Ősz jön, persze. De
én ismét csak remélem,
nyárba fordul a nyár.

Forrás: szerző FB-oldala

A szerelemről is kellene írnom,
például azt, hogy miért éppen
azokon a padokon kellett ülnöm,
és miért annyi ideig. Most ismét
egy szökőkút, vágyom a surrogását.
Istenem, add meg, hogy végre
kialakuljon egy park – nem olyan
nagy kérés ez, még a hetedik
nap előtt – akkor már
úgysem kezdhetem újra

Forrás: szerző FB-oldala

-–Akkor fogsz meghalni, amikor épp nem figyelek rád. Lopva. Sunyin távozol, nehogy észrevegyem, mikor kilopózol a világból. Te gyáva! Drága gyáva. Hogy nem érted, a gyávákat szereti az Úr, ha olvastad volna – de nem olvastad – Jákob volt neki a kedvesebb, nem Ézsau. Igaz, Jákob hazudott az atyai áldásért, amit értékelt, becsült, de tudva, saját ereje kevés a boldoguláshoz, odafordult Istenéhez. De nem Ézsau! Ő erős volt, kiharcolta-vadászta magának, megszerezte a zsákmányt.
Igen, ilyen ósdi szavakkal szaporítom a mondandómat. Közeged, amibe kerültél: nyers, oda csak földhözragadt álmok valók. Ha fel is repült néha egy-egy közülük, hamar visszamenekült kézközelbe, nehogy idegen régiókba vesszen a szív, amit nem ismerünk. De kár. De kár!

(nk)
2021-05-03

Forrás: szerző FB-oldala

„Búvárkodó nőre támadt egy bikacápa, belehalt sérüléseibe.”

Forrás: szerző FB-oldala

(Cervantes nyomán szabadon)

(2.)

FURKÓSBOT

Hogy a karddal rámver, az még a kisebb bajom. Mert a lapjával üt, nem az élével. Nem vág, mert akkor nekem rövidesen végem lenne. Öreg csont nem forr be. S ez az én gazdám ostoba don, de nem agyalágyult.
Hova menne nélkülem? Kiket rohamozna meg?!
Az ő ütlegelése ezért nem fáj, csak megalázó.
Hanem az útitársa… Panza, az furkósbottal ver, hogy elindulásra kényszerítsen, vagy a szellentés befejezésére. Büntet.
Furkósbottal büntet, az van neki, mert kard nem jár ki azoknak, akik nem lovagok. És ha nem lovag, hát lovagi becsülete sincs, amit meg kellene védeni, ez szolgalelkűségből ver.
Sokkal effektívebb.
Szóval egy durva, szolgalelkű fickó, ez a Panza, egy kurva lakáj.

(Folytatjuk /(3./KOCSÁNY)

Igen, Szendrey Júlia eldobta az özvegyi fátyolt, pedig nem akarta, nagyon nem. Néhány hónapos gyerekkel járta a helyeket, ahol férjét látták, bolyongott a csatatéren, amelyről a szóbeszédek járták. Nem tudom, mit remélt. Talán egy jelet.

Erről szól az ujhet.com portálon az az összeállítás, amit Pintér Jenő jegyez, s amire a jeles Petőfi-év ürügyén hívjuk fel a figyelmet. (Káfé) Tovább »

Valahol egy öreg madaraknak
fenntartott házban fogok élni
szárny szegetten
mint aki már a holnap-póktól
is megretten Tovább »

Én meglátlak, te belátsz,
én megismerlek, te beismersz
előbb vagy utóbb.

Te lekötsz, én megkötök benned,
te elvetsz, én megvetlek,
ha esteledik. Tovább »

Első rész

(1.)

VAMOS!

– Abrak! – kiáltom. Vagyis jelzem, hogy éhes vagyok.
Éhes?! Korog a bendőm, s már mióta!
Bőgöm, hogy ”abrak”, s ez a kötözni való bolond nem hallja.
Nem hallja, nem érti, nem tudja, melyik világon él. Hogy csak rovom neki a poros országutat, de szinte már csak lélekből, mert kaja nincs.
Mitévő legyek? Tovább »

Öregember ült az asztal mellett, és kinézett az ablakon. Csak nézett. Kalapja az ölében, botja két térde között, és szeme meg se rebbent a szigorú nézésben. Az ablakban két muskátli között a szomszéd kéménye látszott, a kéményen gólyafészek. A fészek peremén a kis gólyák szárnyukat próbálgatták: néha felugrottak a levegőbe, és pár pillanatig fent is maradtak.
Az öregember bólintott.
Közben megérkezett hol az egyik öreg gólya, hol a másik, és sorjában megetette a fiakat. A fiatalok tolongtak, lökdösték egymást, de az öregek sose tévesztették el, melyik kapott már, és az erőszakoskodót keményen félrelökték. Tovább »

PÚPOS EMBÖR A SZEKÉRBEN

Homoródszentmártonról tudni kell, hogy járásközpont, 5000 hektárnyi területtel; több mint tíz faluja van: Lókod, Kénos, Bágy, Recsenyéd, Gyepes, Remete, Homoródkeményfalva, Homoródabásfalva, Szentpál, Jánosfalva, Szentpéter, Bükkfala. A tíz faluban hét vallás van: unitárius, református, katolikus, zsidó, ortodox, baptista és Jehova tanúi. Tovább »

„Olyan szép lenne, mint a cukrozott takony!” – mondta Hofi Demszky Gábornak arra a javaslatára, hogy be kellene csomagolni a Lánchidat celofánba. Most, hogy az istentelen és ízléstelen csodaszarvast nézem, ez a poén jutott eszembe. Tovább »

Hírek lövedékei ütköznek
bőrünk fehér falán
félreérthetetlenül. Tovább »

képkockák peregnek
múltból jöttek
talán egy perce
vagy nagyon sok éve
hogy mikor is
történt
egyre megy
a lényeg
a megtörtént eset

nézem a kezem árnyékának
színes körvonalát

mintha az élet gyönyörű lenne
olyan a színes vetület Tovább »

EZT INNEN KI NEM VAKAROM!

Továbbmenve ha vesszük Baczó László, Tömöri Ödön, Haáz Rezső és fia, Sándor tanárok elmecsiszoló munkásságát, mit cselekedének szakadatlan közöttünk, akkor jön, hogy kijelentsem: ezek az emberek nemcsak az udvarhelyi Ref. Koll.-ban, de még Oxfordban is állanák helyüket.
Aztán ott volt a vén Jaklovszki Dénes, ki a latint akará belénk ölni, s habár eme igyekezete nem túl eredményes, de hogy fáradságos vala, az abból is kijött, hogy nem egyszer viccre fogta az egész latinosdit, s olyan formulákat gyártott, mikkel minket teljes mértékben az oldalára állított. Ezeket a tételeit különösen mikor már nagyobb osztályba jártunk, latinra alkalmazta, mesteri szinten.
Hic. Haec. Hoc. / Puskatok, /Csináltok, amit akartok. Tovább »

(Cervantes nyomán szabadon)

Vajon csak Don Quijote lehet nevetségünk tárgya? Vagy az ő eszén túljáró gebe, Rocinante is?
Gergely Tamás legújabb története a spanyol hidalgó csodalovának szemével láttatja a világot az olvasóval.
Holnap az első fejezet: VAMOS!