Macskajárdán lopakodva,
csillagokkal hadakoztam.
Sajtnak véltem én a holdat,
fényes bundám leporoltam.

Miska kandúr az én nevem,
reszketnek is az egerek.
Éjjel enyém padlás, udvar,
nappal alszom, mint a bunda. Tovább »

Felvettem a nagykabátom
s nézegetek szerteszét,
vajon a Széchenyi téren
sütnek-e ma gesztenyét

Forrás: szerző FB-oldala

P. Buzogány Árpád székelyföldi közíró, szerkesztő, költő és prózaíró lapunk 2003/4. számában közölt néhány verset, többek között ezt a különlegesebbet is:

P. Buzogány Árpád: kék blúz (lírai emlékezés)

ott láttalak a buszállomás mellett
üldögéltetek egy teraszon
kék blúz volt rajtad és harsány dumákat
nyomott le egy szakállas fazon
másnap találkoztunk az állomásról
jövet megláttam kék blúzodat Tovább »

(Cervantes nyomán szabadon)

(17.) SZAMARUK LELÉP

A cirkusz nagy kopácsolással kezdődött. Mikor azzal, vagyis az imazsámollyal megvoltak, a pap kezdte el a misét, azzal, hogy ”Isten segedelmével összegyűltünk…”. De félbeszakította mindjárt az elején a lovag:
– Kevesebb istent, több Izabellát, plébános uram!
Azután ő maga következett. Előadta, hogy megtámadtuk Katalóniát, és nagy sikereket értünk el, s azokat a sikereket Izabella királynőnek ajánlja. De hogy lovagi kötelességének eleget tett, és eleget fog tenni, ugyanis a harc még nem fejeződött be.
Tapsoltak a körülállók. Hallottuk mi is az istállóban.
A szamár, a Panzáé erre nagy iá-zásba kezdett. Talán magával ragadta az emberek lelkesedése. Vagy éppen zavarta a karicsálás. Vagy csak éhes volt, ugyanis Panzát, aki számunkra az üzemanyagot folyósította, nem nagyon láttuk aznap.
Megláttuk viszont akkor. Ugyanis a fertelmes hang az istállóból zavarta a processzust, s lovagunk mindenese csitítani próbálta a szamarat. De nem ment, hát erőszakhoz folyamodott: verte korbáccsal, verte vasvillával. Mikor zöldágra nem vergődött vele, eloldotta a madzagot, amivel a jászolhoz volt kötve, s kiengedte a kertbe, hogy ne hallatszodjon az összegyűltekig a bőgése.
A szamár kimenekült az istállóból, de az éjszaka folyamán le is lépett.
Úgyhogy egyedül maradtam az istállóban, azt remélem, megkapom a szamár adagját. Kell az a háború sikeréhez.
Azt mondom hát én is: ”Éljen Izabella!”

(Folytatjuk * Következik: (18.) A PARITTYA)

Megállít ismerősöm az utcán és sugárzó arccal mondja: látta a közösségi oldalamon, hogy milyen sok gombát kaptam. Majd rögtön hozzátesz két olyan kérdést, amelyek számomra egyáltalán nem jelentenek újdonságot.
Az első: nem félek a medvétől?
A második: megmondom neki, hol találtam azt a sok gombát, hogy majd ő is szedjen? Tovább »

Ülök egy hivatalban, a soromra várok. Eurófejű fiatalember jön ki hirtelen, telefonon beszél. „Na küldjed, hogy a kiscsaj nyomtassa ki.” Akit így szólít, ott ül előtte, meg is rezzen, de makkos cipő el se pirul. Így tanulta, így mondja tovább. Neki a kisasszony kiscsaj, valaki, aki ki kell nyomtassa. Ilyenkor azért fogyasztanék némi tört mogyorót. Egészen apróra törtet.

