hímzést Szekeres Mária oktatta.

– Ha jól tudom, felmenőid székelyek voltak és jelenleg Szepsiszentgyörgyön élsz családoddal. Hol kerültél kapcsolatba a hétfalusi csángó népművészettel és hogyan lett idővel szívügyed a hagyományos mintavilág felújítása, pallérozása ?

– Igen, Sepsiszentgyörgyön élek a családommal, de Négyfaluban születtem, s egy ideig ott jártam iskolába. Anyai ágon bácsfalusi felmenőim vannak, talán tőlük örököltem a barcasági csángó hagyomány iránti érdeklődést, szeretetet. Édesanyám és az alszegi nagymamám sokat kézimunkázott : kötöttek, horgoltak, hímeztek. Az alszegi iskolában nagyon jó kézimunka tanárnőnk volt, sokat tanultam tőle is.
Sepsiszentgyörgyön tagja vagyok a „Szorgos kezek, diszítő művészet”- szakkörnek. 2013-ban több társammal együtt jelentkeztünk a két éves időtartalmú kézi és gépi hímzés-képzésre, a békéscsabai Kézműves Szakiskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. A budapesti Hagyományok Háza által szervezett zsűrizésen munkáim egy része megkapta a „Páva”védjed – minősítést. Egyébként a barcasági csángó hímzésvilágot a Seres András (apropó: most van halálának 30-adik évfordulója) gyűjteményéből ismertem meg alaposabban. Ezeket próbálom hímzéseimben újra feldolgozni. A Barcasági Csángó Kézműves Egyesületről már megalakulásakor értesültem, de csak a következő évben csatlakoztam a tagokhoz .

– Személy szerint hogyan értékelnéd a napokban zárult tanfolyam eredményeit? Mit és mennyit sikerült megvalósítani az eredeti célokból?

– Véleményem szerint az öt napos műhelymunka sikeres volt, a kitűzött célokat a résztvevők meglepően jól teljesítették. Igazi sikerélmény volt számomra szemlélni a tanfolyam kiállításán sorakozó gyönyörű darabokat: az általuk készített ruhákat, blúzt, szoknyát, nadrágot, tunikákat.
-A Barcasági Csángó Kézműves Egyesület tagjainak ez a tanfolyam volt az első olyan próbálkozása , mellyel sikerült új személyeket beavatni a népi mesterségek titkaiba, nem kevésbé tovább adni tudásukat, tapasztalatukat a fiatalabb generációnak. Véleményed szerint lesz-e folytatása ennek az igazán hasznos kezdeményezésnek?

– Valóban, a tanfolyam talán legfontosabb eredménye, hogy sikerült új személyeket is bevonni a tevékenységbe. A résztvevők megtanultak szőni, hímezni, ruhát, tunikát szabni-varrni és csángó mintával diszíteni őket. Egyszóval nagyon hasznosnak tartom ezt a kezdeményezést, reméljük lesz folytatása.

Sas Péter szerkesztő üzenete

Kedves barátaim, jó ismerőseim, tisztelt érdeklődők!

A mai dátum – 2022. november 10. – ünnepszámba megy számomra. Születésnapomhoz képest kicsit megkésve, de utólagos és legnagyobb ajándékként ezen a napon került könyvesbolti forgalomba Kelemen Lajos levelezésnek II. kötete, mely 1256 oldalon 1050 írásbeli diskurzust ad közre. Tovább »

Vári Attila (Sáromberke, 1946. március 3. –) erdélyi magyar költő, próza- és esszéíró
Novelláival a hatvanas évek közepén egyfajta csodagyerekként került be az irodalmi köztudatba. Költészetében az áttelepülés, az otthonteremtés gyötrelmei foglalkoztatták, prózájában a groteszk játékosság, az anekdotikus-humoros fikcióteremtés az uralkodó. (Wikipédia)

Gyermekkor, lebontott házak

Kukorica-gránátomból
kihulltak a rézsörétek,
hármasutat tévesztettem,
rozsdás rézerdőbe értem.
Vasbotom elkopott,
vasbocskorom elvásott –
fog az erdő
s túl a fákon
ül a nap egy aranyágon. Tovább »

Forrás: MÉ FB-oldala

Ez a fotó azért él mélyen bennem, mert látványa nemcsak egy csodálatos természeti villanás hanem mert születése több szempontból is természetfeletti, melyből bizonyosságot szerezhettem arról, hogy véletlenek márpedig nincsenek. (Forrás: szerző FB-oldala)

„A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést.
Miért? Mert így lemérhetetlenül többet kapok abból, amire szükségem van. A magányban élt élet a
nyilvánosnál határtalanul gazdagabb. Életemben magamnak akarok élni, nem pedig a
nyilvánosságnak.” Hamvas Béla

egyik álmomban
öregen és méltóságteljesen
hosszú ősz hajjal kerültem
a könyv lapjaira
csendesen ballagtam
sorok között
előre
hátra
el
tova Tovább »

elrévedésem
alkotásterápia
zilál a tollam

Budapest, 2022. XI. 9.

