– Ki az a „színész”? – kérdi értetlenül az afrikai törzs egyik leszármazottja, aki idekeveredett a földrészek egymásba torlódásakor, a nagy földindulás ideje utáni maradék időben, ami adatott az emberiségnek.
Letörölte szája széléről a morzsát, amit az elfogyasztott zabkása hagyott rajta és kíváncsian forgatta kezében a megsárgult újságlapot. A kép egy huszonegyedik századi maradvány volt, amin egy ember képét lehetett látni, alatta ezzel a szóval. Tovább »
‘kilencvenegyben
twin peaks lila égbolt és
datolyaszilva
vágytalanságban
kék aurájú halott
fordulatszáma
Budapest, 2019. XII. 14.
Felfelé szárnyalj.
Fordított Ikaroszok
repülnek folyton.
Közlekedési furcsaságok. MTI-archívum, 2004
Az abszurdban könnyen mozgott a kelet-európai ember. Helyesbítek: nem könnyen, hanem természetesen. A kelet-európai abszurd a 60-as évek és a 70-es évek elejének nagy műfaja, amely a látszat és a valóság elképesztő szembenállásából táplálkozott, ezen sírt, bőgött, nevetett, röhögött Mrožek, Hrabal, Örkény, Konrád György (A látogatóval), Páral, Fuks, Havel, Sorescu, Rózewicž; dühös élvezettel, játékos fájdalommal lajstromozták ezeket az ellentmondásokat. Tovább »
I.
Clopot sună,
Cânt răsună,
Imensă recunoștință,
În sătucul meu drăguț,
La crăciun
Sufletele-s la căință. Tovább »
Boschwitz könyve talán nem véletlenül oly vékonyka a testes, alaposan megdolgozott irodalmi munkákhoz képest. A szerző a kellő helyeken viszont értékes kulcsmondatokat helyezett el, melyek összeolvasva kiadják Az utazó valóságos üzenetét. Tovább »
Közlekedési furcsaságok. MTI-archívum, 2004 * A történet: egy hatvani tűzoltónak ellopták a kétkerekűjét, társai pedig faragtak neki egy fabicajt, hogy ne kelljen gyalogolnia. A tűzoltó nyilvános demonstrációt tartott…
(a nyolcvanas évekre emlékezve)
A városban ráérősen havazott,
mintha öreg kéz szitálna lisztet
az ünnepi kalácshoz. Tovább »
Szinte már remeg
körülöttem minden –
úgy simogat az este
csendes árnya, Tovább »
A természet mit sem törődik az egyedekkel; számára csak a fajta a fontos.
Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.
A mai úticélom Zandzsán, Kelet-Azerbajdzsán egyik, hozzávetőleg Kolozsvár méretű nagyvárosa. Kelet felé haladok, a távlati célom, hogy karácsonyra elérjem Teheránt.
Iránban kellemetlenebb gyalogolni, mint azokban az országokban, amiket korábban átszeltem. Itt nagyobb a forgalom, mint a török és a bolgár utakon, ráadásul a járműpark elképesztően elavult. Egy helyi ismerősöm 30 évre becsüli a teherautók átlagéletkorát, jelentős részük az iszlám forradalom előtti időkből való, ami 1977-ben volt. Tovább »
Nem, ez még nem a vég – csupán egy régi ismerős, bizonyos Hamburger, maga is zsidó, ami kinézetén is meglátszik, hatvanas férfi létére kapott már egy pofont az utcán egy Hitlerjungedtől. Láthatóan szívből örvendett a találkozásnak. Hogy miért? Abban reménykedik, nem kell magányosan elviselnie ezt az embertelen üldöztetést. Úgy találja, Silbermann egyáltalán nem néz ki zsidónak, talán vele biztonságosabb mutatkozni… Be is ülnek egy vendéglőbe, beszélgetésük valóságos tapasztalatcsere… anno… Tovább »
VÉGSŐ „VIGALOM“
Mindenki sírva születik,
de senki sem hal meg nevetve,
a végső kacajból pedig
nem kis „vigalom“ kerekedne: Tovább »
Mindig azt hiszem, hogy nem vagy itt,
aztán rájövök, hogy most fogsz megszületni,
és megnyugszom – minden, ami megtörtént,
nélküled történt, hiszen csak most készül a jászol.
A hír rövid és tömör: a Csíki Székely Múzeumban december 10-én megnyilt és január közepéig látható az 1910-ben született és 1991-ben elhunyt Olajos Béla gyűjteményes festészeti kiállítása. Ami viszont a mondat mögött van, annál érdekesebb. Banner Zoltán szerint ugyanis „Olajos Béla talán az egész második világháború utáni erdélyi művészet legrejtőzködőbb művésze volt, a korszak egyik legérzékenyebb festője, legálmatlanabb álmodozója és legderűsebb áldozata.” Tovább »
Csöngetnek. Az ajtó előtt két prikulics várakozik. Már találkoztunk, mondják, én meg biccentek, és mások számára talán érthetetlen előzékenységgel kitárom előttük az ajtót. Ha valakinél prikulics vár bebocsátásra, az kivételes esemény, vegye megtiszteltetésnek. Amíg visszazárom az ajtót, ezek máris berohannak a lakásba, és elrejtőznek. Tovább »
Sokszor készek vagyunk az elismerésből dicséretet faragni. És mennyire bántó, amikor hízelgéssé fajul!
Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.
A HOMÁR
Évekkel ezelőtt történt, hogy Bolváry Géza Berlinben a »Delikatessen« című filmet csinálta. A filmben szerepelt egy élő homár is. A derék állatnak az volt a kötelessége, hogy bemászott az ebédlőbe, meglátta a terített asztalt, és visszahátrált. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/
Amikor Örkény István első egypercesei megjelentek, még nem létezett Közép-Európa, csupán Kelet-Európa, azaz volt, ami volt, csak még nem beszéltek róla. (Definíció: Közép-E. a divatba jött Kelet-E.) Azonnal roppant népszerűek lettek az írások, társaságban, mintha viccek volnának, mesélték, mint népdalt énekelték, és az utcán a borbélylegények is fütyülték, akár a Traviatát. Ha pedig az ember fejből citálta a legújabbakat, hódítási esélyei megnövekedtek a nőknél (férfiaknál etc.). Tovább »
Van egy ismerősöm, már rég leszerelt a francia idegenlégióból, amiről azt tartják, a világ legkeményebb hadserege. Egy másik Panama vad vidékein harcolt a túlélésért, tételszerűen ötvenezer euróért, mert ennyi volt a tét. Aztán egy ínszakadás kivágta a versenymezőnyből. Eggyel kevesebb, mondhatták, akik bennmaradtak, és elindultak túlélni egy bozótvágó késsel valamelyik lakatlan szigeten. Tovább »
érzem a forró
ingemen átüt a hő
átmelegedtem Tovább »
Pusztai Péter rajza
