Bölöni Domokos böngészője

Harminc éve írták
MI A KÜLÖNBSÉG?


Nagyon pontosan megtanultam az elmúlt húsz-huszonöt évben, hogy mi a különbség a politikus és az író szerepe között, és nekem döntenem kellett. Nagyon egyszerűen kifejezve a politikus is, az író is arra tör, hogy az adott világot megváltoztassa. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, a politikusnak hatalomra van szüksége. Anélkül semmit sem tud megváltoztatni. Az írónak legfeljebb az igazság hatalmára van szüksége. A kettőt én nem tudom összekeverni, mert ha öszszekeverném, vak volnék. Kesergek is sokat amiatt, hogy egyre
kevesebb időm marad az írásra. Egyre többször támad kedvem hátrább lépni a politikától, hogy azt a bizonyos távolságot most igazából megteremthessem. Mert
az a meggyőződésem, hogy az nem hátrálás lenne, hanem előrelépés. Ma a legfontosabb politikai tett, nemcsak Magyarországon, hanem ebben az egész térségben az lenne, ha a szellemi életet meg tudnánk újítani, ha rendbe tudnánk tenni. Nem mondok újat, de az a véleményem, hogy a szellemi élet, a kultúra helyébe az újságírás lépett, mindenki újságcikkeket olvas, interjúkat, riportokat, dokumentumokat olvas. Az irodalom ennél sokkal több.

Csoóri Sándor
Népújság, 1992. január 17.

Simonfi József: Te vagy…

Te vagy a
Remènysègem
Vigaszzsákom
Selyemfonalam
Kenyèrmorzsám
Sarki fènyem
Aranyszőrű bárányom
Táltosom
Csiga-bigám
Éjfèli holdam
Hajnali kürtöm
Ébredèsem
Álmom

Forrás: szerző FB-oldala

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE – 15

(Cervantes nyomán szabadon)

(15) ”GAZ KATALÁNOK”

Hát ha ne is ”vesszen”, inkább szerezzük vissza, ez volt a lovag célja. Olvasta, hogy Katalónia spanyol volt, de elszakadtak. Márpedig Spanyolország nem Spanyolország Katalónia nélkül.
Azzal nekiveselkedtünk. A don azt szerette volna, hogy ügessek, de hát az én fejem lehúzták a gondok:
– Lesz-e zab Kakafóniában? Ki ad abból nekem: Panza vagy az ellenség?
Már a harmadik falut is elhagytuk, amikor lovagom egy kisebb csoportosulást vett észre egy ház előtt. Alighanem utasok voltak, akik az útszéli fogadóban akarták meghúzni magukat. Illetve abból, hogy a szamaraik meg voltak pakolva málhával, arra következtettem, hogy kereskedők. Épp szedték le az áruikat a állatok hátáról.
De Don Hibbant az Agya másként látta. Azaz másként fogta fel, amit látott.
– Katalánok – ordította. Csatarendbe állított engem meg Panzát, azaz a szamarat, kirántotta hüvelyéből a kardját, megigazította a sisakját, amit akként hordott, Caterina varrt össze neki bőrből egy főfedőt, bóbitája is volt, dróttal ráerősítve. Engem mgsarkantyúzott, és támadásba lendültünk.
– Gaz katalánok – süvöltötte a hős lovag – adjátok meg magatokat!
Azokat a támadás felkészületlenül érte. Kezdetben tréfára vették a dolgot, viccelődtek a lovag róvására, főleg a billegő bóbita nyerte el a tetszésük.
De aztán, mikor az első közülük a porba véresen lerogyott, komolyra fordult a dolog.
– Mi nem vagyunk katalánok! – mondta az egyik, de kapott ő is egy suhintást az arcára, úgyhogy futásnak eredtek. Volt, aki a szamara mögé húzódott meg.
– Az sem baj, ha nem azok vagytok, de adjátok vissza Katalóniát! – erősködött a lovag, miközben vészesen forgatta a kardját.
Ekkor érte a lövedék. A fogadós vagy annak a fia parittyával, egy öklömnyi kővel leterítette. Úgy, hogy a Caterina által eszkabált bőrsisak kettéhasadt, a don meg aléltan fordult le rólam.

