Száva Csanád: (sűrű)

sűrű éjszaka:
egy álmomat örökre
elveszítettem

Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli (19)

1918. április 26.

– Ez egy jelentéktelen kis dolog, mondod te, ilyesmire nem lehet pazarolni a drága nyomdafestéket, efféle apró hibákon nem lehet fönnakadni, olyankor, mikor nehéz és nagyjelentőségű társadalmi és közéleti kérdések várják elintézésüket. Tovább »

Ioan Cuciurcă: Karácsonyi utcafotók Bukarestből (1)

Zsidó Ferenc: Életcélok

I.
Várok. Bóbitám kéménynyi sötétje az arcomba lóg. (Függöny a fal előtt, finomra csiszolt citromszelet, merevséggé bolydult indulat.) Lábujjhegyen nyújtogatom magam, átnézek az előttem tornyosuló, sürgős, vagy legalábbis halaszthatatlan tennivalókon, és inkább csak létezem. Azt mondják, ez így, önmagában gyatra cél. Hadd mondják. Tovább »

Cselényi Béla: januárra virradóan

mint a bóléban
szállingózó gyümölcsök
indulnak haza

Budapest, 2018. XII. 31.

Belelapoztunk…

…a 2018-as Kaláka-antológiába

Az elmúlt év vége ünnepi napjaiban lett elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban a Kaláka-antológia 2018, amelynek elektronikus kiadásához Baranyi Ferenc írt érzelmes-értelmes előszót. A kötet hetvennégy szerzőt vonultat fel, többnyire költőket, de akad köztük néhány prózaíró is. Ismerős nevekre is bukkanunk a tartalomjegyzékben, élőkre és már sietve eltávozottakra is, s bár a kötet színvonala egyenetlen, sok jó darab olvasható benne. Néhányat ide is átemeltünk. (csg) Tovább »

Minerva-archívum: Mosolyok letétben (1970-es évek)

Tovább »

Kedves szerkesztők és szerzőtársak !

Örvendek, hogy  a letűnt évben is együtt „kávézhattunk” kedvenc „kéglinkben”, a Káfé főnixben. Nem kívánok egyebet, csak, hogy továbbra is megtartsa nekünk a Mindenható, titeket pedig törzsvendégekként a legjobb egészségben és alkotókedvben ! B.Ú.É.K!

B. Tomos Hajnal


Azért jó a Káféban, mert itt nem fagy, nem fúj a szél és nem esik be az eső. A többi nem számít! búék!

Cseke Gábor


Erdély B. Előd: Kávé kettesben

Nászta Katalin: A költő gondja

tömören fogalmazni
hamarabb célba érjen
üssön – tegye mi dolga Tovább »

Győrfi Dénes: Abrudbánya magyar művelődési múltjából

A szerző, bár életünkben oly ritkán találkoztunk, igen jó barátom. Egymástól távol ugyan, mégis sűrűn találkoztunk életünk delén az elkötelezett munkában, a használni akarásban.
1948-ban született Enyedszentkirályon, 1973-ban történész oklevelet szerzett a kolozsvári Babes-Bolyai egyetemen, 1977-ig tanított, majd a Nagyenyedi Bethlen Kollégium könyvtárának hosszú ideig egyedüli, magányos munkatársa. Onnan ment nyugdíjba. Tovább »

Daczó Katalin: A szerencse szánkóval érkezik

Puskel Péter aradi történeteiből (4)

Szárazföldön és tengeren

Arad azon kevés városok közzé tartozik, amelyet minden nyelven ugyanúgy írnak, és szinte ugyanúgy ejtenek. Talán emiatt is a városnév úgy jelkép, hogy valójában nem kizárólagos tulajdonunk.
Talán ennek a kiejtésbeli könnyebbségnek, de talán épp oly mértékben a város történelmi rezonanciájának köszönhető, hogy Aradi utcát vagy utat találunk Temesváron, Nagyváradon, Szegeden, hogy csak a legközelebbi városokat említsem. Tovább »

Molnár Vilmos: A hídmanó

Minden híd alatt lakik egy hídmanó. Nem olyan félelmetes, mint a pincemanó, nem olyan titokzatos, mint a padlásmanó, de manónak manó ő is. Kicsit tartózkodó, vagy inkább bátortalan, ami abból adódik, hogy a híd aljának kétfelé is van kijárata. Ezért ott nincsenek olyan meghitt zegek és zugok, pláne nem kuckók, mint amilyenek a pincében vagy a padláson találhatók. Tovább »

