Ady Endre beszól… (133)
III. Napóleon bajusza
Szörnyű példa: Franciaországban egy teremtett lélek sincs, aki emlékeznék a III. Napóleon császár bajuszára. Egyik színház darabjában prezentálják ezt a szerencsétlen szekunder-Bonapartét. S folyik a vita Párizsban, hogy történelmi színű bajuszt ragasztott-e a színész. Milyen színű bajusza volt III. Napóleonnak: barna, fekete, szőke, vörös? Szent Ilona szigetének lakói közül többen tudják, hogy valamikor járt a szigeten egy cirkusz, mint azt, hogy Nagy Napóleon ott halt meg. Tovább »
Nászta Katalin: Térfoglaló
A szónak is kell a színpad.
Emelkednie, hogy felhangozzék.
Mint terített asztalon a levesestál
amiből gőzölög a pára, Tovább »
Tettamanti Ádám: Tömeg

Még több grafika a szerző honlapján: https://tettamantiadam.wixsite.com
Cseke Péter: Európába, torony iránt
Az én hatvan körüli nemzedékem életsorsa úgy alakult, hogy csak közvetett Párizs-élménye lehetett. És ebben sem bővelkedett. Egykori tanáraim közül mindössze kettőt tudok megnevezni, akik a húszas évek végén két évet töltöttek a Sorbonne-on: Jancsó Elemért és Csehi Gyulát. Ideológiai elkötelezettségüktől függetlenül mindketten a francia felvilágosodás szerelmesei voltak. A szórakozott professzorként ismert Jancsó Elemér akkor volt igazán elemében, amikor Ady párizsi évei kapcsán saját élményeit is feleleveníthette. (Ady költészetének a genezisét, 20. századi jelentőségét lényegében akkor értettem meg, jóllehet államvizsga dolgozatom megírására készülődve már volt némi „jártasságom” a szakirodalomban.) Tovább »
Cselényi Béla: megreked
a műanyagkorszak eldobott
színes korongja feloldódott bennem
igen
itt belül Tovább »
Vasile Dorolţi: Electric Castle…

…a bonchidai Bánffy kastély kertjében * Még több fotó a szerző blogján: http://vasiledorolti.blogspot.com/
Faluvégi Anna: Selyemlepke
selyemlepke életem
volt legrosszabb élményem
mire szárnyalhattam volna
lett belőlem száraz hulla Tovább »
Szente B. Levente: Nyár-emlékek
Reveláció
kiszámíthatnánk,
hol ér földet a fáról földre koppanó levél –
de minek
Tűzbenéző
a kivágott fák
tűz-szelleme, magányunk tar féltekén
szemünkbe váj Tovább »
Holló Ernő: Kezek
Bartha Árpád Kezek fotóciklusa alá
Kezek, csokorba gyűlt kezek,
sorjában sereglő kezek,
csitultan hallgató kezek,
hegek, foltok, ráncok, erek. Tovább »
B. Tomos Hajnal: (szobrokban élünk)
nyitott szájukban
a valaha fogolyként menekülő
segélykiáltások Tovább »
Nászta Katalin: Apály
ahány ember
annyi arcát mutatja neked egy ország
összetéveszteni nem szabad a sorssal
az saját
élni valamiért kell
nem valami ellen Tovább »
Andrassew Iván: Magyar “prolik” Mongóliában (2)
A repülőtér egyetlen épület, körülötte szanaszéjjel jurták. Vámvizsgálat…
Hogy mivel lehet seftelni? Például rettentően harapnak az ilyen giccses-csicsás dolgokra, mint amilyen a kacsingatós pénztárca. Itthon negyven-ötven forint. Ott a mongolok megcsókolják az ember kezét, ha ötven tugrikért odaadja. Az százötven forint ezért a szarért.
Akkora valuta volt ez a tárca, hogy húsz darabért adtak egy irhabundát. Nagy szám a szarvasbőgéses-naplementés meg a hattyús mit tudom én, milyen falvédő is. A mongolok igen nagy becsben tartották azt, aki ilyesmit ajándékozott nekik. Tovább »
Erich Kästner két verse
A vak
Túl keserven, túl reményen
lehorgasztott fejjel ül.
Fáradtan gubbaszt a fényben.
Eltűnődik tétlenül:
nem történnek már csodák ma. Tovább »
Elekes Ferenc: Mindenhezkonyítás egyeteme
Az én falumban a népek soha nem rohantak vaktában a tudomány után. Úgy tekintettek a tudományra, miként az okos szoknyapecér férfiak tekintenek a szép nőre: félszemmel. Mintha észre sem vennék. Mintha különösképpen nem is érdekelné őket. Pedig a nyáluk csöppent el a tudományért. Úgyannyira, hogy minálunk minden utcasarkon volt egyetem. Ha nem is a mintentudás egyeteme, de a mindenhez való konyításé. Az volt. Tovább »
Cselényi Béla: özvegy jánosné
ma huszonkét éve
kavicsot gallyat adtál kezembe
a nyitott kórházablakon át Tovább »
Faluvégi Anna: Munkába menet
Mindenhonnan érkeznek az agyunkat terhelő információk, s mindenhonnan azzal a céllal, hogy azokat jól a fejünkbe véssék.
Elindulok otthonról, óriásplakátokon reklámok, s gondolom milyen éleseszűnek, leleményesnek kell lennie a szövegírónak, hogy megfogja az embereket. Ennek is megvan a maga mestere, fűzöm tovább a gondolatsort. Jó reklámmal el lehet adni mindent. Nem kérünk belőlük, de akkor is kapjuk. Úton- útfélen, bármerre nézek: kirakatokban, utca szélén, oszlopokon, buszmegállókban, aluljárókban, és minden tömegközlekedési eszközön. Jó, biztosan hagytam ki a felsorolásból más helyeket is. Tovább »
Farkas József György: Ady Endre – Párizs, Róma, Bukarest
Már a középkorban is számos magyar diák tanult a francia főváros egyetemén, a felvilágosodás és a francia forradalom nyomán pedig megkülönböztetett figyelmet fordítottak a műveltség kovácsai a Szajna-parti metropolisra. „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” – írta Batsányi János, s felszólítását azóta is híven követték megannyian. Tovább »
Steigerwald Tibor: Vihar

Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.com/
Nászta Katalin: a költő arca
hogy milyen volt?
hiszen láttad
ismerted arcán a barázdákat
a remegéseket a bőr alatt Tovább »
B. Tomos Hajnal: Villámhárító
Minden hiábavaló –
mondom most a szemüvegem mögül,
a tegnap elfecsérelt könnyeim,
a felelőtlenül szórt mondataim árán. Tovább »





Pusztai Péter rajza