Mielőtt belelendült volna a mesélésbe, eszébe juttattam apámnak:
– Ezt az aranybubát is mindig újra mesélted, ha lucskos káposzta volt ebédre. Olyan mókás volt nekem ez a te világod, mert bármi történt benne, mindenen lehetett derülni.
– Sok kedves emlék maradt a hídutcai gyermekkoromból, de a legmulatságosabbak, Sándor bácsi második feleségéhez, Zsuzsika nénihez kötődnek… – vágott bele újra a jól ismert történetbe. Tovább »
Most már nincs megállás a felszínig. Közben még egy feladatot kell teljesítenünk. A főjáratban hagyjuk a hátizsákokat, a karbidlámpa minden, amit vinnünk kell. Cédulát is mellékelünk a csomagokhoz, a mögöttünk lévőknek: „Fél 9-kor elindultunk a Díszterem felé. Ha előbb értek ide, ránk ne várjatok. Viszontlátásra – kint!” – s aláírások. Tovább »
Ki mondja meg a hűvös szeptemberi hajnalokon,
hogy aznap miképp győzöm le magam?
Klisé.
De a valóságban igen nagy feladat.
Ha akadályokat számolok fel,
egy kicsit fel is emelem magam. Tovább »
Esett. Azaz szemerkélt az eső. Vadmalac nem húzódott be az odújába, inkább hagyta, hogy ázzék kint a bundája.
”Úgyis el vagyunk kényeztetve. El vagyunk kényelmesedve, meleg víz, központi fűtés”, gondolta.
Hűvös szél fújt, az sem zavarta. Az esőcseppeket meg lerázta a hegyes fülével. Akár egy macska. Vadmacska.
Jött a Komája, kérdezte az: – Mit csinálsz? Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.ro
Megint a repülés és az ájulás. Hányszor álmodtam, hogy repülőn ülök és felszálláskor elájulok egy pillanatra. Most kisagyam tovább kombinált. Felszálláskor mindenki kap egy-egy intravénás altatót, mert felemelkedéskor ijesztően zötyög a gép és pánik törne ki, hogy zuhanunk. A személyzet nem kap injekciót: ők már ismerik a dörgést. Talán az a lefekvéskor bevett tabletta sugalmaz ilyen — ismétlődései miatt döbbenetes — álmot.
Budapest, 2018. IX. 21.
Dávid Gyula irodalomtörténész Elődök nyomában, kortársak közelében című tanulmánykötetét ismerteti Demény Péter író szeptember 27-én, Kolozsváron.
Az erdélyi, romániai magyar irodalomhoz, egyes írókhoz-költőkhöz kötődnek a kötet tanulmányai, esszéi, emlékező írásai: a kötet első ciklusában Bánffy Miklós, Kós Károly, Reményik Sándor életművéhez, Áprily Lajos, Berde Mária, Nyirő József Tamási Áron pályájának egyes mozzanataihoz, utóéletük viszontagságos történetéhez; a másodikban kortársakhoz – Bajor Andortól, Domokos Gézától és Fodor Sándortól kezdve, Páskándi Gézáig, Szilágyi Domokosig és Páll Lajosig. Tovább »
Amíg még pince volt az otthon
éjjel-nappal égettük a lámpát
ne bújjanak elő Tovább »
Ausztria, 2018
Újabb tizenöt órás gyaloglás van mögöttünk, a gyakorlatlan barlangászt most már messziről meg lehet ismerni. S a gyakorlottat még inkább.
Fantasztikus, hogy bírja ez a Tomor!
