Van, aki tudja, s van, aki nem: a székelyföldi Hargita megyéből indult kezdeményezés szerint, egy évtizede, minden év elején a magyar irodalom egy-egy nagy alkotója előtt tisztelegve, műveiből felolvasva, reggeltől estig megidézik alakját, munkásságát, szellemiségét. A maraton az olvasási folyamat hosszát, terepnehézségeit és kitartást feltételező elszántságát jelenti. A hely pedig? Nyilvános tere a Kájoni János Megyei Könyvtár, de az olvasásnak bárhol lehet hódolni, kis vagy nagy közösségben, intézményben vagy odahaza, vonaton, repülőn vagy személygépkocsin utazva. Tovább »

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)

Augusztus 25, hatodik nap

Induluuunk!
– vezényelt dr: Bort Bele éjjel 4 órakor, mire Mr. Pomján hirtelen abbahagyta a horkolást, és a rá jellemző serénységgel kirohant az alagsor balkonjára. Ekkor ráébredt, hogy alszik. A fáradt olaj lecsapolása után visszatámolygott bivak helyére; a nagy, közös hálóterem egyik sarkába. Tovább »

Yokohamában meghal egy magyar, aki Komáromból vándorolt a krizantémok országába. A japáni hivatalos urak erre levelet írnak Komáromba – magyarul. Ha megcáfolják ezt a hírt, akkor sem baj. Bizonyos, hogy a kis muszkaverők magyarul is tudnak, ha kell. Tovább »

Gondolatok a házimoziban

Az alcím felidéző erejében nem nagyon bízva, sietek tisztázni: szándékom az volt, hogy Vörösmarty híres versére utaljak ( Gondolatok a könyvtárban), mert miközben a 2000–ben készült Longitude (Hosszúsági fok) című két részes angol filmet néztem, állandóan a „Mi végre”, „Érdemes-e” dilemmái csengtek a fülembe, amelyekkel oly hosszasan harcolt a versben a szerző, mielőtt megüzente, hogy „mi (volna a mi ) dolgunk a világon”? Tovább »

Lelkemből megélni

Minden játékomat megénekeltem,
míg valóban élni elmulasztottam.
Önmagamhoz képest elmaradottan
hibernáltam a múlttal megterhelten. Tovább »

A Korrupcióellenes Ügyészség körül fellángoló vita, a magyarországi választási kampány begyűrűzése Erdélybe, Románia új kormányának első napjai, az Egyesült Nemzetek Szervezetének menekültügyi vitái, a dél-koreai téli olimpia, ahol az észak-koreai szurkolók a nagy díszfelvonulások koreográfiáját ismételgetik Tovább »

különös súllyal esnek latba szavaim
engem nyomnak legelsősorban
csodálkozva nézlek titeket
hogy nem érzitek mekkora Tovább »

Válaszol Stegbauer Tibor

Kérdez Gergely Tamás

1. Olvasom, hogy Bükszádon már a szél sebességét is mérik. Abiza nagyot fejlődött az ország az elmúlt harminc évben…
Hatalmasat nőtt országom nemzetközi megítélése, miután a Fekete-tenger rettegett kalózaivá nőttük ki magunkat egy Basescu nevű kapitány jóvoltából, mert ha nem kerüli meg a Duna az egész dobrudzsai lekopott hegyeket, akkor nem jönnek a görögök Histriára, Tomisra telepeket alapítani, s nem jut eszükbe az Iszterbe ömlő folyókon felevezni egészen a Szent- Anna tóig. Tovább »

Egy koldus felajánlotta,
Zsebembe landolt a pénzdarab,
Zsebem már akkor lyukas volt,
Így csak az emléke maradt.

Nevén borostyán –
Hó alól feltámadás,
árvácska rebben. Tovább »

Fénytelen az éjszaka,
Én csak álmodom a fényt,
Rám köszön a pirkadat:
Írtam ezt a költeményt.

