A szerző fotója: Csönd

A mai naptól
minden felriasztott galamb röptén,
minden menekülő lábnyomán,
minden elejtett kismackón,
szopósok fuldokló sírásán,
ősök falon függő mosolyán,
minden behorpadt síron, Tovább »

A koma öltözködött, hogy ő megy. Megy és tüntet. Vadmalac tartóztatta volna, még a karját is megfogta, húzta vissza. Nem akart temetni.
Malacka viszont azt ajánlotta, hogy hagyják, szabad ember, választásában ne korlátozzák.
Vadmalac kiállt a ház elé, hogy integessen legalább. Akkor vette észre a gépmadarakat az égen. Majd az alászálló ejtőernyősöket.
„Már az ég is ellenünk van” – mondotta. Magának, meg Malackának, aki az ajtóban várta.

Megjelent a zEtna 0nline-ban

A színház megváltozott. Persze sohasem volt ga­rancia arra, hogy nem fog. A hagyományos kere­tek nem voltak mindig hagyományosak. A hely­szín, a közeg aszerint változott, mit kívánt a kor. De a megszokást megrázza a változtatás, az új kö­rülményekhez alkalmazkodni mindig kényelmet­lenséggel jár. Belegondolok pld. abba, mikor a do­boz formát először használták. Meg kellett szokni az új körülményeket minden bizonnyal. A színház mindig korához szólt, a jelennek, a mostnak, eh­hez keresett és talált megfelelő formákat a minél jobb hatás eléréséhez. Mert vélekedés ide vagy oda, a színházi műfaj (is) üzenethordozó. Valami­ért létrehozzák a produkciót, valamiért megmu­tatják a nyilvánosságnak. Üzen a királynak, a nép­nek, a szeretőnek. Éppenséggel Istent keresni se lehetetlen ebben a formában, bár kétséges, mi­lyen istent találunk ily módon. Még ekkor is üze­netértéke van. Tovább »

nagyobb csendet
magam körül
csak a tenger
vegyen körül Tovább »

a nèma
olyasmít mondott
amit mèg senki sem
mondott Tovább »

Hát hallgassunk,
Mert hallgatásra ért meg az idő.

Voltak korok, hogy tisztelték a jókat,
A sírni legjobban tudókat,
Akik bomoltan tépték rengeteg
Szakállukat és bőgtek,
Akár a fergeteg,
Akár a sebzett barmok, mint a vad
Csaták sarában széttiport lovak:
Voltak korok, hogy tisztelték és félték…

De most már nincs mód, hogy szavunk megértsék.

Hát hallgassunk,
Mert hallgatásra ért meg az idő.

Tudván tudok jajoktól
Visszhangzó korszakokról,
Amikor mégis ünnep volt kiállni,
Bús-érdemes volt mégis kiabálni,
Káromlani és jósigéket hozni,
Jajgatni, sírni, inteni, botozni,
Ha belehaltál akkor is…

De most már saját hangunk is hamis.

Hát hallgassunk,
Mert hallgatásra ért meg az idő.

Úgy hallgassunk, mint aki meghal,
Akár a szárazra vetett hal,
Mint a kihunyt zsarátnok,
Akár az eltiport virágok,
Vagy mint a Semmi, mint a puszta szik…

Hogy hátha csendünk fülükbe veszik!

Ó, hát hallgassunk,
Mert hallgatásra ért meg az idő.

Higgyük: van hallgatás,
Mely hangosabb, mint bármi más,
Mint omló bányák siket dobbanása,
Mint barmok ordítása,
Mint vihar, amely nem szűnik soha,
Mint a haldoklók sikolya,
Van hallgatás, mely sokkal rémesebb,
Kiáltóbb és félelmesebb,
Mint hogyha lánc sír, vagy ha bomba robban…

Így hallgassunk. Vagy ezeknél is jobban.

(1957)

Nem leszek nagyon kedves, megígérhetem.
Mert ki volt Székely János? Ő volt az az ember, aki a szüleim nemzedéke számára az erdélyi szellemi ember robotképét jelentette. Hogy ők ezt nem tudták, és inkább Kós Károlyra meg Sütő Andrásra hivatkoztak, az mit sem jelent, mert ezt a robotképet közvetítették.
Azaz mit? Hát először is azt, hogy a szellem embere nem alkuszik. Jóval később tudtam meg, hogy Székely János egyik döntése-szerepe-póza a meg-nem-alkuvás volt: hogy édesapját kiszabadítsa a börtönből, pártos verseket írt, s emiatt aztán később sem fogadott el semmilyen kitüntetést.
Másodszor, hogy a szellem embere művelt és okos: nyelveket beszél, filozófiát olvas, minden jelenséget próbál megfigyelni, megérteni, véleményeiben árnyalt és elfogulatlan. Hogy Székely János mindez volt és ilyen volt, azt nem kell bizonygatni, az esszéitől a prózáin át a drámáiig rengeteg bizonyíték van rá.
Harmadszor, és ebből következőleg, a szellem embere nem egy provinciális, zárt, merev ökör, hanem egy szárnyaló, kíváncsi, rugalmas fazon. Székely János is volt merev, de közben megírta az Ars poetica című esszét – olvassák el újra, és megértik, miről beszélek.
Negyedszer, és lásd mint fent, konzervatívnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember nem gondolkodik el alapvető dolgokon, és nem mondja esetleg éppen azt, amitől a konzervatívok rosszul lesznek. A gondolkodás nem egy kordában tartható művelet, az eredménye megjósolhatatlan: aki gondolkodik, az talán éppen nem ott ébred, ahol lefeküdt.
Én így értettem, amire tanítottak. Bizonyára mindent félreértettem. Azt kellett volna mondaniuk, hogy a szellem embere felnéz a nagy üres szavakra, szívesen hallgatja a rezdülő-konduló retorikát, amelyben a hazafiság netovábbja, ha Iasi-t Jászvásárnak nevezzük, és kötelező jelmondatunk, hogy mindent ér a vezér, ha magyar, a másik magyar kőbe vésett mellett, hogy ti. aki magyar, hülye nem lehet, és ha hülye, akkor nem magyar, hogy a konzervativizmus azt jelenti, hogy gyűlölni kezdjük a szabadságot, és közben Petőfire esküszünk.
Minden ember meghal, de ezek után én nem is csodálkozom, hogy Székely János már réges-régen meghalt. Ugyan mit is keresett volna ő ebben a valódi világban?!

