E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)

Augusztus 31, tizenkettedik nap

Reggel törődötten ébredtünk. Mosakodásról szó sem lehetett, mert a piketteken túl a Nádasig nem engedtek. Mégis megpróbáltam legalább egy fogmosásra való vizet szerezni, és elindultam oda, ahonnan az este a Puliszkamester vizet hozott. Ez egy hosszú árok volt, valamiféle csatorna, ami párhuzamosan futott az országúttal. Tovább »

Nem tudom járt-e a kezükben Sántha Attila legújabb székely szótára, amelyet ezekben a napokban több helyen is bemutattak, de ha nem, akkor hadd csináljak egy kis kedvet hozzá, mert én már töviről-hegyire elolvastam, mivel a tegnap este Csíkszeredában, a Csíki Moziban a szerző, munkatársak és a kiadó jelenlétében a nagyközönségnek is beszéltem róla. Tovább »

* Emlékezni könnyebb mint felejteni.

* A sziv sok olyat hisz, mit az ész tagad.

* Az elvnélküliség, a legjobb uszóöv az élet tengerén. Tovább »

Ez a Sa­nyi, hát ez is min­den­re emlékszik.
Nem pes­ti kerítés, kiáltja a fülem­be. Ha­nem tes­ti fenyítés! Mint­ha nem hal­lanék ren­de­sen.
De aztán el­meséli, miért kap­tunk ki. Mi igen, de ő azért va­la­hogy mégsem. Nem ő, nem. Mert ő soha. Min­dig va­la­ki más. Pe­dig jól emlékszem, hogy egy­szer őt is el­kap­ta a gépszíj. Tovább »

a kályhán lapos kő
azon egy vaslábos
abban szárad s melegszik egyszerre
gyermekkorom chipse
a száraz kenyér Tovább »

Figyelte Vadmalac a bőséges havazást. Sűrű nagy pelyhekben hullott a hó, már-már a távolba nézni is nehezen lehetett. S mivel a lakásból látta ezt az egészet, csend honolt körülötte. Csend a lelkében is. Tovább »

akkor hittem
és nagyok voltak álmaim
most bármit teszek
nem érzem
hogy nagyobb leszek Tovább »

2016. május 15-én Csíkszereda főterén ünnepélyes külsőségek között leplezték le, szentelték meg azt a Márton Áron szoborkompozíciót, mely nem csupán a jelennek, hanem a jövőnek készült. Néhány napra rá, hadd tekintsünk vissza a múltba, pontosabban a közelmúltba, ismerkedjünk meg az alkotó munka folyamatával. Sárpátki Zoltán szobrászművész milyen időponthoz köti a kezdetet? Tovább »

a végére leegyszerűsödnek a dolgok
egy pohár víz, egy tányér leves
az ajtónyílás egy mozdulattól
a fal ahogy reped
az asztalon a tegnapi morzsa Tovább »

Az Akadémiának a minap nagy örömet szerzett egy pécsi joglíceumi tanár. A tanár úr a tömeg bűntetteiről tartott fölolvasást. És a felelősségről persze.
A pécsi tanár úr újító hajlandóságú ember. Ez az újító hajlandóság abban világlik meg nála, hogy a bűnös tömegnek nem minden egyes egyénét egyformán kívánja ő büntettetni. Ami szép dolog. Sőt ő még a tizedelésnek sem híve. Ami pedig nagyon jeles büntető mód. Egyik dicsősége az osztrák hadseregnek. Egy egész ezred találtatott bűnben? Minden tizedik legény kikötődött. Még vétkes is kerülhetett a megbüntettek közé. Tovább »

Szénrajz

Kusztos Endrének

annyira csendes a kérdés
hogy alig látszik a képen csak a
törzs alá tört kar csonkja izzik
fekete mezőben hófehéren és
táncol a megmaradt a fényben Tovább »

Első változatában a Káfé főnixen jelent meg Albert Csilla családregényének több tucatnyi fejezete, melyek azóta is olvashatók a portálon. Időközben a szerző jó néhány újabb fejezettel bővítette ki az olvasmányos családtörténetet, s az ekként kikerekedett regény most fölkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár polcára, ahonnan szabadon letölthető.
Mellékeljük alább a regény interaktív tartalomjegyzékét, ahonnan az egyes fejezetek egy kattintással könnyen elérhetők. Tovább »

Amíg a házat nem födték be,
Holdfény pihent az ágyon,
De hajnal jöttével már birkák
Osztoztak szénabálon.

Zsuzsa elütött a családjától.
Édesanyja egyszerű falusi asszony volt, főzött, takarított, rendezte a majorságot, a háza táját. Édesapja a falu ezermestere, szigorú, vankuj székely, kőműves, ács, asztalos, kádár, mészáros, borász… Tovább »

Chips with everything.
Sült krumpli, pirított krumpli mindennel.
Mintegy negyven évvel ezelőtt egy harminc éves londoni fiatalember írt egy kiváló színművet ezzel a címmel. Arnold Weskernek néhány darabja mifelénk is eljutott – ha jól emlékszem a Gyökereket nem csupán Bukarestben, hanem Marosvásárhelyen is játszották – , az akkori angliai klasszikus munkáseledelre azonban nem csupán a színrevitel tekintetében, hanem valóságos formájában is legalább még három évtizedet kellett várni. Tovább »

gyöngyajándék

S. T. születésnapjára

fürjtojáshéjak
törékeny gyöngyfüzérét
idézi egy hang Tovább »

Negyedik állomás

mikor a bölcsek telefecsegték
betlehemmel heródes udvarát
sorsából megsejtett valamit és
szamarat nyergelt fel a szentcsalád Tovább »

Karaktergyilkosság tüntetésen – DNA-módra (Fotó Agerpres)

Ha már Kövesi–Toader vita, elő a tényekkel!
Elismerem, fontos, hogy az enyhén megalomániás hölgy egy fejjel magasabb az enyhén hiú egyetemi rektornál (akinél doktorált, akarom mondani plagizált), és ez kemény érv az igaza mellett – de aligha menti azt a másik tényt, hogy a korrupcióellenes ügyészség főnöke visszaeső módon, háromszor is súlyosan alkotmányt sértett, amiből egy is elég lett volna a leváltásához. Tovább »

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)

Augusztus 30, tizenegyedik nap

Zötyögött a tömött autóbusz a döcögős úton. Sivár, szürkére pörkölődött, lapos síkság vett körül. Szenderegtünk a fülledt melegben, de egyszer csak megállítottak. Jegyellenőrzés. Amikor jegyeinket odaadtuk az egyenruhás ellenőröknek, egyenként leszállítottak az autóbuszról, ami nélkülünk indult tovább. A három ellenőrző személy közül úgy látszik, csak egynek volt „szólásszabadsága”, mert a továbbiakban csak ő beszélt, illetve ordibált ránk. Tovább »

A szív

——– számtalan dobbanás után
úgy döntött, hogy szóba áll
az istenekkel. Tovább »