Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

időbe telik
amíg leesik nálam a kő
így működök
eszembe jut egy gondolat
hátsó nélkül Tovább »

ad notam Kallós Zoltán

megáradt a sorsunk
már a föld sem issza
fordulj kedves lovam
válaszútra vissza Tovább »

Harmadik napja tart a szeszélyes felhővonulás. A nap bújócskát játszik, hol itt, hol ott bukkan fel, mint pirosra mázolt paprikajancsi. A napraforgók már kezdenek bedilizni. Egyebet sem tesznek, mint folyton kapkodják utána a fejüket. Csak egyetlen egy nem vesz részt az őrült fejforgatásban. Hatalmas – jobb időket megért – tányérját reggeltől estig a föld felé fordítja. Olyan, mint egy terebélyes, narancsszínű asztali lámpa, melynek az a szerepe, hogy megvilágítsa az okos könyveket. Szóval, kockáztatva a magvak beérését, már napok óta csak a földet “bámulja”. A többi napraforgó csak legyint: különc, amolyan szégyenlős fajta.

Ez a világ egy nagy – falu. Az is volt mindig. Még ha tízszer erősebben is hirdetik Mérai-Horváthék, hogy a homo sapiens csak most kezd belekóstolni a kultúréletbe. Bizony mi mindig olyan kicsinyesek leszünk, mint amilyen – kicsinyek vagyunk. Ez így lesz mindig. Ez így volt mindig. Tovább »

Felsejlik előttem, mintha csak lenge fátyolon át, s ez a fátyol leheletfinom, és színes, csak csupa eleven piros, lila és rózsaszín, olyan elevenen lengeti e fátyolt most az emlékezet, mint amilyen elevenen mászkáltunk fel az istálló padlására szappanbuborékokat eregetni a legédesebb korban.
Abban a korban, amelyben még a gyermeki lélek függetlenül attól, milyen társadalmi korban él, nincs idő, tér – csak egy van: a játék. Tovább »

Úgy elmosolygok magamban rajtatok, ifjú pajtások!

Hogy töritek magatokat a közönség szolgálatában! Hogy verácsoltok a gáz mellett egész éjszakán át, lesitek a táviratot, füleltek a távordítóba, nyírjátok a kőnyomatút, nyaljátok a „logikai összefüggés”-t (műkifejezés amaz ostya számára, mellyel a cikkfoltokat egymáshoz ragasztják), reggel felé elpilledve rohantok a kávéházba, éhséget, szomjúságot és didergő undorgást elverni! Tovább »

Tisztelt Szerkesztő Barátom!

Örömmel tudatom, hogy esszéimet, tanulmányaimat tartalmazó kötetem, A Transzszilván délkörök, amelynek közelebbi megjelenéséről voltatok szívesek említést tenni, immár kézbe fogható állapotban van, s örömmel lapozom is a számodra, hogy eláruljak ezt-azt a benne található olvasmányokról. Tovább »

kirakós kartonok összeillesztése
apró honvágyakból ameddig összeáll
egy régi sarokház amúgy ütött-kopott Tovább »

Megkoronázott a tél,
Dicsekvőn szobába megyek,
Arcomra fagy a mosoly,
S hullatom a vízcseppeket.

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)

Később:

A kiküldetését mindenki teljesítette, több-kevesebb sikerrel. Az első és második expedíció a tábortűznél megtalálta egymást. A szesz-beszerzők hosszas menetelés után megérkeztek Jabalcsára. A falu teljesen kihalt volt, még macska sem lapult a falak mentén, s a kutyák, mint a harangok nagycsütörtökön, némák voltak, vagy elmentek Rómába. Hogy a fura csapatot sanda szemek figyelték, azt csak az árulta el, hogy, néha-néha halkan becsapódott egy-egy kapu. Tovább »

Egy táska a kocsi ülésén. Hatalmas, fekete diplomatatáska. Valahogy ottfelejtették. Vagy éppen csak így utazott, magányosan.
Egy férfi elindult feléje. Lassan, óvatosan. Közelebb, egyre közelebb. Aztán már ott ült mellette. Olyan ismerősen, otthonosan. Hirtelen megragadta. Le akart szállni vele.
Akkor állt eléje a kalauznő. Tovább »

Nem fogalmaztam egyértelműen.
Szerintem nincs különbség a próza és széppróza között
Van különbség Esterházy és József Attila között.
Választékosan beszélni nem egyenlő a sima beszéddel.
A magyarok nem két részre, hanem szétszakadtak. Tovább »

toxikus ómen
a szivárványos csermely
mégis gyönyörű

Budapest, 2018. II. 11.

A rettenetes angolt Munsch-nak hívják. Doktor. A mese Monte Carlóból érkezik. Folytatásos mese. Az egész Riviéra lázban van. Érkezett Nizzába egy rettenetes angol, aki naponkint átzónázik a monacói fejedelem kis országába, és reszket tőle Monte Carlo híres palotája. Munschnak egy gépe van ugyanis, és a rulett-asztal úgy igazodik, ahogy a rettenetes angol nyerőgépe akarja. Tovább »

Z. egész télen hóember volt egy szokványos család udvarán. Nem mondhatnám, hogy unatkozott. Kiszimatolta (jó hosszú volt az orra), mit főznek, mit esznek, miért veszekszenek. Ki jön hozzájuk, mikor megy el és mennyit költenek benzinre. Szóval, a legjobb szemtanú válhatott volna belőle, mondjuk egy korrupciós perben. De ahogy az mi udvarainkon történni szokott, a dolgok csigalassúsággal haladtak. Óhatatlan eljöttek a verőfényes, meleg napok s az értékes információk hóemberestől elolvadtak. Z. után már csak a fazék meg a sárgarépa maradt.

Már éjfél van. Ady verseit olvasom.
Kinn esős, hűvös, de itt belül már melegedni kezd, a szívem lankáin kicsalod a legelső apró rügyeket, a rózsalugasban a levelek már álmodják a legszebb rózsáikat. Készülődés van, lázas, érkezésedre, ki még oly mennyei kényelemben vagy, és létezéseddel műveled a csodát. Tovább »

Esik, hideg szél fúj. Ázottság, tócsák, kalimpáló esőernyők és sietés … Elvegyülök én is. Az egyik kicsi tócsában verébtetem. Átlépjük. Nem túl magasan társa köröz rikoltva, ahogy kicsi verébtorkából kifér:
segítsen már valaki !
Tovább »

Amerikában nem félnek az emberek a sajtótól. Azaz, hogy ott mindenki készen áll a publicitásra. Ha Smith Elly kisasszony fess és csinos, talán tíz újság is számontartja róla, hogy időnként kivel-kivel flörtel. És Elly kisasszony bátyja nem rohan párbajsegédekért. Tovább »