Forrás: szerző FB-oldala

A megzenésített verset az egykori Siculus-fesztivál alkalmával mutatta be Bokor Ildikó Székelyudvarhelyen

A túlélők inge, megtanult versek,
félelmét rejti a homokszín kéz,
barakkban fekve strófákat suttog,
a hordóját festő Diogenész. Tovább »

120 éve … leplezték le Fadrusz János alkotását, az ifj. Wesselényi Miklóst (is) ábrázoló szoborkompozíciót Zilahon. Az itt megosztott bejegyzés szerzője, Matyas Mirel által készített fotó számos jellegzetes részletet fed fel Erdély egyik emblematikus szobráról.

Benczédi Sándor: Önarckép

A 110 éve született, erdélyi székely Benczédi Sándor szobrászművész emlékére tisztelgő kiállítást készitenek megnyitni Székelyudvarhelyen. Az esemény apropóján a Hargita megyei napilap (Hargita Népe) összeállítást közölt a szatirikus művész  jellegzetes tevékenységéről. A lap megszólaltatta egyben a művész Svédországban élő lányát, Benczédi Ilonát is, aki ugyancsak a képzőművészi pálya mellett kötelezte el magát. Alább a művész vallomását idézzük:

Tovább »

/Bartha György Udrescu-fordításairól/

Szokatlanul hat mai, mindent leegyszerűsítő, a dolgokat fehérben vagy feketében láttató világunkban egy kétnyelvű kiadvány. Főként, ha az magyar és román – vagy ha úgy vesszük: román és magyar – nyelvű kiadvány. És furán hat a két nyelv elsőbbségéért vívott napi politikai harc fényében is, olyan környezetben, amelyben perek sorozatát indítják azért, hogy melyik nyelven legyen feltüntetve az elnevezés egy-egy település- vagy utcanévtáblán felül vagy alul, illetve elöl vagy hátul. Tovább »

KAMPÁNYBUNYÓ ANNO…

A jelölt két fogát is elvesztette…
Január 23-án este, miután jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztott a péterlaki (Kutyfalva község) Al. Liviu, a kutyfalvi állatorvosi rendelő technikusa, még betért a kutyfalvi büfébe, hogy hazamenet előtt még egy kicsit „tankoljon“. Három deci pálinka után eszébe jutott, hogy ő tulajdonképpen a község polgármester-jelöltje, a Demokrata Agrárpárt részéről, így aztán megkezdte esti választási kampányát. Késsel a kezében fenyegette az embereket, hogy aki nem rá szavaz, annak vele gyűlik meg a baja. Mivel a fogyasztók ezt nem vették jó néven, lefegyverezték, s közben a jelölt két fogát is elvesztette. Ezután a helyi rendőrőrsre menekült, ám a felháborodott váasztópolgárok nagy számban jelentek meg itt is, s csak nehezen sikerült A. L.-t egy operatív csoport segítségével I.udasra szállítani. Ahol a 61 1991- es törvény értelmében 10 000 lejről szóló jegyzőkönyvet állítottak ki.

Murzea Virgil kapitány
Népújság, 1992. január 28.

Szerkesztő: B. Tomos Hajnal
AZ A JÓ ÖREG FRANCK KÁVÉ

Az első világégést követően a lepusztult Barcaság fiataljai, úgyszólván csapatostól vándoroltak jobb megélhetést keresendő, a román fővárosba.
A lányok gyakran már 14-15 éves korukban „kicsi pesztraként” (dajka) vagy szobalányként dolgoztak a gazdag gyárosok és bankárok házában, idővel aztán akár szakácsnői, házvezetői „rangig” avanzsáltak.
A jó fizetség mellett itt tanultak „úrias” fogásokat készíteni, porcelán étkészletekben tálalni s persze házilag pörkölt babokból igazi „törökkávét” főzni. Tovább »

(Cervantes nyomán szabadon)