Mi örvendünk, hogy mielőbb megszabadulhatunk még alaposan megkönnyebbedett terheinktől is, neki van ereje visszamenni Garai Pistával az oázisig, hogy teát főzzenek vacsorára! Tovább »
Csíksomlyón ülésezik a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia. Ezért kedden este nyilvános latin nyelvű szentmisét hirdettek a kegytemplomban és a hívek ugyancsak szép számban összegyűltek, annál is inkább, mert közvetlenül az áldás után a jónevű Barozda együttes középkori Mária-énekekből összeállított koncertje következett. Jómagam ugyancsak nagy figyelemmel követtem az amúgy meglehetősen ritka, latin nyelvű szertartást, nagyon kíváncsi voltam, hogyan törnek fel bennem az oly távoli, gyermekkori ministrálások szavai, amikor még a katolikus egyház egyetemességét az is bizonyította, hogy bárhol a világon egyazon nyelven hirdették az igét az Úr szolgálói. Tovább »
álmaim
visszatérő
főnixmadár
poraiból születnek újjá –
naggyá nő
és magasra
száll
Bartha Árpád fotóalbumából ARTPrinter, 2016 / F – Fák
Akár ezt a címet vagy alcímet is adhatnánk Lőrincz György frissen megjelent regényének, hiszen úgy írta meg – egymásra és egymás mellé helyezett – emlékfoszlányok segítségével, hogy a könyv akár egy disszidens visszaemlékezése is lehetne. Csakhogy Lőrincz György soha nem ment el szülőföldjéről, ő mindig innen nézte és látta, többnyire Kápolnásfaluból, illetve Székelyudvarhelyről a Hargitát. Tovább »
látjuk az erkölcs mélyrepülését média-szerte
s esszük eközben vértanu állat porhüvelyét
semmi remény hogy felkerekedjünk ebből a sárból
tán csak a templom éteri füstje mondja ELÉG
Budapest, 2018. IX. 20.
Ő írásom szereplője. Kitűnően ismerem. És ő is engem. Annyira jól, hogy elfog a nyugtalanság: még képes lenne a helyembe lépni. Hogy a tudtom nélkül én leszek belőle, anélkül, hogy egyáltalán észrevenném. Tovább »
– Tegyük rendbe a sírjukat – mondtad elkeseredve, mikor a termésköveket kilopták a sírkeretből. – Nem ültettünk virágokat rá, és benőtte a fű.
– A papi lakon nem jelent meg a nyilvántartásban, hogy 25 évre megváltottuk, tévedés volt – mondta a plébános is, kérve az elnézést, de eltelt egy pár év, mire újra kövek kerültek a régiek helyébe. Más lett már a temető is, sok az elhagyatott, gondozatlan sír – magyaráztad. – Most már rendben van, láthatod, be is öntettem a köveket, melyeket csak úgy beleástak, s be is futtattam virággal. Úgyhogy remélem, megnyugodtál, a sír az rendben van, de a nagyanyád kérője a lábánál, az csakúgy maradt, azt nem tudtuk elmozdítani – nyugtatott apám, majd kedves nagyanyjára, a mészárosnéra emlékezett… Tovább »
Állandóan visszatér (el sem ment) a kérdés, hogy Mutyilandben gyenge a politikai ellenzék, ő az igazi hibás a rendszer antidemokratikus jellegéért satöbbi, és hogy nincs mit tenni, mert a nép úgyis tudja, hogy kire szavazzon, de akkor mégis mit lehet csinálni – sto gyéláty? Tovább »
Nyugdíjas pincérek álma vagyok,
az arany-borravalós maharadzsa.
Halott gyermekek álma vagyok,
angyalok isten kedvelte apja. Tovább »
Manhattan, Little Italy, 2018
Mindig szívesen hallgattam/hallgatom a Hey Jude-ot … Akármilyen hosszú is…
Hey Jude, don’t make it bad
Take a sad song and make it better
Remember to let her into your heart
Then you can start to make it better Tovább »
Az út visszafelé is olyan, mint – mennyi is? – három nappal ezelőtt. Csakhogy most már biztosabb a kéz, a láb. Amikor az ember már azt hiszi, hogy nincs hely, ahová beakaszthatná a körmeit, egyszer csak tenyérbe mászik a kiugrás, ismét biztosan kapaszkodik a sziklafalon.
Azonkívül Tomor Zoli elöl jár, s a nehezebb helyeken mélyedésbe igazítja a gumicsizma orrát, diktálja, hogy „egy kicsit még balra … Most ereszkedhetsz! . . .” Tovább »
Szeretnék egy egeret,
hogy időnként felágaskodjon
és megszólaljon:
„Cincin szep kici egír”.
Budapest, 2018. IX. 19.
Pusztai Péter rajza
