Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (37)
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
Boda Edit: Kamuflázs
(Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004, Szerkesztő: Demény Péter, Borító: Unipán Helga)
Rég nem jártam Bukarestben a Magherun, de ha megint eljutok, akkor föltétlenül elmegyek a Cărtărescu könyvesboltba. Utoljára legalább két órát csavarogtam a különböző emeleteken, és mindig megdöbbentett, hogy a román könyvkiadás milyen gyorsított ütemben hozza be a lemaradását a világgal szemben. De közben – hazai adósságait is törleszti! Valódi irodalmi értékként fedezték fel a botoşani Max Blecher műveit (1909–1938), akiről én Mihail Sebastian Naplójában olvastam a Kindle-n, románul, mert így lehetett ingyen letölteni. A két világháború között élt, gerinctébécéjével ágyhoz szegezett fiatalembert olykor Kafkához, olykor meg a szürrealisták előfutáraihoz hasonlítják, versei és prózája világnyelveken is megjelentek, és azt hiszem, hogy Boda Edit (1975) nem véletlenül fordította le magyarra a regényét. Nem, mert Edit verseiben is ott találni azokat a meghökkentő átmeneteket, amelyek a belső és külső világot tömören metaforizálva összekapcsolják, az emberi lét alapkérdéseit feszegetik. Eszter lányom évfolyamtársa volt Kolozsváron és úgy emlékszem, egy másik kolléganőjével jött le éppen Szilágyságról Zsögödbe, hogy beszélgessünk a verseiről és nemsokára meg is jelent ez a könyve. Az első. Azóta, ha nem is túlságosan következetesen, de követem az életútját, tudom, még jó néhány kötete napvilágot látott és neve, versei, hol az egyik, hol a másik irodalmi lapban bukkannak fel. De mivel itt sorjázik a facebook barátaim között, azt is látom, hogy az alkotói-értelmiségi lét megannyi ellentmondásával küzd, és nem ő az egyetlen. Voltaképpen annak a nemzedéknek a tagja, amely kamaszkorát még a diktatúrában élte le, ifjúságának és induló felnőttkorának éveit azonban már a romániai rendszerváltás utáni nyitott világ zárta keretbe. Igen, a nyitott világ is tud keretbe zárni, a maga láthatatlan falaival, értékvesztéseivel, a társadalomban elfoglalt alkotói és értelmiségi pozíciók alapos átalakításával és egyáltalán, olyan útvesztők kialakításával, amelyeket a lehető legnehezebb átlátni. Inimi cicatrizate – Heges szívek, ezzel a címmel jelent meg a Boda Edit Blechert fordítása a gipszágyban fekvő fiatalember feljegyzéseiről, miközben az erdélyi magyar színházakban is jól ismert Radu Afrim kiváló előadást rendezett az eredetiből, Radu Jude pedig filmben bontotta tovább a látások és látomások olyannyira finom egymásba hatolását. Legalább résnyire tágítva az álcázást. A kamuflázst. Ahogyan verseiben Boda Edit is teszi. Vegyük észre.
Boda Edit: Csendes zuhanás
Asztalfiókban lakom
vagy lent a szék alatt,
akár az utcán, a híd fölött, alatt,
cipőtalpon,
simogató, pengét fogó ujjakon is;
hajszálaim folyóban úsznak,
sirályszárnyon imbolyog szívem,
majd dobogás helyett zuhan;
az amplitúdó végtelen lehet,
és nem is kell ahhoz kebel.
A nyírfák maradtak meg, és semmi más,
ágaikról fehér viharrigók cikáznak erre-arra,
hangjuk harsan, aztán csőrük se mozdul,
bukfencet vetnek előre-hátra.
szemem összezárt
tenyérként lecsukva
Összetört a gyertyatartó, a ház, az ablak,
a kerítésen vaddisznók szántanak;
megért a szőlő, szerteszét gurul sok fényes gömbje,
mint anyagrobbanáskor a csillagok;
elkésett szüretelők baktatnak dombon felfele,
de arcukba csap a sajtolt bor szaga,
kábán fordulnak hanyatt,
szemük hol le, hol felfele tekint,
miket névvel illettek – nincsenek;
és akkor magukat kaparva csomóba
máglyát gyújtanak, ne fázzon az,
ki mellettük hever.
Emlékkönyv: Domokos Géza hetvenöt éves
Kozán Imre : Fekete ugar
Bodor Pál: Monológ zárójelben. Röplapok versben, prózában
Imreh Sz. István: A kromoszóma
Mihai Flamaropol: 50 de ani de hochei în România
Méliusz József: Bukaresti kávéház
Tari István: Elmulatott jövő
Fodor Sándor: Levelek hazulról – haza
Implon Irén: Nagyváradi tollrajzok
Bedros Horasangian: Magányos ló az autópályán
Baracs Dénes: Chansonévek
Márton László: Harangok
Ferencz S. István: Nyári vándorlások
Gecse Géza: Bizánctól Bizáncig. Az orosz birodalmi gondolat
Vofkori László: A tudomány vonzáskörében
Bilibók Ágoston: A Csíkszereda-Gyimesbükk vasútvonal története
Bitó László: Ábrahám és Izsák
Sándor József: Geometriai egyenlőtlenségek
Péter László: A közvélemény szociológiája
Vonatok balladája. Magyar költők vallomásai a vasútról
Oláh István: A második északon
Találkozásaim a költővel
Tompa Gábor: Aki nem én
Varga László: Kérem a vádlott felmentését!
Balogh József: Erdélyi lórum. Bökversek és öltemények
Rab János: Élet és energia
Az ember ott a legfájóbb magyar
Vorzsák Anna: Méra naplója
Ferencz Zsuzsanna: Kik és Mik ügyei
Pomogáts Béla: Erdély hűségében
Nicolae Bucur: Ademenirea Timpului (Az Idő csábítása)
Kóka Rozália: Egy asszon, két asszon
Zöld Lajos: Kölcsönkért élet, kamatra
Kányádi Sándor: Jövendőmondás
Váli József: Üveghegyek
Borsi-Kálmán Béla: Öt nemzedék és ami előtte következik… A temesvári Levente-pör 1919-1920