(FOLYTATJUK * Következik: (16.) HAZASZÁLLÍTJÁK)

Cseke Péter: Ködben

Demény Péter: Visszaforgatás

Kedves barátaim! Október másodikán, vasárnap 11-től dedikálom a Visszaforgatás második kiadását a Napkútnál, Budapesten. Szeretettel várlak!
A nagy visszaforgató:

Keszthelyi György: Bőgős

Forrás: szerző FB-oldala

Ivan Karamazov: A nyár dala

Megőrzi magát még a nyár,
nem törődik sokat az ősszel,
táncol, remeg és kiabál,
és szívesen játszik a tűzzel, Tovább »

Faluvégi Anna: felkérés

nem szólítottam volna
a rémült ecsetet
hogy fessen szebb
képet
aranykeretest
ötletest Tovább »

Nagyálmos Ildikó: Ősz van megint

Cselényi Béla: férfias félelem

nem jön a sírás
elmarad egy-egy káromkodás
mintha leépülne
egy-egy kamaszos igazságérzet
mintha minden mordulása
egy-egy patinás koporsószeg lenne
s szavak helyett mmol/L-ben
fejezné ki magát a jogos indulat
a kémcsőből kifutó félelem

Budapest, 2022. IX. 16.

Gergely Tamás: Mutatványok a Voltnincs-sorozatból.

Kezében fegyver

– Egész életedben hallgattál – vádolja magát.
„Tál-tál-tál” – szól a visszhang.
– Most végre ordíts egyet! – folytatja magával a párbeszédet.
– Hol? Itt? A bunkerben?
– Lőj akkor! Kezedben fegyver.
– Nem most. Nemsokára támadnak. Tovább »

B. Tomos Hajnal: A nyáj nyomában

Bölöni Domokos böngészője

Harminc éve írtuk
HOAX-ART

Dr Joseph Gregor, a bogotai egyetem professzora kijelentette: „Míg az emberiség magát és a világot pusztítja, a svábbogarak 350 millió év alatt túléltek minden járványt és katasztrófát“. Világos tehát, hogy az embernek meg kell találnia azt a szert, amely a csótányokat oly nagy vitalitással „látja el“. A kísérletezés még nem ért véget, de a professzor máris jelentős eredményekkel rukkolhatott ki: a kivonat, melyet az általunk olyannyira utált rovarból nyert (bonyolult eljárással, mely persze egyelőre még titok) máris „probatum est“, gyógyítja például a szőrtüsző-gyulladást, az ízületi gyulladásokat, és megvéd a radioaktív fertőzésektől. A professzor mindenesetre pályázhat az orvosi Nobel-díjra, s az UNESCO részéről is jelentős támogatásra számíthat. Ugyanakkor a Világvárosok Világszövetsége kéréssel fordult hozzá: amennyiben sikerül olyan hatásos ellenszert is kikísérleteznie, amely végre kiűzi a lakásokból ezeket a kellemetlen társbérlőket, egymilliárd dollár üti a markát (természetesen a kutatási költségeken kívül).
— Ki hitte volna, hogy az emberiség jövője a csótányoktól függ! — sóhajtotta a hír hallatán George Bush, az USA elnöke.

(-ni)
Népújság, 1992. január 8.

Rangyák József: másfél évtized tükörszilánkjai

Rangyák József grafikája

Új kiállítóteret avatnak pénteken Csíkszeredában: a Csíki Mozi előcsarnoka fölötti tágas terem első képzőművészeti kiállítása Rangyák József Tükörszilánkok című tárlata lesz. Az alkotóval beszélgettünk a kultúra szolgálatában végzett munkáról, művészi ambíciókról és a kibontakozási lehetőségekről.

A beszélgetés szövege a Hargita Népe szerdai számában.

Bölöni Domokos böngészője

Harminc éve írtuk
HOGYAN LÁTSZIK ODAÁTRÓL?

Karácsonyi humoros mellékletünk ezidáig kétféle (szóban s levélben megnyilvánuló) visszajelzést váltott, ki: egy elutasítót a paródiát nem értő vagy érteni nem akaró olvasókból (szerintük, de valami nem stimmel, meg kell írni kerek-perec, hogy nem stimmel és kész minek parodizálni?.. .) —, ezekkel nem vitázunk, mert nincs értelme. A másik reagálás: a megfejtés, azokkal a szerzőkkel és alkotásaik címével, akik a amelyek a „képzelt riportban“ felismerhetők. Ez nyilván gyerekjáték egy átlagos műveltséggel rendelkező ember számára, de izgalmas lehet diákoknak, ezért hát javalljuk
mint irodalmi rejtvényt.
Derék megfejtőinknek köszönjük fáradságát, de máskor kérjük, figyeljenek jobban. Ott ugyanis azt írtuk, hogy a riporter után kell küldeni a megfejtést Faremidába vagy a Karinthy koponyája köré (zűrhajóval). A jutalom ez esetben tehát a jól végzett munka (a megfejtés) öröme. Maradjunk-maradjanak azonban még egy pár évet, emberöltőt — a mai világban, mert innen másképp is látszik (mint politikusok elharsogták) szinte minden. Persze — nem minden szinten.

