Levedlem agyam páncélbőrét…
Szédülten csúszom csupasz talajon,
s már nincs élet sem égen, sem földön,
nincs, ami megtart: visszahőkölök. Tovább »

Avató

Szél fúj, tavaszi, langyos.
A kastély tornácán, Mihály bácsi nvújtja a kezét:
– Isten hozott, fiúk, ugye, nem történt baj…
Orvul meglep az ellágyulás, a meleg levegő simogat, jó lenne végigheverni a pázsiton: ez lehet a visszaakklimatizálódás. Az ember úgy érzi, hogy ólomlapocskák vannak a szempillái helyén, s azokat kell emelgetnie, és csak üggyel-bajjal sikerül. Újra meg kell szokni mindent: a napfényt, az illatokat, a csend után a rengeteg zajt, amely betolakszik az ember fülébe, a száraz levegőt, a fákat, a folyót, az idegen arcokat. A Körös partjáról kíváncsi leánykák bámulnak felénk, összevihognak, ki törődik most velük! Tovább »

Amikor betoltad udvaromra a felcicomázott falovat, nagyon furcsán éreztem magam. Ismerős és ugyanakkor nyugtalanító is volt a látvány, nem tudtam mire vélni. Pár órai töprengés után felötlött bennem egy másik ókori trükk: a rézbika. Ez tűnt az egyetlen illő válasznak a begördített lóra. Amikor alkonyodni kezdett, tüzet raktam az ajándék alá (csak úgy pattogtak szanaszét a drága gyöngyök) és vártam, hogy a fájdalomtól elbődüljön a ló.

Kezed nyomára mellemen.
Kertemben nem alszik a bagoly
mindig nyitva a szeme.
Hangyabolyon nem mosoly
pihen, nyugtalanság szája reszket. Tovább »

1987. június 24. (I)

Sétám közben a szemközti hegy fölött – a hegynek nincs még neve – sas vagy ölyv keringett. Hegycsúcs fölött köröző sast sokat láttam. Recsken, a Csákánykő fölött is gyakran rótta köreit az egyik; nékünk, raboknak úgy tűnt, mintha a szabadság jelképét látnánk a magasban. A mai sas abban különbözött tőle, hogy keskeny ágat, borjú lábszárcsontját vagy valami hasonlót tartott karmai közt, vagy talán csőrében – olyan szögben láttam, mely nem engedte a pontos megkülönböztetést. Ugyanilyen sast láttam egyszer Marokkóban, az Atlasz vonulata fölött – az is keskeny, hosszú tárgyat tartott karmai közt. Tovább »

majd meglátogat
a régi fakultatív
hazaszeretet

Budapest, 2018. IX. 23.

amikor dolgod van e világon
valakik még számítanak rád
helyed van, hol meghúzhatod magad
értelmét látod a gyűrődésnek
erre-arra még képes vagy – Tovább »

Szemben a Körös kanyarog

Ahányan vagyunk, annyi felé keressük a kivezető utat. Hallótávolságban maradunk, benézünk minden lyukba, hasadásba, hátha az rejti a visszafelé mutató nyilat. Vékony, alig pár centis párkányon állok, elöl méteres hasadás, tovább ugyanilyen párkány. A hasadékban olyan sötétség, hogy pár méter után megtorpan benne a halványodó lámpafény. S itt kell átlépnem …
Meg kell állnom, hogy rászánjam magam az ugrásra, pedig az elmúlt napokban legalább száz ennél sokkal nehezebb akadályt könnyedén vettem! Tovább »

Itt a monszun,
az esők mennydörgő ideje;
a felhők üstdobjai dübörögnek, és beleremeg a reggel. Tovább »

Megsimogatott engem egy leány.
Ruhája hó volt, csuklója korsó karja.
Őszi álmaim, ó, védtelen szavak.
Jött lefelé, meredten, tétován. Tovább »

Néha elgondolom, milyen leküzdhetetlen erővel bír életünkben a megszokás. És erre te is rájöhetsz, ha gondolatban, pusztán csak fantázia-gyakorlatként néhány bevett szokásodat fonákjára fordítod. Például hazajön a feleséged tökrészegen a kocsmából, ahol épp elherdálta a család utolsó fityingjét is. Te gyöngéden megsimogatod eltorzult pofiját, ágyba dugod, aztán elrohansz valami plusz munka után nézni, hogy nejed másnap még többet ihasson. Tovább »

Marha nagy állat

Az vagy, marha nagy állat vagy – mondta egyik diáklány az őt molesztáló fiatalembernek, s a mondat két érdekes magyar szavunkat, az állat és a marha szót juttatta eszembe.
Az állat szó eredetét a nyelvtörténet már régen tisztázta: az áll ige -at képzős származéka. A mai nyelvünkben az állat szavunknak egyetlen jelentése van: ’szerves anyaggal táplálkozó élőlény’ (az ember kivételével). A mai jelentést azonban csak később, jelentésszűkülésnek nevezett számos módosulás következtében nyerte. Tovább »

tekintetével navigál
a bárpult előtt aki áll
ösztönös-e vagy jól megfontolt
a kivágás a minta a folt Tovább »

Mert az én hűségem
nem köt engem gúzsba,
ő választott engem,
s lett lelkem lakója. Tovább »

Zászlóügyek

Barcelonában a lakosság egyik fele minden reggel kitűz egy spanyol zászlót az erkélyére, és eléget egy katalán zászlót. A város másik fele ugyanezt teszi, de fordított sorrendben. Csak a két friss odesszai bevándorló marad ki mindebből: Sára és Ábris fáradhatatlanul varrják és árulják a spanyol és a katalán zászlókat. Tovább »

Fehér Illés műfordításaiból

Párbeszéd a Mindenhatóval – Razgovor sa Svevišnjim

– A lány szeme zöld, az enyém barnásfekete és évtizedek óta együtt vagyunk… Megértjük egymást… Ha haragszunk is, mintha játszanánk, átmeneti… Együtt éltük át az ifjúságot, a háborúkat, gyerekeink életbe röppentét, unokáink ölelését, esküvőket, együtt nevettünk, csókoltunk, sírtunk, öregedtünk… Nekünk mindez nagyon fontos, másoknak semmit sem jelent… Tovább »

Franciaországban nem egészen váratlanul, de kissé más formában, mint a Dreyfus-ügynél, kitört – „a hazaszeretet”. Egyszerre veszedelmes, eltiprandó, pokoli fajzat lett az antimilitaristák serege, s Hervét talán le is nyakaztatná Clemenceau, ha merné. Tovább »

nem semmi a semmiből egy új világot felépíteni
a pozitív szemlélet azt mondja, minden rózsaszín
a hívő ezt hazugságnak nevezi
kétszínű az igazság
fekete egyik oldala, a másik fehér Tovább »

Fejünk felett a nyár
lassan zászlót bont,

s a lomb körül
az árnyak
vörös homlokára
száraz levelek szállnak. Tovább »