Klasszikusok kézfogása: Szász János

Kálmán

Ez az utolsó nem volt a legjobb húzás, öregem…
Volt egyszer egy gyermek, akinek Auschwitzba deportálták az édesanyját, s akinek édesapja kommunista volt, így hát bujkálnia kellett. A gyermeket idegenek rejtegették, mert a törvény szerint neki is szögesdrót járt volna, meg ciklongáz. Ám mégsem a szeretet és barátság melegét hozta magával az üldözöttség gyermekéveiből, hanem az árvaságot, a körülötte acsargó gyűlölet okán érzett félelmet és önemésztő haragvásokat, a már kezdeteknél megtépázott idegrendszerét. Tovább »

Klasszikusok kézfogása: Csiki László

Feljegyzések a Felejtés Házából

1 .Három emlékemnek emberi neve van már:
Azonnal látnom kell anyámat.
Micsoda világ ez, hogy térben mérhető?
Micsoda élet, hogy utazni kell benne,
És mindennek van neve: háza?
Melyik szótömbben él most az értelem, magányosan? Tovább »

Gergely Zsuzsa: Magnólia

Mint a kiszomjazott virág a szárazságban,
Mint a kiéhezett ember mentsvárában,
Felkúszik ő a sziklafalon is,
Mint az ember, megküzd ő is. Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (453)

(46) A Tunéziai napló c. sorozatból * Forrás: szerző Facebook oldala

Bálint György breviárium (105)

Vilain

Bomba robbant a Baleárokon, és néhány ember belehalt. Nem szokatlan ez napjainkban azon a vidéken. Kik halnak meg ilyenkor? – ez alig érdekli a világot. A halottak nevét nem szokás közzétenni, csak a számukat. Most mégis nyilvánosságra került az egyik bomba-halott neve. Vilainnek hívták, francia volt. Vilain franciául azt jelenti: csúf. A név néha csakugyan végzetes. Vilain nevét sokan ismerték egy időben. Ő gyilkolta meg Jaurèst a világháború első napján. Tovább »

Lászlóffy Csaba: Hármasoltár

1. (az élet)
Mire kitudódik, már semmi sem
olyan feszes; a mell, a combizom,
a látás lazasága, közönye, mint lassan
adagolt méregcseppek, siettetik a
krákogást s a végső, kínos köpetet. Tovább »

Bemutatták a Vasárnapi pszichoanalízis-t

Szinte öt évtizedes, 17 lírakötetes nagy életpálya meghatározó értékeit, elemeit, egy lírai életmű alakulását tekinti át és mutatja be a Vasárnapi pszichoanalízis című, Lászlóffy Csaba munkáit tartalmazó válogatáskötet, amely Korpa Tamás szerkesztésében, a Magyar Napló Kiadó gondozásában jelent meg alig másfél hónapja. A könyvet november közepén, a Kolozsvár Társaság székhelyén mutatták be, az eseményen Korpa Tamás, Tibori Szabó Zoltán újságíró, egyetemi oktató, valamint Balázs Imre József költő, egyetemi tanár személyes élményekről, a Lászlóffy-költészet jellemzőiről, a költő hazai és magyarországi fogadtatásáról beszélgetett. Tovább »

Hm/30

… és akkor farkasszemet néztünk meredten, egymás lelkében kutatva elrepült emlékek után … * Kép és szöveg: Hajdú Mónika

Bölöni Domokos böngészője

Balatoni feliratok

A két Latabár és Víg Miklós turnéztak a Balaton körül. A vonat ablakából kinézve mulatságos feliratú villák nevettek feléjük. Volt ott mindenféle lak. Például egy balatoni borbélyműhely oromzatán a következő felirat ékeskedett:
»Borotvál-lak és Ondolál-lak.«

Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Ködben áll a házad

Áprily Lajos emlékének
születésének 132. évfordulóján

Kis pónyikod ködben úszik,
levelét vesztette régen.
Elárvult nyarát siratja
a díszudvar szegletében. Tovább »

Aïda Aznavour-Garvarentz: „Elestek ők…”

„…Április 24-én kora reggel a török hatóságok tudatták az izmiti örmény lakossággal, hogy katonabiztonsági okokból el kell távolodniok a Dardanelláknál folyó harcok közeléből.
De mivel ez az áttelepülés csak ideiglenes — pontosították —, úgy rendelkeznek, hogy csak kevés csomaggal szereljék fel magukat. Azt tanácsolták, adják le a kulcsokat a rendőrségnek, amely a tulajdonosok távollétében biztosítja a védelmet. Az utazás déli irányban, vonaton történik, a jegyek ára az „utasokat” terheli. Arról azonban tudomásunk van, hogy az egész Baghdassarian család állatvagonban hagyta el Izmitet Anatólia irányában. Tovább »

