EZT INNEN KI NEM VAKAROM!

Továbbmenve ha vesszük Baczó László, Tömöri Ödön, Haáz Rezső és fia, Sándor tanárok elmecsiszoló munkásságát, mit cselekedének szakadatlan közöttünk, akkor jön, hogy kijelentsem: ezek az emberek nemcsak az udvarhelyi Ref. Koll.-ban, de még Oxfordban is állanák helyüket.
Aztán ott volt a vén Jaklovszki Dénes, ki a latint akará belénk ölni, s habár eme igyekezete nem túl eredményes, de hogy fáradságos vala, az abból is kijött, hogy nem egyszer viccre fogta az egész latinosdit, s olyan formulákat gyártott, mikkel minket teljes mértékben az oldalára állított. Ezeket a tételeit különösen mikor már nagyobb osztályba jártunk, latinra alkalmazta, mesteri szinten.
Hic. Haec. Hoc. / Puskatok, /Csináltok, amit akartok. Tovább »

(Cervantes nyomán szabadon)

Vajon csak Don Quijote lehet nevetségünk tárgya? Vagy az ő eszén túljáró gebe, Rocinante is?
Gergely Tamás legújabb története a spanyol hidalgó csodalovának szemével láttatja a világot az olvasóval.
Holnap az első fejezet: VAMOS!

ő az
panaszos korholó orrhang
a sepregető

már megszoktam
otthon vagyok itt is
új kolozsvárként szól bennem
pesti panasza

Budapest, 2022. IX. 4.

I. évfolyam 1. szám

1947. augusztus elején érkeztem Bukarestbe. Egész éjjel utaztam. A kolozsvári gyorsvonat olyan zsúfolt volt, hogy lélegzeni is alig lehetett a fülkében, így aztán eszembe sem jutott elérzékenyült lélekkel emlékeket kergetni, sem azon gyötrődni, hogy vajon mi vár a fővárosban? Holtfáradtan szálltam le, és ami még ennél is rosszabbnak tűnt: egy szál magamra utalva léptem az Északi Pályaudvar peronjára. Az utolsó pillanatig úgy volt, hogy Kőműves Gézával együtt jövünk Bukarestbe, de ő még gondolkozott, erősen latolgatta ezt a kalandízű helyváltoztatást. Így aztán egyedül, a fiatalok közismert felelőtlenségével és vakmerőségével startoltam Kolozsvárról a Nagy Ismeretlen felé. Mert számomra akkor ez volt Bukarest. Az álmosan szerteszét repdeső figyelmem semmi mást sem fogott fel, mint valami nagy káoszt. Egészen hihetetlennek tűnt számomra ez a színes áradat, az ide-oda futkosás, a hatalmas zsivaj. Bevallom: egy kicsit megijedtem. De rögtön meg is nyugtattam magam: Rasovszki Pista bácsi, a leendő lap kiadóhivatalának az igazgatója még tegnap is telefonon megnyugtatott, hogy valaki – okvetlenül – majd vár rám az állomáson. És egyébként is minden jó lesz…

Az emlékezés teljes szövege az ujhet.com portálon

Csak úgy hemzseg a net – meg a világon mindenfelé az egyéni fotógyűjtemények – a csíkszeredai “angyalos” (tulajdonképpen: millenniumi) templomról készült felvételektől. Aki csak ellátogat a Hargita alá, Csíkszeredába, nem ússza meg, hogy el ne vigyék/kalauzolják (vagy el ne vezesse a jósorsa) a Makovecz Imre által (ingyen) tervezett, jurtaszerű templomhoz, amelynek tetején rézangyalok táncos kara villog-csillog a rájuk vetülő reggeli, déli vagy alkonyi napfényben. Tovább »

A megszámláltatlan és (részben ezért is) követhetetlen Ukrajna-kommentár-özönben olvastam valami ilyen megfogalmazást: ’a Putyin és az oroszok által magukénak vélt Krím és Donbássz’…És akkor eszembe jutott, hogy akár a ’fonákja’ is leírható: ’a Zelenszki és a magukat hazafinak tartó ukránok által magukénak vélt Krím és Donbássz’ (meg – ezt már én teszem hozzá – Odessza, Herszon, Mariupol, Luganszk etc. ).
A status quo bűvöletéről van szó lényegében, no meg a status quo ante értelmezéséről és figyelembevételéről.
Vegyük elő a lexikonokat: Tovább »

