Költözik a párizsi Morgue. A híres Morgue, melyet ott künn meg szokott nézni az idegen. Talán rossz olvasmányainak emléke miatt. Talán azért, mert Párizsban az élet kacagó áradata beteg vágyak tengerébe sodorja a lelkeket. Akarjuk azokat látni, akik a legszomorúabban hagyták abba a kacagást. Az élet enyhülései ilyen helyeken teremnek. Több a felségesnél látni embereket, kiket legnagyobb erővel dobott ki forgatagából az élet. Tovább »

amikor elhallgat belül az a hang
már nem hallod a szíved
utálod a régi szavakat
nincsenek újak Tovább »

szó
elszáll
az írás
legyen igaz
feltárulkozás

(Sepsiszentgyörgy, 2018. február 27.)

Hogyan váltunk idegenné – saját hazánkban, és saját erőnkből? Talán ez lenne a témája Vida Gábor regényének, melynek a címe: Ahol az ő lelke. Elég furcsa címe van ennek a regénynek – de el kell olvasnunk figyelmesen, hogy rájöjjünk: miről is van szó? Tovább »

Gondolkoztál már valaha azon, hogy amit látsz, valóban létezik-e? A Nap valóban ragyogó, a tavaszi szél cirógatta falevél tényleg zöldell, az ember, akit látsz nem egy szörnyeteg? Ki kell ábrándítsalak. A valóság egyáltalán nem ilyen egyszerű. Tovább »

a külső zöld buzogány
a ragrím szerető diktatúra
a közbülső csonthéj Tovább »

egyértelműen
s a földön
jussak eszedbe
amikor repülök

2018 – február

Fotó Kurta Árpád

Ez az áldott szoba

Ezt a szobát sötéttel áldotta az isten.
A szegleteket csenddel. Mi csak
befészkeltük magunkat éjszakára.
Én téged ölellek. Minket a sötét
a csend s a falak. Tovább »

(A marokkói nap tüzesen tűz le a sivatagos tájra. Csöndes, álmos turbános emberek két szamarat hajkurásznak. A szamarak zsákot cipelnek. A zsákok fekete véresek. A két szamár beszélget.) Tovább »

Hadnagy József: Tavaszi szél

Ácsoló barátomnak, Albert-Lőrincz Mártonnak

Ha megkérdeznék, ki vagyok,
mondjátok ezt: Szaporodjatok, sokasodjatok, Tovább »

Hópelyhek fehér köpenyén
Varjú ejt foltot könnyedén.
S mint tintapötty az abroszon,
Megtisztul-e, ha átmosom?

A francia főváros történelmi hangulatú sírkertjében, a Père-Lachaise temetőben temették el az 1871-i Párizsi Kommün vezető testületének egyetlen külföldi származású tagját, a magyar Frankel Leót (1844–1896). Ismerői kitűnő szónoknak, művelt, széles látókörű embernek írták le. Tovább »

Gomolyagot pofozgat,
gurigázik vele. Tovább »

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)

Augusztus 29, tizedik nap

Indulu-u – u –unk! – szólt a havasi kürt rekedt hangján túravezető János, reggel 6 órakor. Fél hétkor már fürgén szedtük a lábunkat Hegyi Sáska felé, mert tudtuk, hogy elég hosszú út vár ránk a Kazán-szorosig, a tervezett orsovai hajóútig és Herkulesfürdőig. Tovább »

A sokadik te lehetnél

„… sok ember
halt meg bennem.”
(Rafi Lajos)

… majd összetévesztetted magad
valakivel aki te akartál lenni:
az is meghalt. Tovább »

Mark Twain csinált egy áprilisi tréfát. Kiírta a lapokban, hogy neki elveszett egy fekete macskája. Aki visszahozza, nagy jutalmat kap. Azonban a macskát bajos lesz megtalálni. Olyan fekete, hogy láthatatlan. Még napverőn sem tetszik meg fekete teste. És mi történt? A tréfa nem sült el. Másnap legalább ezer macskát vittek a szerencsétlen humorista lakására. Tovább »

Világok tengerét
vajúdtam,
fém-ágú utakra
szakadtam, Tovább »

Nászta Katalin: Madárlak

úgy madárlak téged
ahogy senki más Tovább »

Két személyes névmás
egyik te másik én
kik egymás mellett ülnek
a világ peremén Tovább »

anyámban az idő és a lét
bőröndbe pakolták már a tárgyaikat
még itt-ott ami kint maradt Tovább »

Olvasónapló helyett

Vida Gábor regénye iz­gal­mas ol­vasmány. Vállal­tan önéle­traj­zi, en­nek el­lenére úgy tud­juk ol­vas­ni, mint­ha rólunk szólna, épp ezért nem lesz bűntu­da­tunk a kuk­kolás-élmény mi­att.
Igazából nem is akar­tam írni az Egy da­dogás történetéről. Előttem ugyan­is már so­kan írtak, min­den jót leírtak róla, így, ha úgy vesszük, nincs iga­zi kihívás, s talán újat se na­gyon tudnék mon­da­ni. Ezért hát nem is készítet­tem ezúttal jegy­ze­te­ket az ol­vasás fo­lyamán. Ami­kor a végére értem a közel 400 ol­da­las könyv­nek, és szíve­sen tovább ol­vas­tam vol­na, mégis­csak úgy döntöttem, hogy pár gon­do­la­to­mat rögzítem. Tovább »