hol végezzük
istenek nélkül
istenek híján

Forrás: szerző FB-oldala

Egy fegyenc, aki valamelyik franciaországi fegyházban kitöltötte a büntetését, különös kéréssel fordult a fegyház igazgatóságához. Azt kérte, hogy büntetését hosszabbítsák meg két héttel, mert a fegyencek labdarúgó csapata mérkőzik a börtöncsapatok kupájáért, és ő ebben a küzdelemben nélkülözhetetlen. Tovább »

bősz krampuszvigyorral
közeledik a tél
inkább enyém a hó
mint a meleg évszak
hiányzik bár a nyár
izzasztó szépsége Tovább »

Az A-kategóriás Varsói Nemzetközi Filmfesztivál Free Spirit versenyszekciójában mutatják be Lakatos Róbert Ki kutyája vagyok én? című, magyar-román koprodukcióban készült dokumentumfilmjét, közölte pénteken a Nemzeti Filmintézet.

A Ki kutyája vagyok én? című dokumentumfilm egy társadalmi szatíra, ami kutya-problémák metaforáján keresztül – tenyésztési programok, pásztorkutyák evolúciója, ősi magyar fajok helyzete – beszél az erdélyi magyar identitásról és izgalmas társadalmi kérdésekről, írják

Forrás: https://transtelex.ro/kultura/2022/09/23/lakatos-robert-film-varso

A tornácon fázódó nejlonzacskót
Meglibbenti a szél
Szervusz ősz még maradhattál
Volna ott ahonnan jöttél
A fogyás itt a meleget naponta inti meg
Velünk lakik a szobánkban didereg a hideg
Befellegzett jól a vándormadaraknak
Kik leckét elvándorlásból naponta megkapnak
Onnan jön a hideg amerre a létvándorok elmentek
Belefagynak az időnkbe
A kálváriastációkon áthaladó szentek

Forrás: szerző FB-oldala

Szeretem azokat a mondatokat, amelyek esszenciáját adják a dolgoknak, a jelenünket jól összefoglalja a következő: A hónap dolgozója jódtablettát kap! jd (Forrás: szerző FB-oldala)

Újgazdag dicsekszik a barátjának:
— Képzeld, a múlt héten vettem egy akkora birtokot, hogy autóval fél napig tart, míg megkerülöm.
A barátja fel sem néz a telcsijéről:
— Aha — mondja. — Régen nekem is volt olyan autóm.

Forrás: szerző FB-oldala

Macskajárdán lopakodva,
csillagokkal hadakoztam.
Sajtnak véltem én a holdat,
fényes bundám leporoltam.

Miska kandúr az én nevem,
reszketnek is az egerek.
Éjjel enyém padlás, udvar,
nappal alszom, mint a bunda. Tovább »

Felvettem a nagykabátom
s nézegetek szerteszét,
vajon a Széchenyi téren
sütnek-e ma gesztenyét

Forrás: szerző FB-oldala

P. Buzogány Árpád székelyföldi közíró, szerkesztő, költő és prózaíró lapunk 2003/4. számában közölt néhány verset, többek között ezt a különlegesebbet is:

P. Buzogány Árpád: kék blúz (lírai emlékezés)

ott láttalak a buszállomás mellett
üldögéltetek egy teraszon
kék blúz volt rajtad és harsány dumákat
nyomott le egy szakállas fazon
másnap találkoztunk az állomásról
jövet megláttam kék blúzodat Tovább »

(Cervantes nyomán szabadon)

