Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (37)

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Boda Edit: Kamuflázs

(Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004, Szerkesztő: Demény Péter, Borító: Unipán Helga)

Rég nem jártam Bukarestben a Magherun, de ha megint eljutok, akkor föltétlenül elmegyek a Cărtărescu könyvesboltba. Utoljára legalább két órát csavarogtam a különböző emeleteken, és mindig megdöbbentett, hogy a román könyvkiadás milyen gyorsított ütemben hozza be a lemaradását a világgal szemben. De közben – hazai adósságait is törleszti! Valódi irodalmi értékként fedezték fel a botoşani Max Blecher műveit (1909–1938), akiről én Mihail Sebastian Naplójában olvastam a Kindle-n, románul, mert így lehetett ingyen letölteni. A két világháború között élt, gerinctébécéjével ágyhoz szegezett fiatalembert olykor Kafkához, olykor meg a szürrealisták előfutáraihoz hasonlítják, versei és prózája világnyelveken is megjelentek, és azt hiszem, hogy Boda Edit (1975) nem véletlenül fordította le magyarra a regényét. Nem, mert Edit verseiben is ott találni azokat a meghökkentő átmeneteket, amelyek a belső és külső világot tömören metaforizálva összekapcsolják, az emberi lét alapkérdéseit feszegetik. Eszter lányom évfolyamtársa volt Kolozsváron és úgy emlékszem, egy másik kolléganőjével jött le éppen Szilágyságról Zsögödbe, hogy beszélgessünk a verseiről és nemsokára meg is jelent ez a könyve. Az első. Azóta, ha nem is túlságosan következetesen, de követem az életútját, tudom, még jó néhány kötete napvilágot látott és neve, versei, hol az egyik, hol a másik irodalmi lapban bukkannak fel. De mivel itt sorjázik a facebook barátaim között, azt is látom, hogy az alkotói-értelmiségi lét megannyi ellentmondásával küzd, és nem ő az egyetlen. Voltaképpen annak a nemzedéknek a tagja, amely kamaszkorát még a diktatúrában élte le, ifjúságának és induló felnőttkorának éveit azonban már a romániai rendszerváltás utáni nyitott világ zárta keretbe. Igen, a nyitott világ is tud keretbe zárni, a maga láthatatlan falaival, értékvesztéseivel, a társadalomban elfoglalt alkotói és értelmiségi pozíciók alapos átalakításával és egyáltalán, olyan útvesztők kialakításával, amelyeket a lehető legnehezebb átlátni. Inimi cicatrizate – Heges szívek, ezzel a címmel jelent meg a Boda Edit Blechert fordítása a gipszágyban fekvő fiatalember feljegyzéseiről, miközben az erdélyi magyar színházakban is jól ismert Radu Afrim kiváló előadást rendezett az eredetiből, Radu Jude pedig filmben bontotta tovább a látások és látomások olyannyira finom egymásba hatolását. Legalább résnyire tágítva az álcázást. A kamuflázst. Ahogyan verseiben Boda Edit is teszi. Vegyük észre.


 

Boda Edit: Csendes zuhanás

Asztalfiókban lakom
vagy lent a szék alatt,
akár az utcán, a híd fölött, alatt,
cipőtalpon,
simogató, pengét fogó ujjakon is;
hajszálaim folyóban úsznak,
sirályszárnyon imbolyog szívem,
majd dobogás helyett zuhan;
az amplitúdó végtelen lehet,
és nem is kell ahhoz kebel.

A nyírfák maradtak meg, és semmi más,
ágaikról fehér viharrigók cikáznak erre-arra,
hangjuk harsan, aztán csőrük se mozdul,
bukfencet vetnek előre-hátra.

szemem összezárt
tenyérként lecsukva

Összetört a gyertyatartó, a ház, az ablak,
a kerítésen vaddisznók szántanak;
megért a szőlő, szerteszét gurul sok fényes gömbje,
mint anyagrobbanáskor a csillagok;
elkésett szüretelők baktatnak dombon felfele,
de arcukba csap a sajtolt bor szaga,
kábán fordulnak hanyatt,
szemük hol le, hol felfele tekint,
miket névvel illettek – nincsenek;
és akkor magukat kaparva csomóba
máglyát gyújtanak, ne fázzon az,
ki mellettük hever.


Emlékkönyv: Domokos Géza hetvenöt éves

Kozán Imre : Fekete ugar

Bodor Pál: Monológ zárójelben. Röplapok versben, prózában

Imreh Sz. István: A kromoszóma

Mihai Flamaropol: 50 de ani de hochei în România

Méliusz József: Bukaresti kávéház

Tari István: Elmulatott jövő

Fodor Sándor: Levelek hazulról – haza

Implon Irén: Nagyváradi tollrajzok

Bedros Horasangian: Magányos ló az autópályán

Baracs Dénes: Chansonévek

Márton László: Harangok

Ferencz S. István: Nyári vándorlások

Gecse Géza: Bizánctól Bizáncig. Az orosz birodalmi gondolat

Vofkori László: A tudomány vonzáskörében

Bilibók Ágoston: A Csíkszereda-Gyimesbükk vasútvonal története

Bitó László: Ábrahám és Izsák

Sándor József: Geometriai egyenlőtlenségek

Péter László: A közvélemény szociológiája

Vonatok balladája. Magyar költők vallomásai a vasútról

Oláh István: A második északon

Találkozásaim a költővel

Tompa Gábor: Aki nem én

Varga László: Kérem a vádlott felmentését!

Balogh József: Erdélyi lórum. Bökversek és öltemények

Rab János: Élet és energia

Az ember ott a legfájóbb magyar

Vorzsák Anna: Méra naplója

Ferencz Zsuzsanna: Kik és Mik ügyei

Pomogáts Béla: Erdély hűségében

Nicolae Bucur: Ademenirea Timpului (Az Idő csábítása)

Kóka Rozália: Egy asszon, két asszon

Zöld Lajos: Kölcsönkért élet, kamatra

Kányádi Sándor: Jövendőmondás

Váli József: Üveghegyek

Borsi-Kálmán Béla: Öt nemzedék és ami előtte következik… A temesvári Levente-pör 1919-1920

 

2019. április 2.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights