végül elvetődöm
a pörgő zenébe
mintha tengerpartot
játszana a város Tovább »

A román Geo Bogza és az erdélyi Asztalos István kortársak voltak. Talán még jól ismerték is egymást. Esztétikai eszményeikben is rokoníthatók: mindketten elkötelezett hívei voltak az emberközeli valóságmegismerésnek és -ábrázolásnak. Hivatásszerűen végzett, legtöbbször köznapi szállítóeszközökön, de akár gyalog is megtett utazásaik nem maradtak nyomtalanul írói munkásságukban. Tovább »

tisztának lenni, rendesnek
szót fogadónak, engedelmesnek
nevelt anyám
tisztelettudó nem lettem
a nyelvem fel volt vágva
feleseltem Tovább »

Az a fő, hogy beismerés legyen

A Szarvas-csárda közel van a Wekerle Sándor Dánosához. Ez az oka, hogy kissé izgatottabban pipáznak az urak Pest vármegye székházában. Kissé izgatottabban, de azért nem kell aggódni miattuk. Ők maguk se gyógyíthatatlanul búsak és nyugtalanok. Jönnek a jó hírek: van gyilkos csőstül, dolgoznak a csendőrök. Pest vármegye hírnevén nem fog semmi folt esni. Szarvas Istvánék kárpótolva vannak avval az őrült reklámmal, amit a lapoktól ingyen kapnak. Dános körül pedig nem igen lesz gyilkosság mostanában. Mert a kakastoll sokszor volt már félelmes és alapos munkában, de ilyen alaposban és félelmesben talán még soha. Tovább »

Kaméleonok szerteszét, százával, ezrével nyüzsögnek minden fán. Lépegetnek húsos talpaikon és mintha magukat ringatnák, ütemesen hajladoznak előre-hátra. Ha ősz van barna az egész ármádia, mert csupaszok az ágak. Tavaszra azonban kizöldülnek, mint a fák levél-fülei, hogy ne szúrja ki őket valami ragadozó. Csak egyetlen egy (hebehurgya kamasz) pirult vörösre az egyik reggelen, mint aki paradicsomra mászott. Egyszerű vagánykodásból próbálta fel ezt a szint, aztán az istenért sem akarta másra váltani . Tovább »

Bolyongásaim
időtlenségébe
viharvert napjaim
szomjazták a szépet – Tovább »

Déli ragyogás –
Árnyam lényem elnyeli,
bent jó hűvös van .

Ács Jenő a nagy háború utolsó évében vet­te meg a füze­tet, ami­kor min­den férfit behívtak a már nem egészen dicsőséges osztrák-ma­gyar had­se­reg­be, az olya­no­kat is, aki­ket két-három éve még al­kal­mat­lan­nak nyilvánítot­tak. Mint őt is. Nem érte várat­la­nul a behívó, volt ide­je felkészülni – ha egyáltalán fel le­het készülni az ilyes­mi­re. A füzet­re is azért volt szükség. Mert az a kevés ott­hon ma­radt férfi, miközben a harctéri híre­ket tárgyal­ta, nem egy­szer azt is szóba hoz­ta, ho­gyan le­het növel­ni a túlélés esélye­it. Tovább »

1987. június 10. (I)

Délután hiába küszködtem, hogy Georgij Ivanov egyik versét átültessem magyarra… Sétálni indultam a tavacska felé. Útközben a költemény fordítása derengeni kezdett fejemben. Hazasiettem a kunyhóba, hogy asztalhoz és papírhoz jussak. Pár óra múlva kész lett a fordítás. Jónak éreztem, vagy legalábbis azt gondoltam, hogy különb verziót nem tudok produkálni. Tovább »

ne tessék annyira tisztelni
hogy ne tessék hozzászólni
de tessék annyira tisztelni
hogy tessék hozzászólni Tovább »

A fővárosi Operaház első emeletén minden délután kettőtől négyig gyakorolt a helyi kamarakórus. V. Z., a nyugdíjas csellós ilyenkor ki szokott ülni az Opera előtti ovális park egyik padjára és lehunyt szemmel szívja magába a jól ismert akkordokat. Azon a délutánon épp J. S. Bach egyházi kantátáit hallgatta, amikor a közeli főúton összeütközött a két turistabusz. Összesen tizenöten haltak meg és legalább negyvenet kórházba szállítottak. Tovább »

Világos ablak fönt a tornyon,
költő lehet mögötte, vagy álmatlanul,
lengén lépkedő menyasszony,
kiért már nem jő soha vőlegény. Tovább »

Szegény Kazinczy Ferenc

Kazinczy Ferencnek szobrot fog állítani feledékeny nemzete helyett – Fráter Loránd úr. Száz itce bor, száz szál gyertya, azaz mit beszélünk, századokig hirdetni fogja Érsemjénben az a szobor, hogy Fráter Loránd volt egy korszakban Magyarország kultúrlelkiismerete. Pikáns is, szomorú is ez a nyári hír, no de mindegy, Kazinczy szobrot kap. Tovább »

belőlem építsd hétvégi házad
kedvesed nem lehetek
legalább padlód legyek

Valami változatlan

Annyi új rovar
a klímaváltozásban…
Né, egy régi légy! Tovább »

Vadmalac nem tudta, ébren ábrándozik vagy álmodik. A szobában viszonylagos csönd volt, meg sötét. Abban a szobában, amelyikben feküdt vagy amelyikben álmodott. Nézte egy darabig a felhőjátékot, de aztán az eltűnt a szeme elől.
Lehetett tehát bármelyik a kettő közül.
Arra gondolt, ha jobb karjával kaszál egyet a feje fölött, akkor kiderül. Fel is emelte, el is mozdította, karja ellenállásba nem ütközött.
”Akkor most ébren vagyok, vagy csak álmodom az egészet?”

*A szerző, a Káfé főnix főszerkesztője ma lett 66 esztendős. Isten éltesse!

VILLON

Haver, nagy marhaság az élet,
A futballpályán vagy a Sorbonne-on.
Eszméket árulnak vigécek,
S elátkoz engem kövér rokonom. Tovább »

„Hogy röghöz kötött nyomorúságainktól megszabaduljunk…”

1969. július 20-án történt meg a nagy történelmi pillanat, amikor az első ember, Neil Armstrong az Eagle (Sas) névre keresztelt holdkomp fedélzeti ajtaján kilépve a Hold felszínére lépett. Az 1961-ben beindított Hold-program évről évre jobban izgatta az emberiség fantáziáját.
Fiktív kerekasztal-értekezleten mondatta el írókkal és tudósokkal a kolozsvári Korunk szerkesztősége 1969 februári számában, amit a Hold-kutatás ürügyén éreztek és tudtak… Bajor Andor és Király László kivételével az ankét egyetlen résztvevője sem ült fizikai valóságában a kerekasztal mellett. Tulajdonképpen ők se: a szerkesztőségben nem is volt kerek asztal. Tovább »