Tóth Mónika: dohányszagú lehelete van a korán ébredő szélnek
dühös reggel tördeli az almafa ágait
dohányszagú lehelete van a korán ébredő szélnek
félek Tovább »
Színházi Világnap, 2018: Kányádi Sándor verse
K. GY. színművész utolsó monológja
talán csak az ügyelő
késte le a függönyt
talán csak az ügyelő
zúg zúg a taps dübörög
már hajolni illenék Tovább »
Színházi Világnap, 2018: Nászta Katalin széljegyzete a nagy színészelőd emlékiratához
Kovács Györgynek nagy szerepe volt abban, hogy a színészi pályára adtam magam. A Súgó nélkül c. vallomásában annyi minden egybecseng, ami engem is meghatározott. Már Madách: Az ember tragédiája, amikor az ő alakításában láthattam, élvezhettem az okos, hűvös értelem lázadó Luciferét, s azonosulhattam vele, mint lángoló lelkű diáklány. De Lucifer szerepének eljátszása diáktáborban, diákként, mit sem tudva arról, hogy ez a gimnazista Kovács György életében is megtörtént… Tovább »
Színházi Világnap, 2018
Kovács György: Súgó nélkül
Részletek egy régen (s talán soha el nem) készülő könyvből
Az alábbi írásnak furcsa, még feltáratlan története van.
Ahol én olvastam, az A Hét 1978-as évkönyve, Horváth Andor és Kacsír Mária szerkesztették, a hetilap több állandó munkatársa közreműködésével. (Válogatásunk A Hét évkönyve alapján történt.) Tovább »
Ady Endre beszól… (81)
Hol van Gorkij?
Dosztojevszkij-uccse, én már kezdem nem is sejteni, mi az a Gorkij? Ha személy, akkor úgy jártam vele, mint az egyszeri magyar járt a Gajzágókkal. Sok Gorkij van úgy-e? Egyik talán a Volgába ömlik. Vagy nem folyó a Gorkij? Persze, hogy nem. Most jut eszembe, hogy a minap Moszkvában gyűlést tartottak a Gorkijok. Sacrebleu! Hiszen azok a Zemsztvók voltak. Tovább »
Márton Károly: Emlékezés ’56-ra
Nem csak rám kellett
figyelni. Megzavarta
Gyemekkoromat.
André Zsuzsa: Lágy téli táj

Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.ro/
Nászta Katalin: én itt – te ott
elhatározta, hogy hazahívja
ha már a többit nem tudta
legalább ezt az elkószált lelket
nem tett érte sokat Tovább »
B. Tomos Hajnal: Utolsó kívánság
Drága egyetlenem!
(Hattest Fred –az utolsó kívánság jogán megírt – búcsúlevele élettársához, melyben senkitől sem búcsúzik)
Az a megtiszteltetés ért, hogy én legyek T. állam utolsó kivégzettje. Mert hogy a parlament,-amint azt már bizonyosan te is tudod – úgy döntött, hogy folyó év március elsejétől, azaz holnaputántól , eltörli a halálos büntetést. Ezt a mázlit ! Képzelheted, hogy fognak körülöttem,(akkor már a TEST körül) tolongani az újságírók, tévések meg fotóriporterek, hogy minden szögből fotózhassák és filmezhessék a nap hősét. Erről jut eszembe : AZON a napon (tudod te, melyikre célzok) ismételten a rémséges tejeskávészínű nadrágomat és a kopottkék ingemet készítetted ki, melyről immár a csecsemő is tudja, hogy nem passzolnak. Tovább »
Két vers egy témára – Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József
Albert-Lőrincz Márton: (Kevély ember)
“Kevély ember, miben kevélykedel?”
Petőfi Sándor: Az ember
Olvasnál bár, mert eszed lankad,
Odasújtasz vénnek, fiatalnak,
Tiéd a gőg, míg rangod megvéd,
Elvérezteted, ki nem áll melléd, Tovább »
Nagy László Mihály: Lapozás, alapozás
Édesanyád ebéd után bejött a szobádba. Azt mondta: Fiam, beszélgetnünk kell.
Hirtelen végiggondoltad az elmúlt hetet, nem találtál semmi gyanúsat, de a zabszem nem fért volna fel a fenekedbe. Tovább »
Laczkó Vass Róbert: Úton a Koponyák hegyére
Tizedik állomás
köntösöd úgy összerongyolódott
hogy már a katonáknak se kellett
a mindenütt felfeslő királyi
göncök nem érdemelnek figyelmet Tovább »
Steigerwald Tibor: Böjtmás hava

Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.ro/
Gergely Tamás: Utazz Moszkvába!
Vadmalac Komája szokásától eltérően már délelőtt beállított a mentorához. Mancsában egy óra, szemében kérdések.
Azt mondták neki, hogy állítani kell, ő viszont nem meri, mert akkor automatikusan nyár lesz. S hát tavasz is alig volt. És ha állítja… megnyúlik a nap? Bekopogtat neki Einstein az égből? Tovább »
Cselényi Béla: a fonal vége felé
anyám törődött
bosszantja hogy még mindig
tart ez az élet Tovább »
Hadnagy József küldi a költészet világnapjára
Petőfi Sándor: Az ember
Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth’ az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel? Tovább »
Kölcsönsorok: Vasile Alecsandri
Andrii-Popa*
Valea Seacăn ki járna
Kivonva a handzsárja
És inge is kigombolva?
A híres Andrii-Popa! Tovább »
B. Tomos Hajnal: Beteljesült álom
Miután sikeresen felvételiztem a középiskolába, szüleim egyre gyakrabban vetették fel a pályaválasztás kérdését. Persze én csak ötöltem-hatoltam. Egyelőre fogalmam sem volt, mire lenne hajlandóságom. Kezdetben trapéznadrág, majd rövid idő múlva ezüstkeretes szemüveg szerettem volna lenni, mert akkor épp ez volt a divat. Tovább »
Laczkó Vass Róbert: Úton a Koponyák hegyére
Kilencedik állomás
most hogy a keresztet már nincs hova
vinned lerogyhatsz végérvényesen
istentelenség volt emberséged
büntetésed a megváltás legyen Tovább »
Gombos Lajos: Belváros I – Downtown, Szófia

2018 * Még több fotó a szerző blogján: http://slowvision.blogspot.ro/
Nászta Katalin: Hosszú mondat
tulajdonképpen
ketten írjuk
– hosszú mondat ez – Tovább »




Pusztai Péter rajza