Florin Andreescu: Mozgójárda a jövőbe

Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/

Kiss Székely Zoltán: Örök ballada

Ki ótavaszból múló nyárba lépdel át
örökre őrzi kék ibolyák illatát.
Fölötte lilán, meggyszirmok szórta égen,
arany virágport röptet kósza szemérem. Tovább »

Cselényi Béla: gondolatátvitel

[Via: Marosvásárhely –> Székelykocsárd –> Kolozsvár]

vittünk egy agyat formalinban
öklömnyi volt az agy
uborkás üvegben volt
bőröndbe tettük Tovább »

Pusztai Irina-Pusztai Péter: Boldog ünnepeket! BÚÉK, 2019!

Andrassew Iván: A három

Gizi kávézójába egyszer bejött egy cigány, egy néger meg egy kínai.
Mindhárman meghajoltak a bejáratnál, és nagy szemekkel tekintettek Gizire. Az arcuk se rezdült, csak tekintettek. De annyira szép volt a szemük, hogy Gizi egy pillanatra úgy érezte, valamelyikbe belezuhan, ezért meg se mozdult. Deaztán rájött, hogy ezek, szegények tulajdonképpen helyet akarnak, és nyilván úgy, hogy ő jelölje ki. Intett az egyik asztal felé, és a három ember szépen le is ült. Gizi kiment a pult mögül és illedelmesen megkérdezte, mivel szolgálhat.
Forrásvizet kértek. Tovább »

Para Olga: Új kép, új szó, rég ismert félelmek – Krakatau

Új kép az új káfén: az indonéziai Anak Krakatau.
Hű, de szép ! Első pillantásra – a látás – a Szépség, ha a következő másodperc – a hallás – nem rántana a valóságba; ez iszonyatos!
Hallom a híreket: „Legalább 430 halottja van az indonéziai cunaminak. Az Anak Krakatau vulkán által keltett szökőár Jáva szigetének nyugati, és Szumátra szigetének déli csücskében pusztítottak szombaton. Szerdán Szumur településre jutottak el a mentőcsapatok helikopterrel, de a rossz idő megnehezíti a munkálatokat. A halottak száma eléri a 430-at, de eltűntként még további 159 embert tartanak nyilván, így félő, hogy az áldozatok száma tovább fog nőni”… Tovább »

Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli (18)

1918. március 3.

– Mi ez, mondd, mit jelent ez a titok, micsoda megfoghatatlan istenség rejtőzik emögött, miféle szent szimbólum, jelkép, három és mégis egy? Kétségbeesett tömegek állnak és várnak a villamosmegálló komor táblája alatt: jönnek a dagadt kocsik, összepréselt hullák ezreivel, talán nem is villamosság hajtja őket, hanem az egymás beleiben taposók ordításának hanghullámai. Tovább »

Luxembourg Acoustic: Veszélyek

https://www.facebook.com/1618660718399081/videos/1906873636244453/

Ady András: …mint veti…

annyira itt van hogy azt sem mondhatom mellettem inkább bennem de mégis tisztes milliméterekre tőlem úgy hogy jobbára közös külön-külön fekszem vele ahogy tenném egy füves réten egy még csendesen szuszogó nagytestű állattal s minden attól függne hogy oldalra fordítva fejem megnézzem magamnak lássam hogy húsát vehetném gyapját csontjait gyantának tán ha felállna amolyan megfejhetném lény ez vagy épp az ellene…megpillantom s felfal engem

Faluvégi Anna: a nap mindenkire ragyog

(Sol omnibus lucet)

festői
tájak az arcok
egy-egy vonás
hasonlít rám Tovább »

Bölöni Domokos: Lapturkáló a XIX. században (28)

Petőfi utolsó költeménye

Szörnyű idő, szörnyű idő!

Szörnyű idő, szörnyű idő!
S a szörnyűség mindegyre nő.                                                                                       
Talán az ég
Megesküvék,
Hogy a magyart kiirtja. Tovább »

André Zsuzsa: Barátok feredője

Csiksomlyó, 2018. / Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.com/

 
Verified by MonsterInsights