Népújság, 1992. január 10.

Gergely Tamás: ROCINANTE REGÉNYE -14

(Cervantes nyomán szabadon)

(14.) VÉGRE ZAB

Mikor mindezzel megvolt, s a dárdát is megrendelte a falu kovácsánál, Panzához így szólt:
– Aztán, Sancho, vess zabot Rocinanténak!
Hát majdnem odavizeltem a meglepetéstől. A duplától. Egyrészt, hogy emlékezett a nevemre, sőt a nevemen szólított. Nem azt mondta, hogy: ”vess zabot a lónak”, hanem Rocinanténak. Már majdnem én is elfelejtettem a nevem. Az új nevem. (Egykori gazdám Fürgének nevezett.)
A másik meglepetés a ”zab” volt. Hogy a sok silány zaba után zabot kapok. Hát ennyire megtisztelnek, hát kibírom az utat Katlanházáig! Mert, ugye a zab azt jelenti, hogy nekivágunk az ismeretlennek.
A lovag nemcsak dárdát rendelt a fegyverhordozójának, hanem a tiszteleteshez is betért, hogy adja áldását az útra. A háborúra. Egyáltalán üsse kóbor lovaggá, ez utóbbit nagyon fontosnak tartotta, olvasta, ugye, a sok ponyvát, s az kikupálta lovagság ügyében.
No de megjelent Panza. Mit ad az isten, zabostarisznyával, s benne jóllaknivaló zabbal. Honnan vette, nem tudom, nem is érdekelt, s imponáló volt az a biztonság, amivel a nyakamba akasztotta, látszott, hogy nem először csinálja.
”Na, Roci, mondtam magamnak, rád jött a jó világ!”
Kezdett megváltozni tudatomban a lovag képe, s a Sancho Panzáé, és a háborút is másképp ítéltem meg.
Majdhogynem felnyerítettem: ”Éljen a háború, amelyik nekem zabot ad!”
De hogy ne sértődjenek meg, váltottam, még idejében:
”Éljen Izabella!”
Na de hogy éljen, aki halott? Kijavítottam magam:
”Vesszen Katalónia!”


(Folytatjuk: Második rész * (15) „IGAZ KATALÁNOK”)

Ivan Karamazov: A Nobel-díj

Ha én lennék a Nobel-díjas,
vennék egy fejet, hogy csak nyírhasd.
S amíg a hajat intézgetnéd,
én szép csendesen elvéreznék. Tovább »

Akadémia Vadasdon

Interjúsorozat Székely Ferenccel

  1. A szülőföld ölében

 

Említetted, hogy az ötlet, és az első kötet kiadását támogató anyagi háttér a korondi Ambrus Lajostól származottHogy került át a korondi ötlet a S zázhalombattán működő Üveghegyig?

 

2012 elején, Ambrus Lajos, miután megegyeztünk, hogy elkészítek egy kötetre való interjút, egy listát adott 20 névvel. Végül felkerekítettük 25-re. Ez volt a sóvidéki kortárs jelesekről készült kimutatás, s zömében azokat tartalmazta, akik ‒ azonkívül, hogy ismert személyiségek voltak a térségben ‒ a Korondon megjelenő Hazanéző c. folyóiratnak voltak alkalmi munkatársai, ott közöltek több-kevesebb rendszerességgel. Nem számított a földrajzi távolság, mert abban bíztunk, hogy a modern kommunikációs eszközök segítenek áthidalni, ami valójában sikerült is. Ambrus Lajos egy e-mail címet és/vagy egy telefonszámot bocsátott a rendelkezésemre. Ez volt a kiindulópont! Tovább »