(16.) HAZASZÁLLÍTJÁK

A sebesültet az istállóban helyezték el. Féltek ugyanis, hogy a megtámadottak az éjjel leple alatt kárt tesznek benne – két emberük, ugye, sebesüléseket szenvedett. Ott feküdt a jászolba bedobva, mi a Panza szamarával szuszogtunk rá kis meleg levegőt, attól éledt fel.
No de Panza nem boldogult egymaga a sebesült testtel, úgyhogy elhatározta, hogy segítségért visszalovagol Manchába. Lovagol, vagyis hagyta a szamarát a szamár emberrel, engem felnyergelt, hogy menjünk.
De nekem is megvan a magamhoz való eszem, tapodtat sem léptem, míg meg nem etet. Zab már nem volt, úgyhogy Panza rákényszerült, hogy néhány pesosért répát vásároljon nekem.
Na, engedtem én is a 48-ból, ha nincs zab, hát a répa is megteszi, megestebédelve elindultam.
Hajnalra már a falunkban voltunk. Felzörgettük a papot meg a Quijote barátját, a kovácsot, s indultunk egy szekérrel a lovag után.
Addigra már észhez tért, jobban mondva eszméleténél volt, s nagyon elcsodálkozott, hogy a pap is jelen van. De kapott az alkalmon, hogy így, együtt imádhozzanak Izabellához, hadd tudja meg a mi dicsőséges támadásunk.
A kovács a fejét vakarta, hogy mi lesz ebből, ők különben sem ezért jöttek ide, a pap viszont okosabb volt, így győzte meg a lovagot a visszautazás szükségességéről:
– Imádkozni Izabellához egy istállóban?! Nem félsz attól, hogy az ég ránk szakad? Majd otthon a váradban, a díszpárnák között, miután Caterina lemosta a koponyádról a vért.
Ez hatott.

(Folytatjuk: Következik (17.) SZAMARUK LELÉP)

Felsőboldogfalvi fellépése előtt az éppen felújítás alatt álló agyagfalvi templomba is ellátogatott a Kossuth-díjas Berecz András énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató. (Forrás: szerző FB-oldala)

zúzmara sejlik
már látszik a lehelet
holtak napja jő

Budapest, 2022. IX. 22.

Kereszty Andrásnak

Vadmalac kilépett levegőzni, meglátogatta a barátját.

A koma gondterhelt volt, a ”mi az, öreg?”-re előadta, amit az interneten olvasott:

– Ránk zuhan Makkos, maga alá temet bennünket. Tovább »

Kedves hazug, hogy végigélted épen
ezt a szörnyű, szerelmes századot,
és nem hirdetted a gyalázatot,
bár időnként elborított a szégyen. Tovább »

törzstől eltartott
kezekkel járkál le s fel
a megtébolyult

nem tudja jön-e
nagyapja az agyonvert
jönnie kéne Tovább »

SPORTKRÓNIKA
NÉPújságírókat vertek Hargita megyében!

