Cselényi Béla: egy koponyadarabról
váradi útról őskori csonttal tért a család meg
ezt a csodát egy múzeumudvar tárta elénk
ott porosodtak emberi részek várva sorukra
és felelőtlen’ játszani vittünk ősi legót
Budapest, 2019. XI. 16.
Bálint György breviárium (103)
Egy szerény elmebeteg vallomásaiból
Éjszakánként, ha nagyon hideg van, egzotikus szárnyasok gágognak a folyón. Ismeretlen vidékről úsznak ismeretlen vidékre. Nem tudom, vadludak-e vagy vadkacsák. Ibsen iránti tiszteletből remélem, hogy az utóbbiak. A Vadkacsa volt számomra az első Ibsen-dráma. Tizenöt éves koromban olvastam. Tovább »
Gergely Tamás: Dunakavics meg hazafiság
Új üzlet nyitott Vällingbyben, lakásunkhoz viszonylag közel, s mint neve is mutatja – Matvärlden / Az étel világa – élelmiszerárukat lehet ott vásárolni, Horvátországtól Vietnamig. Természetesen jelen van Magyarország is. Mivel? Hát szegedi paprikával, Gyermelyi-tésztafélékkel, meg Omnia kávéval, négyszeres áron; nocsak, nosztalgia… És hát ott van a Dunakavics. Nosztalgia az is, sokak számára; mások számára annál több. Elmesélem. Tovább »
Gyalogúton Zanglába (54)
81. nap – november 20.
Továbbra is Agri városában vagyok, ahol kurd egyetemi hallgatók a házigazdáim. Hetekkel ezelőtt, egy útmenti étkezdében találkoztam először kurdokkal, akik megvendégeltek, ők mondták, hogy a népük szereti a vendégeket. A mostani házigazdáimmal való tapasztalataim alapján a kijelentésük egyáltalán nem tűnik túlzónak. Egyikük átengedte nekem a szobáját, érkezésem napján megetettek a maguk főzte, lerben készített csirkés-zöldséges egytálétellel, tegnap este pedig elvittek egy cukrászdába, hogy megkóstoljam a künefe nevű édességet. Ma délelőtt reggelizni vittek egy pékségbe, utána pedig uszodába mentünk. Tovább »
Para Olga: légy gyerek
pöttömnyi baba
nem fél az árnyékától
játszik légy gyerek
(Sepsiszentgyörgy, 2019. november 19.)
Klasszikusok kézfogása: Jékely Zoltán
Az éjféli Velencéhez
KÁLNOKY LÁSZLÓNAK
Éjfélt ütött az öreg óra,
a két vas-mór éjfélt ütött;
kalapácsuk kongó ekhója
még száll a Szent Márk-tér fölött,
mint elfoszló templomi nóta. Tovább »
Dr. Panigay Róbert: Halottak napja
Egyre halkult az utolsó szekér zörgése. Előbb a kerekek nyikorgása maradt el, majd a paták dobbanását nyelte el a távolság, végül csak a saroglyadeszka ütemes kopogása hallatszott, aztán mindent beborított a csend láthatatlan burája. Tovább »
Borsodi L. László: A vadakról és a gyenge állatról, az emberről
Panigay Róbert Válogatott novellák című kötetéről (Székely Könyvtár, 79)
Lehet, hogy Panigay Róbert vadásznovelláiból nem a magamfajta városi, a természet közelségét csak gyermekkori emlékként őrző embernek kellett volna válogatnia és szerkesztenie. Ebből az előző mondatból egyrészt rögtön kiderül, hogy – mint sok más mindenről – a vadászatról, vadorzásról való tudásom olvasmányaimból származik, másrészt jelzi, hogy a szövegek válogatásában kifejezetten azok minősége számított, nem segített a témához kötődő semmiféle gyakorlati ismeret. Tovább »
Demény Péter: Szívsanzonok – Velence
elárasztott a víz, elárasztott az ár,
ki tudja, tán a nyáron nem is lesz az a nyár,
nincsenek már sirályok, üres a gondola,
egyszer voltam, s többé tán nem megyek én oda Tovább »
Hat évtized erdélyi magyar színháza – előadás-elemzésekben (1949–2011)
Az erdélyi Philther-kutatás a vásárhelyi színiegyetem egykori színháztudományi tanszéke és a budapesti Theatron Műhely – Jákfalvi Magdolna és Kékesi Kun Árpád színháztörténészek – együttműködésével vette kezdetét. Tovább »
Cselényi Béla: Istenadta legó
Dugóból gyufából
kirakni ’97-et(,)
nekem való legó lenne,
lovagolna Dugó Dani.
Budapest, 2019. XI. 13.
Kiss Székely Zoltán: Reménykedő egyedüllét
Hűs szellő rebben,
szőlőkertből lebben,
szerelemet szórva száll tova. Tovább »
Bölöni Domokos sorozata: SE TÉ, SE TOVA
Placebo
Gedő Géza tanító úr hallgatózott egy kicsit, nem fogtak-e odafönt szagot az asszonyaink.
Korondon, a „blokkos” pince terében voltunk, az ő cándra-lecekkel külön kerített, lakatra nyíló szeparéjában.
Piros bort töltött a mázas kancsóból, majd minden külön értesítés helyett így szólt:
„Faljunk túrót!”
Asszonyainkhoz ez hallatszott fel:
„Fekete tyúk mind megette a magoot!”
Bálint György breviárium (102)
A butaságról
Rotterdami Erasmus négy évszázaddal ezelőtt már megírta a butaság dicséretét. A kérdés azonban még mindig nem vesztette el időszerűségét. Hatalmas, bonyolult probléma ez, nehezen hozzáférhető. Ezen a helyen mindössze arra szorítkozom, hogy a butaság társadalmi szerepét és hatóerejét igyekezzem méltatni. Tovább »
Gyalogúton Zanglába (53)
80. nap – november 19.
Megkaptam az iráni vízumot, megnyílt előttem az út kelet felé. Egyelőre azonban Agriban vagyok, innen még vagy 130 km az iráni határ, s arra mindenképp fogok időt szakítani, hogy minél közelebbről megszemléljem az Ararátot. Tovább »
Nászta Katalin: kis ladik
minden bűn, amit meg nem bántál
visszaúszkál a csatornán
néha azok is, miket megbántál
minap arcomra ragadt az ökörnyál
undorodva töröltem volna
de a víz, ami a bűnt mossa
elúszott valahova Tovább »
Bencze Mihály: Beszélgetések önmagammal
(Brassaï-Halász Gyula emlékére)
Emlékszem még a macskaköves Kapu utcára,
Sétáltunk ketten összebújva, a napnyugtára.
Boldogan fogtam kezed, megöleltél s nevettünk,
Amin csak lehetett, s frissen lopott almát ettünk. Tovább »
Kristó Tibor: Ceruzarajz
én parasztként
csak paraszt kalap alól
nézhetek e világra
írni is csak
saját ceruzámmal Tovább »
Bölöni Domokos böngészője
Sértő Kálmán: Utoljára eldalolni…
Árjegyzék a földi élet,
Keresgélek benne,
Valakit úgy választanék,
Aki csókgép lenne. Tovább »






Pusztai Péter rajza