(17.) SZAMARUK LELÉP

A cirkusz nagy kopácsolással kezdődött. Mikor azzal, vagyis az imazsámollyal megvoltak, a pap kezdte el a misét, azzal, hogy ”Isten segedelmével összegyűltünk…”. De félbeszakította mindjárt az elején a lovag:
– Kevesebb istent, több Izabellát, plébános uram!
Azután ő maga következett. Előadta, hogy megtámadtuk Katalóniát, és nagy sikereket értünk el, s azokat a sikereket Izabella királynőnek ajánlja. De hogy lovagi kötelességének eleget tett, és eleget fog tenni, ugyanis a harc még nem fejeződött be.
Tapsoltak a körülállók. Hallottuk mi is az istállóban.
A szamár, a Panzáé erre nagy iá-zásba kezdett. Talán magával ragadta az emberek lelkesedése. Vagy éppen zavarta a karicsálás. Vagy csak éhes volt, ugyanis Panzát, aki számunkra az üzemanyagot folyósította, nem nagyon láttuk aznap.
Megláttuk viszont akkor. Ugyanis a fertelmes hang az istállóból zavarta a processzust, s lovagunk mindenese csitítani próbálta a szamarat. De nem ment, hát erőszakhoz folyamodott: verte korbáccsal, verte vasvillával. Mikor zöldágra nem vergődött vele, eloldotta a madzagot, amivel a jászolhoz volt kötve, s kiengedte a kertbe, hogy ne hallatszodjon az összegyűltekig a bőgése.
A szamár kimenekült az istállóból, de az éjszaka folyamán le is lépett.
Úgyhogy egyedül maradtam az istállóban, azt remélem, megkapom a szamár adagját. Kell az a háború sikeréhez.
Azt mondom hát én is: ”Éljen Izabella!”

(Folytatjuk * Következik: (18.) A PARITTYA)

Megállít ismerősöm az utcán és sugárzó arccal mondja: látta a közösségi oldalamon, hogy milyen sok gombát kaptam. Majd rögtön hozzátesz két olyan kérdést, amelyek számomra egyáltalán nem jelentenek újdonságot.
Az első: nem félek a medvétől?
A második: megmondom neki, hol találtam azt a sok gombát, hogy majd ő is szedjen? Tovább »

Ülök egy hivatalban, a soromra várok. Eurófejű fiatalember jön ki hirtelen, telefonon beszél. „Na küldjed, hogy a kiscsaj nyomtassa ki.” Akit így szólít, ott ül előtte, meg is rezzen, de makkos cipő el se pirul. Így tanulta, így mondja tovább. Neki a kisasszony kiscsaj, valaki, aki ki kell nyomtassa. Ilyenkor azért fogyasztanék némi tört mogyorót. Egészen apróra törtet.

Forrás: szerző FB-oldala

A megzenésített verset az egykori Siculus-fesztivál alkalmával mutatta be Bokor Ildikó Székelyudvarhelyen

A túlélők inge, megtanult versek,
félelmét rejti a homokszín kéz,
barakkban fekve strófákat suttog,
a hordóját festő Diogenész. Tovább »

120 éve … leplezték le Fadrusz János alkotását, az ifj. Wesselényi Miklóst (is) ábrázoló szoborkompozíciót Zilahon. Az itt megosztott bejegyzés szerzője, Matyas Mirel által készített fotó számos jellegzetes részletet fed fel Erdély egyik emblematikus szobráról.

Benczédi Sándor: Önarckép

A 110 éve született, erdélyi székely Benczédi Sándor szobrászművész emlékére tisztelgő kiállítást készitenek megnyitni Székelyudvarhelyen. Az esemény apropóján a Hargita megyei napilap (Hargita Népe) összeállítást közölt a szatirikus művész  jellegzetes tevékenységéről. A lap megszólaltatta egyben a művész Svédországban élő lányát, Benczédi Ilonát is, aki ugyancsak a képzőművészi pálya mellett kötelezte el magát. Alább a művész vallomását idézzük:

Tovább »

/Bartha György Udrescu-fordításairól/

Szokatlanul hat mai, mindent leegyszerűsítő, a dolgokat fehérben vagy feketében láttató világunkban egy kétnyelvű kiadvány. Főként, ha az magyar és román – vagy ha úgy vesszük: román és magyar – nyelvű kiadvány. És furán hat a két nyelv elsőbbségéért vívott napi politikai harc fényében is, olyan környezetben, amelyben perek sorozatát indítják azért, hogy melyik nyelven legyen feltüntetve az elnevezés egy-egy település- vagy utcanévtáblán felül vagy alul, illetve elöl vagy hátul. Tovább »