Szigorúan kiküldött munkatársunktól
Szombaton barátságosnak mondható mínusz 10 fokos hidegben került sor Parajdon, a helyi iskola sportcsarnokában a Népújság Szováta város válogatottjának rangadójára. A 16 (lelkes) labdarúgó kénytelen volt mind a 60 percet (ennyit vállaltak) leszaladni, hogy oda ne fagyjanak a betonhoz. Íme a csapatok: SZOVÁTA: Fekete Árpád Zsombor, Fekete Barnabás, Domokos András, Vajda Kálmán, Lengyel Gyula, Kelemen János, Szabó András, Klózer Attila.
NÉPÚJSÁG: Karácsonyi Zsigmond, Szucher Ervin, Szilveszter András, Makkai János, Nagy Miklós Kund, Vajda György, Bögözi Attila (m. v.), Máthé András (az ifi-válogatottból). Játékvezető: Szabó Károly (Parajd).
Az első félidő 9. percéig barátságos volt a mérkőzés, akkor a játékosoknak valaki megsúgta, hogy a levegővel jól feltöltött gömböt (egyesek labdának nevezték) a pálya két végében levő fekete-fehér keretű, viszonylag szűk lyukba kell juttatni. Ezután a kapusokon kívül már a játékosok is labdához jutottak. A 12. percben Kelemen a pályabeton gyepét súrló lövéssel hálóba juttatja a labdát: 1—0. Ezután a Népújság játékosai összeszedik magukat és az aprópénzüket. Szucher néhányszor látványosan hárít (rosszindulatú híresztelések szerint rokonságban áll Jasinnal), majd a 14. percben Szilveszter védhetetlen lövésénél Vajda Kálmán kapus már csak hamis tanú lehet: 1—1. Ettől felbuzdulnak a szovátaiak, sűrűn integetnek egymásnak, tapsolnak, s a tapsikolás egyik szünetében Lengyel kihasználja az üres kapu nyújtotta előnyt (a többiek épp kenyérsorban álltak), s lagymatagon a hálóba gurít: 2—1.
Ezután váltakozó szerencsével folyik a játék, mígnem Fekete Barnabás kihasználja Szucher figyelmetlenségét, s megrezzenti a hálót: 3—1. Egy perccel később Vajda Gy. egy pillanatra leteszi a fényképezőgépet, így szabad marad a lába, s azzal illeti a labdát. Névrokona, Vajda K. már csak a háló rezdülését regisztrálhatja: 3—2, s ez marad az első félidő végeredménye is. A szünetben Petelei István edző és Borbély Ernő gyúró taktikai utasításokat osztogatott a sajtósoknak, amelyek a lényege az volt, hogy — ezt kapjátok, né, nem prémiumot!
A taktikai utasítások meghozták gyümölcsüket, ugyanis a második félidő 16. percében Lengyel eltalálta Szucher lába közt a … hálót: 4—2. Egyesek tudni vélik, hogy a szünetben a szovátaiak állandóan Szucher felé kacsingattak, és mind valami eladó szállodáról beszéltek. Sajnos, ezt a tudósító nem vette észre, mert túlságosan el volt foglalva a bíró által felkínált javított kávéval, így a híresztelést hamisnak nyilvánítjuk. És minden alapot nélkülözőnek. (Kivéve a prémium-alapot). Ekkor egy váratlan meteorológiai fordulat következett be. Az ég elsötétült a sűrű havazástól, s a termen félhomály uralkodott el. Minek következtében Makkai sürgősen késő esti tűnődésbe kezdett, s nem vette észre, hogy röpköd körülötte a labda. Ezt kihasználva Lengyel, majd Fekete Barnabás a hálóba gurít: 6—2. De résen van Nagy Miki (nem az, akire gondolni tetszik, hanem Kund) sorozata, aki kötelessége és felelőssége teljes tudatában egymás után kétszer, a 24. és 25. percben gólt lő: 6—4. Ébredeznek a remények a sajtósok soraiban, de annyival maradnak. Azaz, valamivel többel. Mert Fekete B. a 28. percben szépít (7—4), majd Klózer (polgár)mesteri lövéssel beállítja a végeredményt: 8—4.
A mérkőzés után találkozóra került sor a két csapat tagjai között. A fogadás meleg, baráti légkörben zajlott, s ennek során az újságírók szóvivője kijelentette, nem győzni, hanem mesteri játékot bemutatni jöttek Parajdra.
A Sóhivatalhoz egyetlen panasz sem érkezett.
*
Utóirat. Lapzártakor értesültünk: nem igaz a hír, miszerint parlamenti bizottság alakult annak kivizsgálására, hogy a Hargita megyei Parajdon NÉPújságírókat vertek.

Bakó Zoltán
Népújság, 1992. január 21

Nem engedünk!

– Nem szabad engednünk – mondja Malacka, s azzal a halomra mutat. – Különben ezek fölöslegesen haltak meg.
Vadmalac érti, amit mond, látja a holttesteket. Bár azok csak képzeletben vannak ott. Barátja, a koma is, gondosan fekete nylonzsákba csomagolva.
– Nem engedünk – válaszolja.
Jobb kezét a melléhez viszi, mintha keresztet vetne. Vagy valamilyen más jellel fejezné ki a tiszteletét. Amiért feláldozták az életük a közös ügyért.

/Megjelent a zEtnában