Sehonnai János haladó alkoholista volt. Konok, elszánt munka eredményeképpen. Erre a maga módján büszke is volt, csakhogy nem akadt senki, akinek elmondhatta volna. Meglepetten kellett tapasztalnia ugyanis, hogy az embereket nemigen érdekli mások alkoholizmusa. Sehonnai János szürke, észrevétlen ember volt. Nem keltett feltűnést részeg dülöngélésében sem. Tovább »
várakozni kötött kék kesztyűben
várakozni szikrázó szürke sapkában
várakozni posztó télikabátban Tovább »
(Furcsa újévi köszöntő)
Valószínű, nem
a világot ismerem,
csak amit belőle
el akartam hinni – Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://izabellapeter.blogspot.com/
(próba a havasokban)
mint mikor egy csőbe belehúznak
olyan ez a medve
(telet harangoznak)
odanyújtottad a kezedet neki Tovább »
(egy régi fényképem versojára)
lehettem volna Gary Cooper,
de kis szerencsével tán Marlon Brando is,
meg Raj Kapoor, s tőle már
csak egy karnyújtás
Gérard Philip, Belmondo, Alain Delon,
ó, micsoda esélyek Tovább »
Feleségemnek
Kíváncsi vagyok – szóltál ki a szobából –,
miféle zizzenést hallasz ki az éjszakából?
Miféle zizzenést? – kérdeztem vissza a kertből,
kezemben egy üres pezsgős üveggel a szemetes felé
menet. Szép tengerzöld palack – már a hétfő foglyaként
tűnődtem. Láttam, hogy megsimítod lelkeden ruhád.
Hát, a szavakon túli zizzenéseket – válaszoltál. Tovább »
Nagyon pozitív dal, melyben a Titanic nem süllyed el, sőt elnyeri a Kék Szalagot, a dal közepén pedig egy bálna tiszta dis, d és e hangokon énekel
https://www.facebook.com/1618660718399081/videos/1743384909259994/
A francia bulvár-lapokat az a veszedelem fenyegeti, hogy a szenzációs bűnügyek szereplőinek arcképét közölniök nem lesz szabad. Bebizonyult, hogy például egy sereg apacs-gaztett csak azért történt, mert a dicsőséget megirigyelték azok az apacsok, akiknek a fotográfiája nem jelent meg újságban. Legutóbb egy undok gyilkosság esetében tanúkul hallgattak ki nagyon szomorú hivatású víg leányokat. Tovább »
úgy szégyellem
hogy fáj amit látok
úgy szégyellem
hogy rendre vágyok Tovább »
zöld posztóm
molyrágta
szinte szertefoszlott
de azon a télen
ép volt még a posztó Tovább »
Sötétet
Elnyomja
Pirkadat
Fényszomja. Tovább »
Faggatjuk a Káfé barátait, kávézni hova járnak? Kávéházba vagy internet-kávézóba…?
Két egyszerű kérdésünk ugyanaz, mint eddig:
1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik ”kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét?
2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd? Tovább »
Agyag szelence,
benne még por és illat–
A múltam elszállt.
Hommage à l’impressionnisme français
Tenger.
Örök állandó.
Mindig ugyanaz.
Futó hullám. Körvonaltalan őstavasz.
Állandó színe sincs. Levegő tengerében
él a fény, kavarog a szél s benne épen Tovább »
Benczédi Sándor kisplasztikája. Fotó Deák Ferenc. * http://www.photoarchive.minerva.org.ro/Hu/
Szürkülödött. Igyekeztem. Egyfelé. A kofa is igyekezett. Eladni a nyakán maradt halom murkot.
– Jöjjön, fiatalember, olcsón adom! – kínálta nevetségesen alacsony áron.
Nem mentem.
Mire a sarkon befordultam, ugyanaz a murok még kevesebbet ért már. Hasztalan.
Aztán a kofa összepakolt. Fölkanyarította vállára a terhét. Hazabaktatott. A sötétben. A murokkal. Jól tudott cipekedni, mindent jól tudott. Tovább »
Könyveim (bár azt se tudják, hogy élek)
éppolyan részeim, akár az arcom,
e szürke szemek, e szürke halánték
mit hasztalan fürkészek a tükörben
s homorú tenyérrel tapogatok. Tovább »
RÁKOCSKA
Olyan, mint egy ákombákom
az én kicsi gumirákom.
Megállok én egy pár lábon,
neki négy pár kell, hogy másszon. Tovább »
„Három liter benzinen múlt, hogy a magyar jásonok remekműve, az óceánrepülés, nem fejeződött be azzal a formatökéllyel, aminek esztétikai külsőségei méltó keretet adtak volna a csodálatos teljesítménynek. Ott vártunk és szorongtunk a mátyásföldi kikötő mólóján, az egész hivatalos és nem hivatalos Magyarország, bandérium és koszorúk és kormányzói tribün…”
(KARINTHY FRIGYES. PESTI NAPLÓ, 1931. JÚLIUS 19.)
…Három nappal az óceánrepülés után a Pesti Napló vasárnapi irodalmi mellékletében jelent meg Karinthy Frigyes kis tárcája. Írója is csupán színfoltnak szánta a napok óta terebélyesedő szó- és betűorgiában. Az óceánrepülés hőseinek ünneplése betöltötte a sajtó hasábjait, a vezércikktől az alkalmi versig, a karikatúráig meghódította a zsurnalisztika minden válfaját. Részt vállaltak benne az írók is. Herczeg Ferenctől Kosztolányi Dezsőig ki-ki a maga stílusában, a maga ízlése szerint csatlakozott a köszöntők kórusához. Az ünneplés a hivatalos Magyarországra jellemző parádés stílusban zajlott. A névjegy leadása kötelező volt, de az obligát tiszteletadást helyenként hitelesítette, hogy ezúttal a résztvevők kedélyét valóban őszinte, közvetlen lelkesedés hatotta át…
Karinthy stílusának sajátos varázsával érzékelteti a pillanat ambivalenciáit. Őszinte elismeréséből is kicsendül a finom irónia. Fogalmazása nem annyira hősi eposzt, drámát sejtet, mint inkább tragikomédiát. „A magyar Jásonok remekműve” láttán feltétlen az író lelkesedése. Tovább »
Számítógépes grafika
1918. február 22.
– Te, a végén nem is lesz olyan vicc, amit még a békében hallottam a cigányról, aki ütközet előtt megkéri a kapitányát, mutassa meg neki az ő ellenségét, mert ő ki szeretne békülni vele. Ahogy ezek az újfajta diplomáciai aktusok alakulnak, nemsokára számolni kell majd vele, hogy erre kerül a sor: amiről nem is álmodtunk tizennégyben, a különbékék mindenféle komplikált lehetőségei merülnek fel, és a békék egyre különösebbek lesznek… Tovább »
Pusztai Péter rajza
