Egyesek szerint nem lehet szeretni Izlandot. Én nem így vagyok vele, első pillanattól beleszerettem, amikor megláttam. Egyszerre szelíd és durva arca teljesen elvarázsolt, s ha fiatal volnék, odaköltöznék és idegenvezető lennék. Szabadidőmben üldögélnék egy-egy bazaltsziklán, bámulnám a mesebeli tájat, és gondolatban trollokkal, elfekkel társalognék. (Zsigmond Enikő: Izland, ahol az idő születik. Tortoma, Barót, 2017)
/Szerkeszti egy öntudatos olvasó/
Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.ro/
Zöld Gyepen mocorgott Hálózsák. Észrevette Mama Nyuszi.
— Gyertek ki azonnal! — mondta.
Satnya Nyuszi kidugta Fejit.
— Nem úgy… rendesen — szólt Mama Nyuszi. Tovább »
– Tegnap éjszaka egy felhőkarcoló tetején voltam egy tetőterasz bárjában, Los Angelesben, ott készültek ezek a fotók, majd a barátom meglepetés gyanánt elvitt – szintén a belvárosban – pár lépésre onnan egy magyarok által működtetett vendéglőbe, és gulyás levest rendelt nekem, ami isteni volt – mesélem a minap Bartos barátnémnak a napomat, miközben nála hajnal van, és a rádióban nyomatják épp Leventével a reggeli műsort. – Csupa fény az a város. Mutattam Leventének is a képeket, tudod, hogy imádja Los Angelest. Tovább »
Az alábbiakban megkísérlem két személyre „dramatizálni” a Vatrában ( 2017/11-12. sz.) megjelent, Dan Culcer által írt Statul roman, stat national poliglot című szöveget, amelynek egy korábbi változata 2011-ben bukkant fel a szerző Asymetria c. internetes portálján… Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.ro/
szeretem a tűnő szerelmet
szeretem azt, aki elmegy
Ady úgy írta ezeket
mintha én lettem volna Tovább »
Gyönyörű szurdokban, a Sicevo kanyonban vagy Nisáva kliszurában robogott a vonat, amelyhez fogható alig van öreg Európánkban. Falai 300-400 m magasak. A vasút mindenhol legalább 30 méterrel az országút alatt kanyarog. A 11 km hosszúságú szurdok autósztrádáját számtalan alagút teszi változatossá. A kanyon falain szétszórva, mindkét oldalon kb. 30 apró kápolna, kolostor kapaszkodik meg. Érdemes volt erre jönni, a páratlan látvány mindent megért. Tovább »
A holdnak nagy udvara volt az égen, egy nagy széles fényes gyűrű, mit a bűbájos égi vándor maga körűl vont az égen. E fényes körön belől ezüstkéknek látszott az ég, a csillagok kifénylettek belőle rezgő pillogásaikkal, túl a fényövön alaktalan köd borongott, s gomolygó szürke gőz körűlhullámzotta a bűbájos ragyogó kört, seholsem törhetve át rajta; a halavány csillag varázsudvara köréből sápadt kisérteti fénynyel tekinte alá a kietlen tájékon. Tovább »
Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube
Van egy ház valahol a fák között a délutánban, amelyre most éppen rézsút süt a Nap, s a fény ott tolakszik át a baloldalon húzódó lombkoronák között, hogy a falakat elérje, míg az enyhe szélben himbálózik, inog az ablakokra hulló árnyék. Ott áll ez a ház egy szürke, saját monoton zajától elringó városka határán, a zölden hullámzó árpa– és kukoricaföldek mögött. Tovább »
Szürke az ég
és mocskos a hó,
kotyog szakadatlan
a sáros lefolyó – Tovább »
Van egy kicsi japán barátom… (Bizony-bizony mondom, nyomorultak s vénhedettek vagyunk. Ezért fordult a lelkünk a kicsi japánok felé. Csömörlünk önmagunktól. Unjuk ezt a lelketlen, lázas, haszontalan, hazug életet, melynek nagyon sok variációja nincs ám egyik szögletében sem ennek a mi aggastyán földdarabunknak, mert Párizs már egy kicsit Konstantinápoly is, Moszkva néha szinte Barcelona, s Krisztiánia Nápolyra vall olykor. Tovább »
Kovács Emil Lajos festménye
Beszélgetés Kovács Emil Lajossal
Vannak metszéspontjai a monumentalitásnak és az anyagtalan repülésnek: megrendülés, végtelen utazás és rejtett öröm, amelyet a szellem misztikája közvetít, és olykor láthatóvá válik az érzékek számára is. Többdimenziós történetek és többsíkú látomások gyűrűznek be. A kép előtti egyidejűség megnyitja az utat a végtelenbe. Kovács Emil Lajos világa folyamatosan alakuló univerzum, a meghittség és otthon harmóniáramait sugározzák. Vele beszélgetünk.
Miként éli meg, hogy a nagybányai tájképfestészet folytatója és újjáteremtője ?
Mondhatni beleszülettem. Első találkozásom a festészettel a Nagybányai Iskola „termékeit” jelentette. A nagybányaiak művészetfelfogása nagyon közel áll hozzám. Tovább »
átlátszó szürke kocka a szoba
belesimul mint egy felvonó
felülről egy újabb szürkeség Tovább »
A Rudolf-mítosz nem népi legenda, inkább tömegkultúránk képződményeinek előfutára. Három generációval később hasonló mítosz keletkezett John F. Kennedy személye körül.
…Magyarországon sokat hangoztatták, hogy Rudolf nem is halt meg, s egyszer majd újra megjelenik. Tovább »
Képeslap mindenkinek – kellemes, jó napot! – PP
nem visz rá a lélek, hogy hazudjak
csak úgy írhatok, ha bízom abban
meg is hallgatnak Tovább »
Az volt tehát a tervem, hogy valamelyik máramarosszigeti cellában töltöm az egyik éjszakát… Naivitásomban úgy gondoltam, hogy így valamilyen fogalmat alkothatok arról – a hidegről, a kemény priccsről, a nyomasztó bezártságról, hogy milyen lehetett egy ilyen cellában ülni…
A máramarosszigeti börtön lényegében ép állapotban maradt fenn. Tovább »
fekete erdők sétányán
kerékpáron halad át
egy apáca Tovább »
Kinéztük az első Titovo Uzsicébe menő autóbuszt, és máris indultunk „minden partizánok legnagyobbikának” szülővárosa felé. Oda is csak azért, mert mihamarabb el akartuk érni a vasutat. A város egyáltalán nem vonzott, és eszünkben sem volt azzal tölteni az időt, hogy a nagyvezér szülőházát keresgéljük. Tovább »
A Buenos Aires-i magyar nagykövetségen a fogadóórán megjelent egy nagydarab argentin, aki a konzult kereste. Akkor (a nyolcvanas évek második felében) történetesen én töltöttem be e tisztséget, így behívtam irodámba, hogy miben segíthetek. Elővett egy vastag könyvet (később megnéztem, kis híján hatszáz oldalas volt), megkérdezte a nevemet, majd dedikálta az opuszt – közölve, hogy a szerzőhöz van szerencsém. Tovább »
Dubrovnik (Raguza) piacán, 1963
Egy követ találtak bennem,
Érzem, a Fennvaló keze…
Porrá válásomnak megvolt
Az alapkőletétele.
Pusztai Péter rajza