KAMPÁNYBUNYÓ ANNO…

A jelölt két fogát is elvesztette…
Január 23-án este, miután jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztott a péterlaki (Kutyfalva község) Al. Liviu, a kutyfalvi állatorvosi rendelő technikusa, még betért a kutyfalvi büfébe, hogy hazamenet előtt még egy kicsit „tankoljon“. Három deci pálinka után eszébe jutott, hogy ő tulajdonképpen a község polgármester-jelöltje, a Demokrata Agrárpárt részéről, így aztán megkezdte esti választási kampányát. Késsel a kezében fenyegette az embereket, hogy aki nem rá szavaz, annak vele gyűlik meg a baja. Mivel a fogyasztók ezt nem vették jó néven, lefegyverezték, s közben a jelölt két fogát is elvesztette. Ezután a helyi rendőrőrsre menekült, ám a felháborodott váasztópolgárok nagy számban jelentek meg itt is, s csak nehezen sikerült A. L.-t egy operatív csoport segítségével I.udasra szállítani. Ahol a 61 1991- es törvény értelmében 10 000 lejről szóló jegyzőkönyvet állítottak ki.

Murzea Virgil kapitány
Népújság, 1992. január 28.

Szerkesztő: B. Tomos Hajnal
AZ A JÓ ÖREG FRANCK KÁVÉ

Az első világégést követően a lepusztult Barcaság fiataljai, úgyszólván csapatostól vándoroltak jobb megélhetést keresendő, a román fővárosba.
A lányok gyakran már 14-15 éves korukban „kicsi pesztraként” (dajka) vagy szobalányként dolgoztak a gazdag gyárosok és bankárok házában, idővel aztán akár szakácsnői, házvezetői „rangig” avanzsáltak.
A jó fizetség mellett itt tanultak „úrias” fogásokat készíteni, porcelán étkészletekben tálalni s persze házilag pörkölt babokból igazi „törökkávét” főzni. Tovább »

(Cervantes nyomán szabadon)

(16.) HAZASZÁLLÍTJÁK

A sebesültet az istállóban helyezték el. Féltek ugyanis, hogy a megtámadottak az éjjel leple alatt kárt tesznek benne – két emberük, ugye, sebesüléseket szenvedett. Ott feküdt a jászolba bedobva, mi a Panza szamarával szuszogtunk rá kis meleg levegőt, attól éledt fel.
No de Panza nem boldogult egymaga a sebesült testtel, úgyhogy elhatározta, hogy segítségért visszalovagol Manchába. Lovagol, vagyis hagyta a szamarát a szamár emberrel, engem felnyergelt, hogy menjünk.
De nekem is megvan a magamhoz való eszem, tapodtat sem léptem, míg meg nem etet. Zab már nem volt, úgyhogy Panza rákényszerült, hogy néhány pesosért répát vásároljon nekem.
Na, engedtem én is a 48-ból, ha nincs zab, hát a répa is megteszi, megestebédelve elindultam.
Hajnalra már a falunkban voltunk. Felzörgettük a papot meg a Quijote barátját, a kovácsot, s indultunk egy szekérrel a lovag után.
Addigra már észhez tért, jobban mondva eszméleténél volt, s nagyon elcsodálkozott, hogy a pap is jelen van. De kapott az alkalmon, hogy így, együtt imádhozzanak Izabellához, hadd tudja meg a mi dicsőséges támadásunk.
A kovács a fejét vakarta, hogy mi lesz ebből, ők különben sem ezért jöttek ide, a pap viszont okosabb volt, így győzte meg a lovagot a visszautazás szükségességéről:
– Imádkozni Izabellához egy istállóban?! Nem félsz attól, hogy az ég ránk szakad? Majd otthon a váradban, a díszpárnák között, miután Caterina lemosta a koponyádról a vért.
Ez hatott.

(Folytatjuk: Következik (17.) SZAMARUK LELÉP)

Felsőboldogfalvi fellépése előtt az éppen felújítás alatt álló agyagfalvi templomba is ellátogatott a Kossuth-díjas Berecz András énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató. (Forrás: szerző FB-oldala)