Egy örmény gyászdal születése

A hír, hogy az Amerikai Egyesült Államok a világon huszonötödikként független országként elismerte a törökök által 1915-1923 között végrehajtott örmény tömegmészárlást, nem csak a törököket, hanem az egész világot gondolkodóba ejtette. Mi történhetett? Tovább »

„Elestek…”

Roger-Viollet fotója az örmény mészárlásról

Bodor Ádám: Szemétégető

Som egy délután kihajtott, messze maga mögött hagyta a várost. Szállingózott a hó, de a betonúton s a földeken hamar elolvadt. Az országútról jól látszott a szikes domboldallal határolt lakatlan terület, ahol az északnyugati szélben füstoszlopok dőltek a rétre. Itt égették a város szemetét. Tovább »

Lászlóffy Csaba: Klímaváltozások szonettje

Visszaaludni. Van idő még? (volna!) –
Ahány helyen megfordultam – oda?
Abba, vagy egy másik dimenzióba?
Mi dönti el, mely korban kicsoda Tovább »

Márton Károly: Reggel

Égrámában zár-
va fények ébredése.
Napfényragyogás.

Bölöni Domokos: A lélek szentjánosbogarai

Kedei Zoltán: Önarckép

Kedei Zoltánnak a ceruza és ecset mellé tollat is adott a kezébe az Úr. Vigaszként talán a felhőtlen gyermekkor elveszett édenéért, az ősi tulajdonból kiakolbolított és a lét peremére taszított család kálváriájának enyhítésére, a tehetség és szorgalom szerinti tisztes boldogulás hiányának pótlására. Tovább »

Cselényi Béla: álomkép kék üveggel

kék üvegben ablakok között
átlátszó kölnivíz inog
így ahogy felidézem
helyén egy nő hátrál Tovább »

Bálint György breviárium (104)

Kísértetek alkonya

Derűs hangulatban távoztam a moziból. Egy kicsit az volt az érzésem, mintha megszabadultam volna valamitől. CsecsemőkorátóI kezdve nyomasztó rémek seregével népesedik be az ember lelke, és később, ha igazán élni akar, kínnal próbál szabadulni tőlük. Ehhez bátorság kell és gyakran még idegen segítség is. Most, mondom, jól éreztem magamat a mozi után. Megkönnyebbülten mentem, mint aki segítséget kapott. „Hát igen – gondoltam – így kell bánni a kísértetekkel. Nem szabad komolyan venni őket.” Tovább »

A. Gergely András: Szem-le, ami itt most inkább fel-hangoló

(Erdélyi Társadalom gyorsolvasó)

Érdekes módon, nem túl gyakori szokásunk az erdélyi társadalomtudományi folyóiratok szemlézése, ismertető bemutatása. Talán „túl közel” van, talán túl szakjellegűnek tetszik. Mindenki más helyett ezt a hiánypótló és összegző bemutatást most magam sem mindenáron vállalnám, ám ha épp figyelemre érdemes a kiadvány, akkor mégsem örülnék, ha senki sem ajánlaná. Ha többet vagy mindet nem is, egy izgalmas tartalmú lapszámot készséggel javasolok most Olvasóinknak, már csak azért is, mert rendre tapasztalom, hogy sokszor a mellettünk álló standon kirakott holmikat sem nézzük a legcsekélyebb figyelemmel, s helyette akár szem-lesütve is bőszen bóklászunk az internet poklában. Tovább »

Klasszikusok kézfogása: Szilágyi Domokos

Perc

Csüggök rajta csüggedetlen,
csügg ő rajtam csüggeteg,
mint a ki nem hűlt egekben
függenek kihűlt egek, Tovább »

Klasszikusok kézfogása: Hervay Gizella

Zbigniew Cybulski 


Cybulski

Kire hull a leldobott picula?
Az lesz a hunyó.

A hunyót halántékon éri
egy repeszdarab.
Elesik, nem fáj semmije,
csak elesik. Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Három gyöngyszem

1.

Gyöngyhalászok
gyöngyöt szednek
gyöngykagylókat gyűjtenek. Tovább »

Demény Péter: Szívsanzonok – Forradalmi metszet

élő golyók lőtték halomra
halott gólyák szülték meg őket
isteni szabadságra vágyó
nagyra nőtt csecsemőket Tovább »

Farkas József György: Kondor Lajos – Fátima

Kondor Lajos (1928-2009) szerzetes 1946-ban lépett be a verbiták közé. Németországi tanulmányai után, 1954-ben küldte rendje Portugáliába, ahol szemináriumi nevelő és tanár volt. 1961-től a még kiskorukban elhunyt két fátimai pásztorgyerek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatási perének posztulátora (kérelmezője) lett. Tovább »

 
Verified by MonsterInsights