Várjuk várjuk, hogy gyűljön a pénz. Nincs pénz. Nem gyűl. A magyar társadalom nem siet szobros emléket állítani dr. Jókai Mórnak. (Ő büszkén viselte nevében a dr.-t és büszkén nem viselte az y-t.) Miért? Valami nagyszerűbb hálára készül ez az ország a szobornál? Nincs pénz? Vagy hála sincs? Tovább »

Az ember belefárad az életbe. Érzem.
És ekkor átsuhannak felette az évek.
Mint a pillangók. Tovább »

Valamikor a gyermek-és kamaszkor mezsgyéjén rajongtam a kalandfilmekért. Az indiánosokért különösképpen. Aztán változott a gusztusom. Most ismét olyan korszakot élek, hogy a mézesmadzagos ágyjelenetek láttán rögtön kanálist váltok. De persze indiánost már sehol sem találok. Így aztán elmélkedhetek a sötét monitor előtt: semmi sem történt velem kamaszkorom óta, vagy már minden menthetetlenül lezajlott?

Molto adaggio

Ha jól meggondolom, alighanem Gaál Andrással egy időben kerültem a mai csíkszeredai Márton Áron gimnáziumba. Mindketten 1959-ben nyitottuk meg először az iskola ajtaját, de azért volt köztünk egy kis különbség.
Én kíváncsi középiskolásként ültem be először a padba, ő pedig frissen végzettként állt a katedrára. Pontosabban a képzeletbeli katedrára, mert ha emlékezetem nem csal, akkor a rajzteremben valamiféle feltámadt hadseregként inkább holmi görög-római gipszfejek lézengtek és nem a katedrák, sőt akadt ott még néhány váza is, amelyek a rajzpapíron sehogy sem akarták elárulni háromdimenziós létezésük titkát. Tovább »

Születésnapi beszélgetés a 60 éves Molnos Ferenc költővel, festőművésszel

– Egyik vallomásodban írod: a toll és az ecset váltakozva tolakodik ujjaid közé, és ezek vezetnek el a szédítően szép kalandokba. Most is érzed ezt a „tolakodást”?

– 2005-ben írtam ezeket a sorokat: Egész életem a székely Sóvidékhez kötődik. Korondon születtem és cseperedtem emberré, azóta pedig Szovátán élek. Ez a táj ivódott belém, s az itteni ember szemével nézem a világot. Innen indul ki minden utam, és ide térek vissza, ha megfáradtam. Egymáséi vagyunk. Immár ötödik évtizedénél tart életre szóló kapcsolatunk. Ha megszólalok, képben és betűben, erről próbálok dadogva vallani. Toll és ecset egymást váltva tolakszik az ujjaim közé, és vezet engem, botladozó vakot, a szédítően izgalmas kalandokba. Megvívták csatáikat lelkemért, de mára egymással megbékélve osztoznak rajtam. És én beletörődötten viselem kettős szolgaságom. Igen, tizenhárom év után sem mondhatok mást: kép és betű. Tovább »

A varrottas embernek mindene varrottas.
Az ötvonalas villanydrótra is
varrottas verebeket pingál. Tovább »

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)

Augusztus 24, ötödik nap

Az ötödik napot az abszolút derültség és röhej jellemezte, miközben megint esett az eső. Kora hajnalban, 10 órakor kezdtünk ébredezni. Tova dél felé indultunk a Popováci barlangba. Természetesen velünk jöttek a barlangászok is. Ez a barlang felülmúlta az eddig látottakat, mert itt található a „közélelmezés téli emlékműve”: egy borzas, boglya formájú sztalagmit. Tovább »

(Kultikus sci-fi regény)

Körkapcsolás percről percre

A közleményre Zsó férje hosszú, fájdalmas üvöltéssel reagált.
– Gyilkos! Megöllek, te briganti! Nem elég, hogy elszalasztottuk a legutolsó esélyünket, még ezzel az égi borzalommal is szembe kell néznünk miattad.
– Ne üvölts, hé, ne üvölts! – elégelte meg veje siránkozását apám is. – Ez az égi borzalom egy teljesen megszokott, időszakonként megismétlődő jelenség. Amúgy ártalmatlan, és inkább szép, mint borzalmas. Tovább »