Mellőlem e gyáva nemzet kihalt,
bár élni látszik, lélegzik, beszél,
torkán szavak öklendeződnek,
hitekre hivatkozik, s hitemre! Tovább »

I.
Mi onnan a kicsi Erdélyből felnéztünk az NDK-ra, mert ott minden technika magasrangú, minden, az NDK-ban termelt tárgy tökéletes
Mi onnan felnéztünk Csehszlovákiára amiért összejött nekik a prágai tavasz.
Felnéztünk Magyarországra, mert nemcsak jólét van benne, hanem barátságosak az emberek. Még a fû is zöldebb.
Felnéztünk Amerikára, ugyanis azt hittük, fajgyûlölet és világrendõr léte ellenére az a föld a demokrácia letéteményese. Forrása, hogyan is fejezzem ki magam. Garanciája.

Forrás: szerző FB-oldala

Forrás: Ladik Katalin FB-oldala

Tovább »

Anikóval, aki nem él, sétáltam kedélyesen. Szembe jött velünk egy román nő. Fekete trikóján fehér újhold meredt szarvaival felfelé, alatta fehér félkörívek. Anikó mondja neki, hogy ez azt jelenti, hogy még hét hónapig lehet csak terhes. Tréfásan a nő után kiáltanám, hogy vigyázzon, mert Anikó boszorkány, de nem jut eszembe a megfelelő román szó.

Budapest, 2022. XII. 9.

Ami ezután következett, a testvérpár számára fölért a pokollal. Volt a majorban 50 disznó, megszámlálhatatlanul sok csirke, tyúk, liba, néhány kecske, juh és két tehénke. Ezeket kellett etetni, itatni, tisztán tartani stb. Mire esténként ágyba kerültek, moccanás nélkül, mint egy kő feküdtek a következő kakaskukorékolásig.
– Nem bírom, jaj, nem bírom! – jajgatott Viktor és Viktória felváltva. – Hiszen ennyi munka négynek, ha nem ötnek is sok. És ez a bűz, kosz, gané…
Elhatározták, hogy feladják. Csak az a kérdés, mikortól. Tovább »

Csak a szomorúság szól belőlem, de az nagyon. Bíró Béla egyike volt ifjúkorom hőseinek. Hogy egy ember, aki mégiscsak EGY ember, Erdély, mi több, a Székelyföld közepén meg meri írni A tragikum tragédiáját – 1984-ben! -, és ebben a kötetben a Sütő- és a Székely-drámák alapos és mélyen szántó kritikáját végzi el, kimondja, amit csak ő mondhat ki, illetve csak az, aki nem törődik semmivel és senkivel, hogy tehát A lócsiszár után a zuhanás jön – hát ez csúcs volt, nem kevesebb és nem alacsonyabb.
Így is maradt még egy ideig: gondolkodása váratlanságával, értelme szeszélyeivel, ötletei kiszámíthatatlanságával nem mindig értettem, de nagyon szerettem – rokonnak éreztem magammal, mint mondjuk Tompa Gábort. Tovább »

A szépség átvonul a színpadon
S amikor a tapsra visszatér
A haja hófehér
A szeme kékjén szürkészöld hályog
Ócska cipőjén kolonc a vályog
-Ne add, hogy így végződjék jó napom
lnkább kerüljön el a szánalom. Tovább »

Hamarosan megjelenik a MARADOK #VERS#DAL HÁLÓ portál második versantológiája, melyben négy alkotásom kapott helyet. Köszönöm Balázs Szinay!

Forrás: szerző FB-oldala

egy szegény ördög fetreng a sárban
megyek tovább
ördög balra el Tovább »

adja tudtul a maszol.ro portál

Szerző fotója

Egy ráncosra vénült levél,
milyent e kor még megér,
ölembe hullt a reggel,
mit összeróttam vérrel és szeggel:
ez a nyárvégi ténfergés,
vérszegény, nyavalygó émelygés,
hol valami folyton duzzog,
s a benn keserű habot buzog,
zagyválja, hogy mi lesz még ezután,
hogy vár-e rám ősz, barna borzongás,
és egyáltalán….

Zord, kérhetetlen sziklákat felőrlő rideg tél,
Nem siet, megáll, fontos neki mindig a végcél.
Üvölt a szél, farkasok nyomát temeti a hó,
Éhes vaddisznók csörtetnek, vérbe fagy az echo.
Egy tisztásra gyűlnek, felszántják az eget, s földet,
Gyomruk korog, lavina árasztja el a völgyet. Tovább »

Olvasom, hogy Erdélyi Perpatvar címmel immár harmadszor szervez vitafórumokat a MIÉRT, vagyis az Erdélyi Magyar Ifjúsági Értekezlet. A háromfős középiskolás csapatok különböző politikai, gazdasági és szociális kérdések mentén vitáznak, majd képzések és gyakorlatok, illetve térségi versenyek után eljuthatnak a decemberi székelyudvarhelyi döntőbe. Az a cél, nyilatkozta a szervezet alelnöke, hogy a fiatalok elsajátítsák a brit parlamentáris vita alapjait, és az így szerzett tapasztalatokat majd felhasználják a mindennapi életben is. Tovább »