Dancs Artur: Egy estém otthon

(a babzsákba süllyedve…) Forrás: szerző FB-oldala

Bölöni Domokos böngészője

NEM IS OLY RÉGI DOLGOK

Vasúti baleset
A Temesvár – Marosvásárhely között közlekedő személyvonat tegnap csodával határos módon pontos időben érkezett meg. A rendkívüli eset oka a többszöri téves váltóállítás. A halálra rémült utasokat a rendőrség evakuálta a kocsikból.
*
Privát barlangok
Remetét fedeztek fel az Oltárkő alatt. A hosszú szakállú magános elmondotta: kevés volt a nyugdíja, nem tudott kijönni belőle, így aztán ide jött ki, a barlangba. A hír a hatóságok körében élénk pezsgést eredményezett, ugyanis megkezdték a környék privatizálását.
*
Járdaszakácsok
Az idei télre idejében felkészültek a városgazdák: a főtéri járdákat novembertől márciusig magas képesítésű vendéglőipari alkalmazottak fogják sózni.
*
Csoda a Grandban
A Grand SA nemzetközi szakácsversenyt rendezett. A nagydíjat S. J. főséf nyerte, aki 1 kg juhhúsból 1000 adag borjúszeletet állított elő.
*
Szilveszteri kabaré
A Román Televízió vezérigazgatója bizalmasan közölte az ország nyilvánosságával: az idei szilveszteri kabaréra sokkal kevesebb anyagi ráfordítás szükséges. A szórakoztató, óévbúcsúztató műsor legnagyobb részét ugyanis spórolt anyagból állítják össze: válogatást közölnek a parlament múlt esztendei “tevékenységéből”.
*
Régi vicc
— Nincsen semmi baj. A kormány egyik kezével szorosan tartja az árakat, a másikkal a béreket.
— Jó, jó. Csak úgy ne járjunk, mint Samu bácsi, a Trébelyből. Annak is egyik kezében volt a WC kulcsa, a másikban a friss újság, mégis becsinált.
*
Új vicc:
— Kapusnéni! Kapusnéni!
— Mit ordibál? Nem vagyok süket. Különben is: az uram tegnap óta pártszóvivő. Hát vigyázzon, hogy beszél velem, doktornő.
— Pardon. Gratulálok.
— És ha nincs az a rohadt csausiszta diktatúra, akkor én most is elsőtitkárné asszony vagyok. Firszt Ladi, érti?!
*
Drága a pia
— Doktor úr, baj van, alig tudom kimondani: szálka ment a nyelvembe!
— Hihetetlen. Mi történt?
— Ez a hülye, részeg Kovács! A padlóra öntötte a vodkámat.
*
Konyhai konfliktus
— S még azt mondod, Amália, hogy nem politizálsz? Hát akkor mit keres az újság a levesben?!
*
A legújabb
— Hallotta a legújabb rémhírt?
— Nem, mi az?
— Minden igaz!
*
Jobb az „eredeti“ demokráciánk
— Mondhatsz akármit, nekem ez a demokrácia mégis jobban fekszik, mint a másik volt…
— Miért?
— Mert abban csak párttitkár voltam, de most már szenátor vagyok!
*
Promoválták
— Hamar belejött az uram: most az új pártnál szaktanácsadó. Azelőtt is a szakmában dolgozott: besúgó volt.

(A Népújság 1991. november 19-i számából metszette, alig észrevehető igazításokkal a FB szerzője)

Meghívó a Magyar Dráma Napjára

Keszthelyi György: Zsákutca

Forrás: szerző FB-oldala

Cselényi Béla: Magyar cirkusz

Berci bácsi festő volt, egyesek szerint szocreál festő. Nagyon szerette a cirkuszt. Külön beszólt nekünk, hogy itt a magyar cirkusz Kolozsváron. Elmentünk a főtérre jegyet venni egy oda gördített gumiabroncsos vagonból, de már nem volt.
— Berci is csak úgy mehetett be, hogy bohócszerepet vállalt — mondta apám.

Budapest, 2022. IX. 19.

Demeter Mária: KÖRBEJÁRVA

Ugyanolyan

Itt van szeptember
ragyogó szölőjével .
Tavaly is jó volt –

Otthonod

Aranyfényü ház –
Őszben csillogó ékszer
a talizmánod . Tovább »

Székely Ferenc: Hagyaték

II. Erzsébet királynő emlékére

Nem haltam meg – látod, itt vagyok.
Bejártam csöndben ‒ a nagy sárgolyót.
Csillagot vetettem ‒ mosolyt arattam.
Semmit sem viszek, Föld-testvér ‒
Mind neked hagytam.,

(2022. szeptember 19.)

 
Verified by MonsterInsights