Van nekem egy kismacskám.
Okos is, szép is, játékos is, hát bizony nagyra becsülöm az én kis macskám.
Nagyrabecsülésem jeléül, egyik felének azt a nevet adtam, hogy Pala, míg a másik fele Csinta lett. Tovább »

csoportkép báránnyal

bárány a csoportképen
a ‘hatvanas évek elején
melynek következtében Tovább »

A szárhegyi származású marosvásárhelyi gróf Lázár család szerepe az 1848-49-es szabadságharcban kiemelkedő figyelmet érdemelne nemcsak a történészek, hanem a város lakosságának részéről is. Lázár József Poklos utcai háza a szabadságharc híveinek gyülekezőhelye volt Bem seregének 1849. január eleji megérkezése előtt is, amikor még Georg August császári tábornok, várkapitány uralkodott a város 11000 lelke fölött. „Gróf Lázár József háza volt itt ekkor a liberális emberek és hű hazafiak gyűlhelye – olvassuk Jakab Elek történész beszámolójában. Tovább »

(Horváth Annának, szomorúsággal)

mint valami szertartáson
mindannyian a sor végén
várunk vihararatásra
sárkányfogaknak vetésén Tovább »

Számos magyar kalandort ismerünk, akik az elmúlt századokban, így vagy úgy, hozzájárultak a távoli és egzotikus afrikai földrész fölfedezéséhez, földrajzi-természeti adottságai megismeréséhez.
Kevésbé ismert viszont, hogy közöttük egy XIX. században élt nagyenyedi származású hölgyet is számon tartanak: az 1841-ben született Sass Flórát. Életének homályos történetéről, kalandos ifjúságáról, különös házasságáról és férjével együtt 154 évvel ezelőtt végzett felfedező útjáról most az Erdélyi Krónika című erdélyi történelmi portál számol be (jegyzi Szilágyi Adrien Rebeka). Tovább »

(a keresztúri halastó igaz története)

Ez is úgy esett, hogy megesett! – mondta egykor egyik barátom, aki elmondta, ha érdekelne, hát szíves-örömest bevezet engem a mai legendák születése egy igen jelentős fordulatának részletébe. Már ha akarom! – mert tudjam meg, azt mondja, ez a mese, akarom mondani történet, nemrég született. Ő maga sem hinné el, ha nem így lett volna, mert azt mondja, ezzel is bizonyságot nyer az, hogy az egyből kettő, az kettő! Tovább »

Szibériában, a Birjusza folyó kanyarulatai mentén található úti célunk, amelynek neve a „magyar nő, magyar lány” orosz fordítása. Lévén ez Irkutszk megye nyugati határán, nem áll összefüggésben más olyan kelet-szibériai településekkel, amelyek magyar emlékeket tartogatnának sorozatunk olvasói számára. (Még az amatőr Petőfi-kutatók kedvelt Barguzinja is a Bajkál-tó keleti oldalára esik, innen vagy négyszáz kilométerre.) Tovább »

Most hiába is ígéred magadnak, hogy nem küldesz egy sms-t sem… hiába teszed távol magadtól a mobilt, hiába van tekinteted rajta újra meg újra… hiába… sem így, sem úgy nem megy.
Négy – pontosan négy hónapot vársz arra a pillanatra, hogy végre valósággá váljon ő, aki csak egyszerű karakter volt a monitoron, esetleg kép, vagy hang. Számolod a napokat: 20, 19, 18… végül már 1. És jön az üzi: „ Ne haragudj, de hazudtam végig. Van valakim, és nem megyek el hozzád.” Tovább »

fakanál-toldit
adtak elő erdélyben
pesti művészek Tovább »

bimbóznak
hát bimbóznának
a hajtások azokon a fákon
de ökle a télnek körbezárta őket
visszafele nőnek
visszafele élnek Tovább »

Dr. Berger Elemért a népi hatalom szabotálása és hazaárulás vádja alatt tizenkét évi fegyházra ítélték. Mielőtt az őr bekísérte volna a cellájába, elvették tőle a nyakkendőjét, cipőfűzőjét, felesége fényképét, melyet mindig a zakója felső zsebében hordott és egy fekete töltőtollat. Amikor az őr a mandzsettagombjait is kezdte kitépni, dr. Berger pulykavörös lett a felháborodástól:
– Hitvány bolsevik spicli ! – üvöltötte. – Mindent elvehetsz tőlem, de ami itt van, azt soha, senki! – és mutatóujjával indulatosan a homlokára bökött. Tovább »

Mint a muskátli, kikönyököl
ablakpárkányra a szerelem,
napszítta párkányfák között
fürdik a tornác a napon. Tovább »

Elszaporodtak napjainkban a diktátorok – most nem mondok neveket, ismerjük őket mindnyájan. Felismerjük őket, vagyunk egypáran… mindegy, az egy másik téma. Más tál tészta, akarom mondani. Tovább »

Volt egyszer, úgy két héttel ezelőtt itt egy ház, annak legbelsőbb szobájának legfélreesőbb sarkában pedig egy lyukas zokni. Finom, puha gyapjúból készült, – áldassék mindkét keze annak, aki kötötte! Tovább »

Vannak változatlan helyzetek ? Pedig hogy megváltozott a világ 48 év óta…
A legelső trauma: igen, az volt:
A hetedikes diák nem érti a frissen kinevezett román anyanyelvű történelem és földrajz szakos tanárnő szavait… Ő elvtárs, tanárelvtársnő. Ő jött, valahonnan messziről, szent ügyet teljesített. A diák nem teljesített, semmit sem értett, azt sem, miért nem érti. Miért? Miért? Tovább »

most így az ünnepek után
a szívünkre égett himnuszok
mint perzselt bőr hullnak le rólunk
és ránk aggatott lózungok
merengsz a múlton Tovább »

Egy kis tévedés
Vajda Jánossal volt egy kis találkozásom rejtett, hűs, csöndes, nagyszerű helyen. A nagy öregúr nyaral. Én rábukkantam, s ő szóba állt velem. Nem hatalmazott fel, hogy megírhassam, miket beszélt. Annyit mondhatok, hogy a Luzitánok dalát nem írná meg mégegyszer a zord lelkű Nagy, és nincs elragadtatva velünk, kik ezidőszerint Magyarországon ágálunk, szónokolunk. Persze ez mellékes – nekünk. Hiszen nagy poéta Lengyel Zoltán, és nagy politikus Papp Zoltán. Vagy hogy is van. Ellenben azt elárulhatom, hogy a nagy öreg Úr méltatlankodott. Így beszélt a többek között: Tovább »

Szétrebbentek a zeneiskolások –,
olyatén vándormadarak,
kik napnyugatra szállnak,
de csak odaút.

Budapest, 2018. III. 21.

Beletörik vasfoga a télnek,
A hó a rétről sercegve ég el,
Színek özönlik el a tájat,
Madárcsicsergés szól gyönyörű dallamával. Tovább »