A fájdalom múzeuma
Szeretek a „családi képtárban” lapozgatni. Egyetlen fiókban elfér; nem valami nagy vásznakról van szó -, csak „fényképtár” ez, legöregebbje épp hogy eléri az antikváriusok szerinti „antik kort”, azaz ötven esztendőt, és mégis, mintha egészen más világból való lenne mindegyik… Hogy is van az, hogy a fénykép előbb öregszik meg, mint a festmény? Hogy a több száz éves ceruzarajz, metszet vagy olajfestmény egy pillanatig sem kelti az elavultság benyomását, de egy negyven-ötven esztendős fénykép mosolyognivalóan ócska? Tovább »
bánatomnak kiütköztek a tejfogacskái már.
bukarest mint sötéttel telis-tele pohár.
a kirakatrendezőnők későig dolgoztak aznap éjszaka,
ragyogott kiváló igyekezetük sztaniol-csillaga
az italos üvegeken, a motoros sisakra angyalhaj jutott
műhóból készítettek snájdig hóapót. Tovább »
A halál ismét
lángra lobbantotta a fákat –
fehér elhamvadásig Tovább »
A Ness-tó vidéke – a skót Felföld – maga is regényes, zordon képet mutat, ám az itt élők történelme is tele van kegyetlen történetekkel. William Augustus cumberlandi herceg emberei kíméletlenül kiszipolyozták a vidék lakóit; épületek százait döntötték romba, nagyszámú őslakost pusztítottak el. A szenvedések elől nagyon sokan emigrálni kényszerültek az óceánon túlra. A kegyetlenkedések jelképe maga a herceg nevét viselő erőd, Fort Augustus volt – innen irányították a népség elleni „hadjáratokat”. Tovább »
sirám
pár deka gyásszal terhel azóta zöld papagájom
s néha a rácsban színes alakját felfedezem
rajba’ repül már mennyei égen boldogan úszva
s itt vegetálok földi valómban szól a hiány Tovább »
Puhára estem,
megörültem:
a szívem volt az.
Hűvös a tó partja, noha július, lehet elillan a nyár, megy, ahogy jön, sunyin, a horgász felkel hajnalokon, megissza a kávét, öt cigaretta, szól, elmentem, az jó, mondja az asszony és befelé fordul, nagyszájú horgász megrázza magát, pontosabban kirázza magából a reggeli nikotint, meglehetősen tömény, kérdezi, kint van-e a román, hogy kicsoda, inkább mondom, mint kérdezem, ja, ön nem idevalósi, nem, mondom, ő a románról beszél, Tovább »
látom csontjait
bőrhuzat alatt
undorral él
a divatnak Tovább »
valaha régen
olyan régen
hogy hátrafordulva az emlék hátamhoz tapad
láthatatlanul Tovább »
Halotti fénykép
Elmentél, csak finom mosolyod,
ami ittmaradt.
Úgy szólított el az Isten, mint
egy fáradt madarat.
szombat este. olvasok a szobámban. de a zománcozott olvasólámpa
nincs jelen, diszkóba ment.
a plafonról csüngő villanylámpa is kimenőt kért, diák barátja várja.
a tükör előtt illegette magát egész délután.
sötétben olvasok tehát. a fűzött könyv ideges,
az opera előtti kis parkban már régóta „csókra várja”
valami jókötésű szótár-legény. Tovább »
Nicholas Witchell könyve, A Loch Ness-i Szörny alig másfél száz oldalas, sűrű szövésű szöveg, itt-ott képekkel fűszerezve. Dokumentumértékére garancia az a két ajánlás, melyeket előszó formájában a neves állatregények szerzője, Gerald Durell és Sir Peter Scott neves brit ornitológus írtak.
„E könyvben Witchell úr összegyűjtött, s rendszerbe szedett valamennyi adatot a Loch Ness-i Szörny regényes történetével kapcsolatosan, s műve lenyűgöző olvasmány, noha mint arra maga is rámutat, »Különös fényt vethet logikánkra és ítélőképességünkre, hogy oly sok szavahihető tanúnak a gyakran esküvel megerősített vallomását elfogadhatatlannak kellett volna tartanunk, minthogy e vallomások alátámasztják azt a feltételezést, miszerint valami ismeretlen rejtőzik a Loch Ness-tóban.« (Gerald Durell)
Tovább »
Függönyt vásárolnánk, szépet, mutatóst, utcáról nézve az látszik leginkább, nem selymet, selymest se, mert az mű, egészen biztosan kínai, miközben a mi házunk székely ház, legalábbis székelynek gondolnám, bársonyról ne halljak, bársonyosról se, mert annak oka van, hogy bársonyról vagy bársonyosról ne halljak, tudod mit mondom az asszonynak, mint aki tisztában van függönyök dolgában, Tovább »
hangos
lámpaoltáskor
nagyapagyilkossága
kihangosodik Tovább »
Székelyföldi archív felvételek a múlt századból
Balavásári zenekar, 1908, Székely Nemzeti Múzeum
Székelyudvarhelyen, a művelődési ház koncerttermében 2019. október 13-án, vasárnap 12 órától kerül kiállításra a Világnak fordulása, régi idők elmúlása című fényképtárlat a Székelyföld Napok rendezvénysorozat részeként. Tovább »
a dacnak nincs kellemes –
és szaga van, nem illata
késíze, ami nonszensz
nincs árnyalata Tovább »
42. nap – október 12.
Csoportkép magyarokkal és magyarul értő törökökkel Ankarában
Néhány napig még a gyógyulás, lábadozás állapotában vagyok, ami Ankarához köt. Nagy távokat gyalogolni egyelőre nem tudok, az eddigi útról, s a további tervekről beszélni ellenben igen, amit meg is tettem, Mátis Viktor úr meghívására, aki Magyarország ankarai nagykövete, ráadásul meglepően népes hallgatóság előtt. Tovább »
születésem
nem az én erényem
anyám s apám vétkének
áldozata vagyok Tovább »
Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány október 12-én, szombaton (ma este) 18 órától a Művelődési Házban tartja hagyományos díjkiosztó ünnepségét. Köszöntőt mond: Lőrincz György az alapítvány elnöke, ezt a Palló Imre Művészeti Líceum tanulóinak zenés műsora követi. Idén három kategóriában oszt díjat az alapítvány: a Debüt-díjat Voloncs Attila kézdivásárhelyi fiatal prózaíró kapja, Virágok esztendeje című regényéért. Laudációt mond Fekete Vince.
EMIA-díjban az idén 70. évét töltő csíkszeredai Kristó Tibor költő, író részesül. Laudációt mond Zsidó Ferenc. Tovább »
A legutóbbi bejegyzésem óta már hazaértem Magyarországra, de ettől függetlenül le fogom írni az eddig kimaradt élményeket. Mindegyikről úgy tudok írni, mintha tegnap történt volna, mert minden egyes ottani pillanatot leírtam egy naplóba (pontosabban összesen négy darabba, mert az első már októberben betelt). A hazatérésről pedig majd egy másik beszámolóban mesélek. Tovább »
Pusztai Péter rajza