Tenger, temető –
mindkettő időt sodor.
Aztán a Hold jön.

Forrás: szerző FB-oldala

Szingularításban szenvedek
Pókháló hold körül lebegek
Ègetett hús szaga van mint kit
Tüzes trónra tettek a szeretetnek

Forrás: szerző FB-oldala

(Cervantes nyomán szabadon)

(4.) BESTIA

Na de ezek a gaz kurafik megkapták tőlem!
Az agyamra ment az éheztetéssel egybekötött megkülönböztetés, valamint a furkósbot, s amikor egy esős délután Panza az oldalamnál fontoskodott, belérúgtam. Tovább »

nem térnek vissza

diafilmkockák
agyamban a tengerről
nem térnek vissza

Budapest, 2022. IX. 10.

Tovább »

Könyvfesztiválra érkezik Balázs Imre József új verseskötete, az Éjszakák a zenben a Prae Kiadó és a Lector Kiadó közös gondozásában! Tovább »

a kovaszagú
záporkezdet lassacskán
tehermentesít

Budapest, 2022. IX. 9.

Megnyitottuk a X. Hargitai Szalont az éppen tíz éves Megyeháza Galériában. Tévedés ne essék, nem egymást tapsoljuk, hanem Botár Laci felolvassa a két díjazott nevét: a bukaresti Orbán Anna és a dunaharaszti Lehel Endre. (Székedi Ferenc, – szerző FB-oldaláról)

A KLIENS KOSZORÚJA

Rényi Aladárt, aki zeneszerzői minőségétől eltekintve, tudvalevőleg fővárosi ügyvéd, A kis gróf bemutatóján egész szekér koszorúval lepték meg. A koszorúk között volt egy, amely különösen felkeltette az érdeklődők figyelmét. Ez állott a szalagon:
„Hálás szívvel, egy elválasztott férj.”
Rényi rögtön tudta, ki a megemlékező. Egy fővárosi hivatalnok, akinek a házsártos fúria ellen beadott keresetét ő vitte diadalra. Rényi nem szokott adós maradni a figyelmességekkel, írta tehát az udvarias kliensnek a következő levelet:
„Kedves uram! Megemlékezése igen jól esett. Fogadja viszonzását ezt a csekélységet. Tisztelő híve, Rényi Aladár dr.”
A levélhez egy szabadjegy volt mellékelve Jakoby érdekes drámájához, a Házassághoz…

Színházi Élet, 1911/27 Tovább »

Úgy 15 éve történt, álltam az ablaknál, ahogy szoktam (ha olyan vonaton utazom) és néztem az indulás előtti perceket. Jött egy munkás, komótosan, úgy nyugdíj előtt álló tipikus melós ember, az élettől megnyúlt, búskomor arccal és a szokásos monoton mozdulattal ütögetve szúrópróbaként néhány kereket. Aztán az egyiknél megállt, újra ütött és újra … majd integetni kezdett és a rádiótelefont is elővette … egyre izgalmasabb lett a dolog … megjelentek többen, látszott, hogy „főnökök” is ütögették már akkor a kereket, közben tanácskoztak, vakargatták fejüket … és következett az intézkedés … a lényeg, a kerék repedt volt, ki kellett cserélni az egész vagont, ehhez leszállítani az utasokat, szétszedni a vonatot, új kocsit beállítani stb … Tovább »

Soha egyetlen problémát ne fogalmazz meg úgy, hogy ne vádolj valakit hallgatással, lehetőleg sokakat. Így mindig felsőbbrendűnek képzelheted magad, valóságos világítótoronynak. Mire rájönnek, hogy sötétítőtorony vagy, már minden „liberális” díjat bezsebeltél.

Forrás: szerző FB-oldala

Habár orcánk pirítja még a Nap,
gyerünk, az őszt hintsük már szerteszét,
az őszt, melyet mint anya gyermekét,
majd egy évig hordtunk szívünk alatt. Tovább »

A belvárosi templom mellett mentem éppen, amikor találkoztam régi szeretőmmel. A Dunán uszályok mentek felfelé, a templomtorony körül galambok szálltak és keményen rám dudált egy autó, mert – mi tagadás – elbámészkodtam egy kicsit.
– Szervusz – mondtam elfogódottan.
Régen nem láttam már és meglepett, hogy milyen jó színben van, szebb lett, mint valaha.
Kedvesen, de kicsit fölényesen nézett rám.
– Szervusz.
És csak álltunk. Finomabban volt sminkelve, mint az „én időmben”, és jobban is öltözködött.
– Bocsáss meg – dadogtam – Andrással vagy még? Tovább »

