Darvai az idő óta nem látta többé a leányt. –
Másnap rögtön elhagyta kastélyát, oda volt több hónapig, hirt sem hallatva magáról.
A leány ez alatt ott maradt bezárva azon rejtett szobában, melynek csak egyetlen ablaka volt a legtetején, azon bocsátottak le az ő és medvéje számára eledelt. Tovább »
Mintha nagybeteg lenne a Nap
nem moccannak a fények – Tovább »
Bródy Sándor és Gárdonyi Géza emlékpadja, Eger; 2018
Ioan Babo levelet kapott egy bizonyos dr. Dromos Hopplitontól, a feladó kultúrtörténészként mutatkozott be, és afelől érdeklődött, hogy volt-e a közelmúltban könyvégetés a városban. Ugyanis készül a környék művelődéstörténete, az első kötet már kész, a harmadikhoz kell a kért adat, ez foglalkozik a XX. századdal. Babó Janiban föl sem merült, hogy miért éppen őhozzá fordul a különös nevű, románul és magyarul egyként pontosan fogalmazó úr, ja, hiszen mióta az eszét tudja, ő képviseli a helyi irodalmat. Tovább »
Párizsban divatos a Nap. Június huszonkettedik napja óta nem bírunk a Nappal, mondják a párizsiak, miközben a higany szétrepesztette a gyatra termométereket és a negyvenfokos forróságtól seregestül ájuldoztak az emberek az utcán. Tovább »
Az f21 – a fiatalság százada portálon Palotai-Kóbor Zalán merészen megkérdőjelezi Tóth Árpád Verlaine-értelmezését, s megpróbálja szöveghűen megközelíteni a költő híres, Őszi sanzon (Chanson d’automne) c. versét. Érvelésével körített kísérlete tanulságos lehet, ezért alább közreadjuk mi is. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.ro/
én vagyok, kedvesem
hívlak, jöjj vissza!
napjaim gyöngyszemek
nélküled sírnak Tovább »
Nem tudom, feltűnt-e valakinek, hogy manapság mennyire elszaporodtak az akadémiák. Napjainkban nem csupán a tudományoknak, nemcsak a zenei, képzőművészeti vagy éppen katonai képzésnek, hanem a legtöbb művészeti ágnak és rengeteg sportágnak is megvan a maga külön akadémiája, így maga a fogalom is átértékelődött. Tovább »
„Adj Uram, türelmet, hogy elviseljem, amin nem lehet változtatni,
Adj Uram, erőt, hogy változtatni tudjak azon, amin lehet.”
(Reinhold Nielrehr)
Már a nászéjszakán felsejlő válás gondolatát száműztem a tudatalattimba, nem is tudtam, hogy az egész szinte 30 évnyi együttélésünk is tipikus példája az együtt is különélésnek, várásnak, vágynak, hogy egymásra találunk, nemcsak a házasságlevél a konkrét tárgyi bizonyítvány ország-világ előtt, megszületendő gyermekeink előtt: összetartozunk. Tovább »
Vitézkötés mint érdekes látnivaló jele Izlandon * Fotó a Zsigmond Enikő izlandi útikönyvéből
Zsigmond Enikő ny. geológust többnyire turisztikai munkák, útikalauzok szerzőjeként ismertük korábban, s ma is határozottan tiltakozik az ellen, hogy őt szépírónak tekintsék, bár nemrég megjelent izlandi útirajza több az egyszerű, tőle megszokott útikönyvnél. Nem véletlen, hogy a baróti Tortoma könyvkiadó csíki szerző munkájával indította Világjáró erdélyiek elnevezésű, elegáns könyvsorozatát: Zsigmond Enikő: Izland, ahol az idő születik című útirajzával. Tovább »
Egy estve jókedvü czimborák gyültek Darvaihoz, köztük a medvevadász is.
– Elvesztéd fogadásodat czimbora, szólt hozzá a legelső üdvözlet után a házi úr. Az erdei leány nálam van.
– Tartok tőle, viszonzá ez gúnyosan, hogy a vad helyett valami nagyon is szelidet helyettesitél, egyébiránt rajtam áll elismerni: ha valóban ő-e az vagy sem? Tovább »
van ember, aki
gépeknek adja mosolyát,
az olyanoknak, mint ő maga, Tovább »
Álmomban két Bolyai voltam. A semmiből egy új másvilágot teremtettünk. (Damokléc, Cáfé-Stocholm, 2006)
ha minden napra
felteszek egy újabb verset
várni fogod
mint valami kedvenc
eledelt Tovább »
Tanított az élet,
Nem volt mostoha,
S le-lesújtott mégis
Rám az ostora.
1. ELNAPOLT TÚLÉLÉS
Gondolkodó lény vagy. Magad, magaddal, s jó pár társaddal a nagy külön bejáratú vízszintes világodban. Bírod. Sokan jobban bírják, mint te, sokan rosszabbul. Betegek négyen vagytok a kórteremben, de sok fehér köpenyes sürög-forog. A nagyvizit lejárt, okosabb lettél valamivel. Száz százalékosan nem értesz mindent, de foszladozik a köd. Te megmenekültél, Tibike – még – nem. Tovább »
A vekker csengettyűje
már nem hallszik, Tovább »
Tegnap, január 31-én azt álmodtam, hogy még nem vagyok túlkoros, és a neves erdélyi hírportálnál épp jóslat-összeállítást szervezünk az új évről, a publicisták – a sok jóska, teljes állományban! – egymást licitálják túl, hogy olvasóinknak kapaszkodót nyújtsanak az új évhez…. Aztán felébredtem. Tovább »
Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube
Ez idő óta a vadleány gyakran kijárt erdejéből a kisded faluhoz, mikor a lakosok mind elmentek munkára s csak a gyermekeket hagyták otthon. Ilyenkor addig kiáltozott, mig a pórfiú meghallá s elébe ment az erdő széleig, ott eljátszogatott vele a leány, hozott neki tarka madarakat, piros erdei gyümölcsöt s csudálatos csigahéjat, mit a tengerszem mélyén keresett föl, fölvette karjára, s órákig elhordozta erdőkön, völgyeken, s azután ismét visszavitte az erdő szélére, s onnan haza bocsátá. Tovább »
elrejtettelek mindenki
szeme elől,
s úgy ölellek
körbe a gondolatokkal Tovább »
Pusztai Péter rajza