Ivan Karamazov / Demény Péter

Forrás: szerző FB-oldala

öt-hét-öt mondom
mikor haikut írok
kinek érdekes Tovább »

(XXI. századi emlék: majd, hogy fogjuk szégyellni magunkat, emberül, a mindenkori hatalomhoz)

nem fogok fegyvert se melletted se ellened
a mindenkori korszellem engem szeretetre nevelt
ez nem a tudás diadala a hit felett
nem fanatizmus áltudás mint a tied
nem is a félelemé Tovább »

Szerelem, te nagy
bűvös kocka! Most talán
kiraktalak. Hű!

Forrás: szerző FB-oldala

Farkas Árpád (1944 – 2021) költészetének, személyiségének lényegi vonásait idézte fel az a hétvégi (szombati) rendezvény, amelyet a Hargita megyei Székelyszentmiklóson tartottak , abban az immár mindössze 22 lelkes Nyikó-menti faluban, ahol a Kossuth-díjas költő a gyermekkorát töltötte. (Forrás: kronikaonline:/Fotó: Jakab Mónika


Forrás: kronikaonline.ro

Hallják mindketten a fecskéket. A „csícsít” nem lehet félreérteni.
Malacka megszólal:
– Vajon mire gondolnak, amikor a házak helyett a romokat találják?
Körös-körül szétbombázott épületek.
– Hova raknak fészket? Hol költenek?
Az épületek fala fekete. Bent minden kiégett, világos.
– Megérzik-e az ösztöneikkel, hogy mi történt?
Vadmalac nem tud válaszolni. A látványtól a szíve fáj, Malacka kérdéseitől még inkább. Fecske szeretne lenni, hogy érezze maga is a bánatot.

/Megjelent a zEtnában

Sepsi Dezső népzenész (? ‒ 2005, Kolozsvár) az erdélyi táncházmozgalom egyik alapítója volt, Helyettem című verseskötetét 2003 júliusában mutatták be a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban.

Sepsi Dezső: menni vagy maradni

aki útra készül
nincs békés lelke annak
csak félelmei
lenni lesz valahogy
de mi? Tovább »

Minden percben köteléket oldok
fél kézzel,
míg a másikkal újat csomózok –
ami most kezdődik
alighanem valami vége
és a végkép is átöltözhet
vadiúj jelmezekbe. Tovább »

nem tévednek
azóta írom
ugyanazt
mióta tollat fogtam
rögzítem
mi a fejemben
nyomot hagy Tovább »

hol végezzük
istenek nélkül
istenek híján

Forrás: szerző FB-oldala

Egy fegyenc, aki valamelyik franciaországi fegyházban kitöltötte a büntetését, különös kéréssel fordult a fegyház igazgatóságához. Azt kérte, hogy büntetését hosszabbítsák meg két héttel, mert a fegyencek labdarúgó csapata mérkőzik a börtöncsapatok kupájáért, és ő ebben a küzdelemben nélkülözhetetlen. Tovább »

bősz krampuszvigyorral
közeledik a tél
inkább enyém a hó
mint a meleg évszak
hiányzik bár a nyár
izzasztó szépsége Tovább »

Az A-kategóriás Varsói Nemzetközi Filmfesztivál Free Spirit versenyszekciójában mutatják be Lakatos Róbert Ki kutyája vagyok én? című, magyar-román koprodukcióban készült dokumentumfilmjét, közölte pénteken a Nemzeti Filmintézet.

A Ki kutyája vagyok én? című dokumentumfilm egy társadalmi szatíra, ami kutya-problémák metaforáján keresztül – tenyésztési programok, pásztorkutyák evolúciója, ősi magyar fajok helyzete – beszél az erdélyi magyar identitásról és izgalmas társadalmi kérdésekről, írják

Forrás: https://transtelex.ro/kultura/2022/09/23/lakatos-robert-film-varso

A tornácon fázódó nejlonzacskót
Meglibbenti a szél
Szervusz ősz még maradhattál
Volna ott ahonnan jöttél
A fogyás itt a meleget naponta inti meg
Velünk lakik a szobánkban didereg a hideg
Befellegzett jól a vándormadaraknak
Kik leckét elvándorlásból naponta megkapnak
Onnan jön a hideg amerre a létvándorok elmentek
Belefagynak az időnkbe
A kálváriastációkon áthaladó szentek

Forrás: szerző FB-oldala

Szeretem azokat a mondatokat, amelyek esszenciáját adják a dolgoknak, a jelenünket jól összefoglalja a következő: A hónap dolgozója jódtablettát kap! jd (Forrás: szerző FB-oldala)

Újgazdag dicsekszik a barátjának:
— Képzeld, a múlt héten vettem egy akkora birtokot, hogy autóval fél napig tart, míg megkerülöm.
A barátja fel sem néz a telcsijéről:
— Aha — mondja. — Régen nekem is volt olyan autóm.

Forrás: szerző FB-oldala