Forrás: youtoube.com

Előadó: Bakonyi Orsolya
Holnap Kulturális Egyesület, Nagyvárad 2021

2014. február 15-én, 102 éves korában elhunyt Gyarmati Fanni. Ez a kislánykori képe. A fotó azért rongálódott meg, mert Radnóti Miklós zsebében találták meg az abdai tömegsírban, másfél évvel a költő halála után. Radnóti magánál tartotta még Fanni egy felnőttkori képét, két tőle kapott levelezőlapot és egy levelet is. Az utolsót néhány héttel a férj halála előtt adta fel Fanni, és egy általa írt imádságot tartalmaz: Tovább »

Lábaid elé lomha csendek
komondor testtel heverednek
kályhádban szikrakölykök laknak
fény-kukoricát pattogtatnak
faladon árnyék ákombákom
alkonynak rongya leng az ágon
teás kancsódnak lóg az orra
mintha csak oly sok gondja volna
tenyered vackán ül a csésze
felforrt a víz is fütyörészve
tealevélke könnyben ázik
illatos lében dagonyázik
körülölel az este lágyan
ebben a hallgatag világban.

Forrás: lenolaj.hu

gyere velem
mondd el nekem
mi volt hogy volt
az életem

ha szerettem
a nap alatt
egy szív mindig
szerteszakadt Tovább »

A Zsibón élő Györfi-Deák Erzsébet (Simone Györfi) főleg verseivel és műfordításaival volt jelen az elmúlt 20 évben a Hepehupa hasábjain, itt megosztott verse a lap első számában jelent meg.

Györfi-Deák Erzsébet: (térdig halálban)

lassan fényesedsz ki bennem
télesti nyugalmak boglyas mécseseként
belém melegszel, messzi vándor
ne siesd el a győzni akarást
ezen az állomáson el is akadhatsz
tanácstalanul, gyanakvó rémülettel
dühösen, mint aki zsákutcába jut
mert mi a szerelem, ha nem halál,
egyenlőtlen harc, tömény ismeretlen?
térdig halálban járunk már,
mi ketten

(2002/1.)

Budapesten, a Bajcsy-Zsilinszky út 3. szám alatt, működik az Illúziók Múzeuma (https://illuziokmuzeuma.hu/kiallitas/). Mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg, de főként a középiskolás diákoknak. Itt láthatják meg a matematika, fizika, és a művészet rengeteg érdekfeszítő megvalósítását, itt érthető meg a matematika és a művészet rejtett összefüggése is. Tovább »

A káosz felemészt;
beszélgessünk kicsit,
és tegyünk úgy, mintha
Minden rendben

(Cervantes nyomán szabadon)

(3.) KOCSÁNY

Nagy kurva az öreg! Nekem abrakot akkor ad, amikor a lovag rászól, utasítja. ”Comida!” Akkor ad nekem is, amit talál, a zabot, ugye, ne emlegessük. De a saját állatának juttat gyakrabban. Ha kukoricás mellett visz el az utunk, letör egy-egy csövet, csak úgy mentében, s hogy ne lássák, rögtön nyújtja a csuhét a kedvencnek, ha friss még a kukorica, hát kettőbe törve a csövet.
Nem az, mert én a háncsot nem is szeretem, meg hát én ló vagyok, paripa, a másik meg szamár, pór népség, már az is megalázó számomra, hogy ő a társaságom, de hát mit csináljak? Vannak dolgok, amik fölött nem rendelkezem.
Úgyhogy úgy teszünk, mintha nem is egy helyre tartoznánk, nem szólunk egymáshoz. A szagát megszoktam, az iá-zása nem zavar. Szamár haverem különben is inkább a gazdájára üt, magának való, mint Panza. A gazdája jól tartja a szamarát, de hagyná elpatkolni a lovag lovát. A szamár még elfordul tőlem, nem tudom, mitől fél, hogy elkapom előle a lopott eledelt?
Erről akkor ennyit.
P.S. Bizony, a tejeskukoricát magam is megenném.

(Folytatjuk * Következik: 4. BESTIA)