úgy hullott rám
a fal a kép
hogy nem éreztem
súlyát
sem lényegét Tovább »

Livia Albeck-Ripka and McKenna Oxenden
New York Times

Ez az államférfi leghíresebb fényképei közé tartozik. Winston Churchill, brit miniszterelnök, csípőre tett kézzel néz szigorúan. A kép eredeti, dedikált példánya évtizedek óta egy ottawai hotel falán lóg. Pénteken azonban egy alkalmazott észrevette, hogy valami nincs rendben a fotóval, amelyet a neves portréfotós, Yousuf Karsh készített. A keret ferdén állt. Nem illett a falon lévő többi képhez. A szálloda, a Fairmont Château Laurier felhívta Jerry Fieldert, Karsh úr hagyatékának igazgatóját, az úgy vélte, “kizárt”, hogy a képet másolatra cserélték volna. Aztán küldtek neki egy közeli képet arról a szignóról, aminek Karsh úr aláírásának kellett volna lennie. “Megdöbbentem” – mondta Fielder úr, megjegyezve, hogy a képet meghamisították. “Ez rablás volt.” Tovább »

Végtelen tér, mely nevetéstől hullott szét,
Hol tücskök zenéjében elhamvadt a rét,
Kis pillangók szárnyára porladt az erdő,
Aludt a délibáb, csiripelt a mező. Tovább »

legjobb barátnőm
rettenetes végzete
csontomba hatolt Tovább »

Labdacsos dobozokkal
tele a fiók, a polcok,
éjjeliszekrényem,
s a kisebb asztalok. Tovább »

Kovács Máté, Petrik Andrea, Ujj Mészáros Károly, ,Györgyi Anna, Schmied Zoltán. Az Apróbetűs szerelem olvasópróbáján. Fotó Kallus György.

Különleges előadás készül Bálint András és Jordán Tamás 80. születésnapjára

A tizenegyedik évadát kezdte a Rózsavölgyi Szalon egy olvasópróbával: az Apróbetűs szerelem című darab (szerző: Stephen Enersen) magyarországi bemutatója október 8-án lesz. Petrik Andrea – kettős „kismamaszünet” után – lép újra színpadra ebben az előadásban. Az Apróbetűs szerelem szereplői most játszanak először így, együtt: Petrik Andrea, Schmied Zoltán, Györgyi Anna, Kovács Máté. Ujj Mészáros Károly viszi színre a darabot, ez a második rendezése itt, az elsőnek is (Gyerekek) rendkívüli szakmai és közönségsikere van. Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon művészeti vezetője bejelentette: a Rózsavölgyi Szalon – amely idén tavasszal ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját – a 2022/23-as új évadban öt bemutatót tart. Közülük az egyik a Színházcsinálók, amely Bálint András és Jordán Tamás közös produkciója, s Jordán Tamás 80. születésnapján mutatja be a színház. Az új évadban lép fel először a Rózsavölgyi Szalonban: Bánsági Ildikó, Petrik Andrea, Szulák Andrea, Sajgál Erika, Bíró Panna Dominika, Bálint András, Brasch Bence, Epres Attila. Tovább »

Iszonyúan kattogó óra
Éjjeli vágta a sötétben
Vad mutatója egyre rója
Útját a kegyetlen időben
Visszaforgatnám, de már késő Tovább »

– az iskolakezdésről –

Fura madár voltam én első osztályos koromban. Mindenem összevissza lógott, harmonikázott a nadrágom, nagyokat vihogtam, nagyjából úgy néztem ki, mint egy tehén a nagyvakációban. Így néztem ki még sokáig, amihez valószínűleg inkább az önbizalomhoz volt köze, mint bármi máshoz. Önbizalmatlan voltam. Tovább »

„Dorombolás” van a magyar kulturális folyóiratok háza táján: a kolozsvári Korunk után a budapesti Magyar Kultúra folyóirat (https://magyarkultura.hu/) jelentette meg nemrég, kiváló tartalmi és grafikai kivitelezésben, macskatémájú lapszámát, amelyben – fordításomban – Simona Popescu és Alexandru Mușina idevágó versei is olvashatók. Köszönöm a közlést!

