Farkas Árpád 75. születésnapjára

Látod, Árpád, nagy fekete lovak
vágtatnak a Firtos alatt,
sörényük égig ér,
patáikból csillagok
szikráznak, Tovább »

„Egy este, sok-sok éve már, nekifogtam, jócskán cigarettafüstbe burkolózva, ceruzával a kezemben, s úgy böngésztem végig a József Attila-összest, hogy majd aláhúzom benne azokat a sorokat, utalásokat, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a játékkal, a játszással. Kezdetektől elmúlásig.
Sokáig megtartottam magamnak a játéknak is beillő keresgélés eredményét. Kihasználva az alkalmat, most újra előveszem…” (Részlet egy ad hoc „antológiából”, amely április 11-én kerül a Káféba)

Milan Kundera 90. születésnapjára

Milan Kundera az egyik legérdekesebb író bennem. Ennek a szónak minden értelmében.
Az egyik legérdekesebb esszéíró, akinek a regényről, a művészetről, Közép-Európáról, a regény félidőiről, az elárult testamentumokról szóló írásai mindig lenyűgöznek, valahányszor újraolvasom őket, és gyakran teszem. Nem győzök ámulni azon a széles körű tájékozottságon, amely mégis jóval több, mint tájékozottság, mert meg van élve, és ezáltal műveltség. Tovább »

Jánoshegy, 2019

Tovább »

„Az időutazásnak nincs jövője.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Nem is tudom, mikor jött az első levél Komárnétól. Meglepett, hogy Jucinak hívják, már el is felejtettem, olyan rég nem találkoztunk. Arra kért, ha tehetem, látogassam meg. Azt írta, legjobb, ha délután megyek, de ha úgy adódik, a délelőtt is megfelel, mert mióta özvegyen maradt, rengeteg a szabadideje. Gömbölyű betűi hamar kihullottak emlékezetemből, csak egy újabb levél ébresztett mulasztásomra. Szinte szó szerint megismételte az előbbi hívást, és most sem említette, hogy miért akar találkozni velem. Tovább »

lótuszüléses
furcsa gyermekkoromban
több volt a veréb Tovább »

Te állsz,
Én várok,
Te vársz,
Én állok.

Magyar költészet napi ankétunkból kiderül majd, hogy kettőn áll a vásár: költőn és olvasóján. Azt kérdeztük ugyanis a Káfé számos munkatársától: van-e helye a játéknak a költészetben? Játékos avagy komoly tevékenység a versírás? Valamennyien legjobb tapasztalatuk szerint válaszoltak. De mit? Április 11-étől olvasható majd a honlapon…

Természetesen nem ez volt az igazi neve. De arra már ő sem emlékezett. Az öreg Kohut az biztosan tudja a valódi nevét, de Dumbi nem merte tőle megkérdezni. Kohut ugyanis mindig mogorva, folyton átkozódó ember, ezért Dumbi jobbnak látta nem zavarni ilyesmivel. Akkor került hozzá, amikor az apja után anyja is meghalt. Dumbi akkor harmadikos volt. Minthogy teljesen árván maradt, állami gondozásba kellett volna kerülnie, de Kohut örökbe fogadta. Tovább »

Örményország fővárosában már a XXI. században avatták fel azt az emlékművet, amely – a világban eléggé szokatlan módon – egyszerre tiszteleg egykori ellenségek előtt. A négyszögletű, zömök oszlop rózsaszín tufából épült – Jereván központjának házaira jellemző ez az építőanyag. Tovább »

(El nem olvasott levelek)

Ha elolvasnád …. egy klasszikon,
beajánlhatná egy klassz ikon)
(félénk fazon). Tovább »

Az utolsó bányaló

Kétezer év az idő tárnáiban
körbe-körbe,
vagy a Názáreti jászlához kötözve
elég volt. Tovább »

Próbáljuk meg nagyképűség nélkül elképzelni
a hatvanas évek elején május elsejei Vásárhelyen
egy bolyais kissrác világra-ébredését, akivel
mást sem akartak láttatni, csak vöröst meg trikolórt.

Tovább »

A szótárszerkesztés tizenhat esztendeje alatt a moldvai magyar tájnyelv értékeit, szépségeit, kincseit látta meg, azt a változatosságot, ami az évszázadok alatt gazdagította a nyelvet – foglalható össze tömören, hogy saját bevallása szerint mi vezérelte Péntek János nyelvészprofesszort mindvégig abban a munkában, amelynek eredménye A moldvai magyar tájnyelv szótára három kötete. A kolozsvári egyetemi tanár szombaton beszélt erről a Bákó megyei Lujzikalagorban a szótár bemutatója és annak száztíz éves előtörténete ismertetése alkalmával. Tovább »

Mit őröl az imamalom?
Nagy dumákból
lisztet vajon?
Tovább »

„A biztonsági öv kevésbé akadályoz a mozgásban, mint a tolószék.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Boda Edit: Kamuflázs

(Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004, Szerkesztő: Demény Péter, Borító: Unipán Helga)

Rég nem jártam Bukarestben a Magherun, de ha megint eljutok, akkor föltétlenül elmegyek a Cărtărescu könyvesboltba. Utoljára legalább két órát csavarogtam a különböző emeleteken, és mindig megdöbbentett, hogy a román könyvkiadás milyen gyorsított ütemben hozza be a lemaradását a világgal szemben. Tovább »

„Az Isten van valamiként:
Minden Gondolatnak alján.”
(Ady Endre )

végtelen perben állok
irgalmatlan istenem
mégis irgalmat várok
ha nincs is rá sok ok
sőt Tovább »

Késő szeptemberi nyár erős illatai a légben,
halára ítélt kánikula – végső rúgkapálózás. Tovább »