Luxembourg Acoustic: Budapest fényei

https://www.facebook.com/1618660718399081/videos/2176961675885452/

 

Száva Csanád: (éjszaka)

éjszaka sötét
titkos szótagok után
tapogatózok

Cselényi Béla: nyúló nappalok derűlátása

kellemes hűvös
szobában megébredni
tornára készen Tovább »

Márton Károly: Ikergondolat a bíróságon

1.


röm

az

ö

möm. Tovább »

Caulea Radu: Volt egyszer egy tengerpart

Gergely Tamás: Amíg egyensúlyban a lélek

Kissé meglepődött, amikor tapasztalta, hogy amit „nektárin” néven tisztelt a Bükkben, azt Makkosban „csupasz barack”-nak hívnak.
Jó. Arra viszont előjött az emlékezetében – hangtani asszociáció – a „csupasz csiga”, ami kezdi elözönleni a kertjeinket, brrr! Lehet szépnek is találni őket, de Vadmalac viszolygott még a gondolatra is. Tovább »

Kiss Székely Zoltán Feltételes decemberi

Csillagaim kandi fénye
láthatóságom mezsgyéjén
átcsorog. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Madárijesztő

Egyetlen lábán
szél tépi monoton
nadrágja szárát. Tovább »

Cseke Péter: A tél játékai

Tata, 2019

Ady(100): Kosztolányi Dezső

A huszonhétéves költő

Ady Endréről, a régiről, a huszonhétévesről írok, kit húszéves koromban ismertem.
Különösen, hogy most, mikor emlékeznem kell, csak ez jut eszembe. Ha valaki meghal, akkor a róla való emlékképek nem szaporodnak, de egyre kevesebbek lesznek. Tovább »

Az örökkévalóság izgatott

Válasz Nánay István írására (Pár órára a közönség közösséggé lesz, recenzió – a Színház novemberi számában a Thália erdélyi napszámosai c. interjú kötetről)


Bizony, igaza van Nánay Istvánnak sok pontban, interjúkönyvemről írt recenziójában.
Azon gondolkodom, reagáljak-e rá, vagy hagyjam… Jászai Mari jut eszembe, aki az őt és írásait ért kritikákra igen vehemensen válaszolt, vádolt, nem hagyta annyiban a dolgot. De én nem vagyok Jászai Mari, hol vagyok, hol voltam én az ő művészi nagyságától, jelentőségétől a színészi pályán. Tovább »

Márton Ildikó Antónia: Rend

Bölöni Domokos: XIX. századi lapturkáló (30)

Vida József: Régi nóta; kezdjük újra!

Nem is hittük, mégis eljött,
Valóban ez szép volt tőle,
Megérdemli, hogy versecskét
írjak a tiszteletére. Tovább »

Cselényi Béla: a szíriai gírosz

utolsó munkahelyemről
ebédidőben
ki-kijártam a szíriai gíroszoshoz Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Áprily Rasmussen hajóján

Turcsány Péternek odaátra

Szavaim – letört deszkái hajómnak
Szkülla s Kharübdész örvényeiben –
– intő jelek csavargó halandóknak:
elégünk a part őrtüzeiben. Tovább »

Oláh István: Vicces konyhanyelv

Ember és nyelv, táj és nyelv. Milyen a két szópár között a kapcsolat, háborús vagy békés? Fölé- vagy mellérendelő? Amivel sokat foglalkozott valaha a tudós szerzet, mi most ugyanúgy. Csak míg a konyhában időzünk.
Mindig a kályhától indulni, aztán eljutunk valahova.
Van egy nem különösebben ritka, de nem is mindennapi könyvem, az Erdélyi tájszótár. Tovább »

B. Tomos Hajnal: Téli lelátó

Dancs Artur: Amikor anyám is könnyű álmot ígér

Egy mesés liget vett körül. Kéken csapkodta a partot a tenger egyfelől. A másik oldalról pálmafák takarásából nézegetett a távolba egy, amúgy csendbe burkolózott villa mindkét emeletével és a kertbe kirakott fehér bútoraival, a napsütötte fehér homokban egy vászontetőjű pavilonnal védekezve a délutáni nap decemberben is erős sugaraitól. A fel-fellobbanó szélben ide-oda hajlongó pálmák összefüggő árnyékot vetettek rám egy szakaszon, hogy megpihenhessek hosszú sétámon. Tovább »

Márton Károly: Sorok a macskámról

Van egy elkényeztetett macskám
Hegyes körmeivel a mancsán.
Ha ráunt a simogatásra,
Körmeit mélyen belém ásta. Tovább »

Gergely Tamás: Óév / Újév

Előbb az óévet mutatták, vagyis azt, ami éppen múlik el. Vörös üvegre volt festve az évszám, lámpával hátulról megvilágítva. A lámpa tulajdonképpen egy doboz belsejében, s a dobozt éjfélkor megfordították. Akkor, amikor a templomban a harangozást elkezdték.
Nagy ribillió támadt abban a percben: a templom a kultúrház közekében és voltak, akik rakétát lőttek fel, kisebb tűzijáték kerekedett ki belőle, hangoskodás követte mindenik kilövést. Tovább »

Luxembourg Acoustic: Velocipéd

https://www.facebook.com/1618660718399081/videos/2205452863041989/

Ady Endre beszól… (201)

…Mikszáth fenomén, a legíróbb író, és egy csöppet sem poéta, de csak azok szemében nem poéta, akik a fogalmakat kölcsönveszik. Már az a nemesen büszke, magasból való nézése a történéseknek, mely minden sorából gúnyosan ránk hunyorít, egyike a legfölségesebb poézis-fajtáknak. Palóc, nem palóc, kutatták saját külön Gobineau-ink, de olyan magyarja a magyarság egy válságos érájának, amilyen akkorról nincs több. Tovább »

Ady(100): Benamy Sándor

Vér és arany / Blood and gold

Mindig szerettem az idegen nyelveket, új és új világba bújtam bele általuk, sőt, bármilyen furcsa, egy-egy magyar írás is, ha fordításban volt alkalmam olvasni, jobban tetszett, mint az eredeti, mert e más nyelvi varázzsal burkolódott… E kettős műélvezetet egy ízben azzal tetéztem, hogy saját kedvtelésemre lefordítottam Ady Vér és arany című versét angolra, s közzétettem Gömöri Jenő, a nagyszerű Modern Könyvtár egykori szerkesztőjének pozsonyi emigrációjában indított Tűz című kis alakú, rotációs folyóiratában. A fordítás még diákkoromban történt… Tovább »

Nászta Katalin: Kis magyar nyelvtan

szavak cédája, mondd
miután lefeküdtél az igével
hol hagytad a főnevet
mondatod mit cifrázod Tovább »

Zseni-sziporkák a XIX. századból (2)

„Lantom dörmögő medve.”

Szerkesztői üzenetek. A Vasárnapi Újság 1858-i számaiból tallózta: Bölöni Domokos


A rabló

Elrabolta időnket. A legszebb strófát kiirtuk belőle:

„Lerogy sulya alatt
Bősz baltacsapásnak;
Átkozott légy! igy kiált föl.
és szörnyet hal másnap.” Tovább »

 
Verified by MonsterInsights