Forrás: szerző FB-oldala

Gorbacsov haláláról megemlékezett az egész világ. És talán újból nyilvánvalóvá vált, hogy a személyiségeknek meg van a maguk szerepe a történelemben. Ha a Szovjetunió Kommunista Pártjának akkori, legfiatalabb főtitkára peresztrojka néven nem hirdeti meg a reformokat és glasznoszty címkével az átláthatóságot, a nyilvánosságot, akkor a huszadik század végére aligha omlik össze a kommunizmus és bomlik fel a keleti nagyhatalom. Gorbacsov és a mögötte álló reformkommunista csoport akaratán kívül viszont azt is megmutatta, hogy a szocialista rendszert és a szocialista világrendszert nem lehet megreformálni: hogyha kihúznak belőle egy téglát, akkor meginog majd összedől az egész építmény. Tovább »

A KÖLTŐ SZÍVE

Péntek délben a Magyar színház egy társasága jelent meg a Csepreghy Ferenc sírjánál. Beöthy László vezette a kegyeletes csapatot. Ő maga letette a koszorút a sírra és körös-körül kalappal álltak a Vízözön kései dicsőségének szereplői. Tarnai Ernő gyászbeszéd helyett elmondta a Vízözön-beli szerepének azt a részét, amelyben a harmadik felvonás elején Azel arról beszél a szép Rákhelnek, hogy kinek mi lesz a szívéből, ha meghal.

— Két szív, mely forrón és híven szeret,
Kies ligetben rózsatő leszen,
És rajta új meg új bimbó fakad,
S a boldogságnak vége-hossza nincs,
Vendégül ott lakik a fülmile,
Hű és örök szerelmet énekel
A rózsafának csöndes éjjelen —

így végződik a darabban a monológ. De Tarnai tovább szavalta a következőket:

— S a költő szive? …Ó, mi lesz belőle?
Mily virágba lesz illata beszőve?
Hisz annyi színt és sugarat terem,
Hogy szűk neki az egész végtelen.
A költő-szív millió szívvé szakad,
Felvirágzott, mint érzés, gondolat,
S ki csupa szív, csak egy szív volt maga,
Mint millió szív nem szűnik meg soha.

Ezeket a sorokat előző este Pásztor Árpád vetette papirosra a Beőthy-színházak igazgatói irodájában. Ez volt a kegyeletes szónoklat a poéta sírján, egyike a legmeghatóbb figyelmeknek, amelyekben valaha színház a szerzőjét részesítette.

Színházi Élet, 1911/19

A jelent s a jövőt most kezdem újra látni,
világít, mint a nap, és megint új világnyi,
magam már annyiszor hittem egy új világban,
mint méh hiszi, hogy új nap nyílik egy új virágban. Tovább »

Mert van aki
könyökig belenyúl,
s olyan is ki rögtön
billentyűhöz nyúl,
s mint mesterien cirkalmazott,
epés karikatúrát,
milliós röhejre bízza
a köz sikkasztóját.
Aztán, (mi sem történhet meg szebben!)
mint mikor tűsarok szurokba ragad,
a kirohanás s annak minden tapsa,
akárha gombnyomásra, ABBAmarad.

Kőrösi Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784, március 27. – Dardzsiling, 1842. április 11.) nyelvtudós, a tibetológia megalapítója, a magyar őshaza kutatója, ráérzett arra, hogy érdemes Nepálba, majd az ujgurok földjére utazni, de a korai halála ettől megfosztotta. Nepál akkor sajnos zárt terület volt, senki se utazhatott be.
Michael Opitz hívta fel a világ figyelmet arra, hogy Nepál középső-nyugati részében élnek magarok. Molnár Auguszta a nők helyzetéről, a Banyan dombvidéken élőkről John T. Hitchcock, a szertartásaikról David. E. Watters, és kultúrájukról Gary Spehperd írtak. A magyar kutatók közül elsőnek Wojnarovich Elek, majd Fekete Ferenc, Kiszely István, Lovass Ferenc, Boda Sarolta, Kunckel Béla és Csáji László Koppány jártak közöttük és írtak róluk. A magyar TV is járt e vidéken, filmet is készített. Tovább »

pad szélén szőlőt
eszik a három fiú
sós tengeri szél

Budapest, 2022. IX. 2.