Könyökölni. Lihegni.
Felszállni az első fizethető gépre.
Mert ott jobb. Jobb ott. Tovább »

Előbb megtárgyalták a családban, hogy túl gyorsan telnek az évek. Malacka sörénye is őszült, a Vadmalacé meg egyenesen hullni kezdett. Rákontrázott a koma is, aki szinte a családhoz tartozott. Ez utóbbi még vakarta is az agyarát, izgalmában nyilván. Tovább »

Ágh István: Másnap

Fejemnél pohár szóda.
Ruháim széjjelszórva.
Vergődő gúnár az ingem,
ott lóg az ajtókilincsen. Tovább »

(Kultikus sci-fi regény)

– Majd mi odavezetünk – ajánlkozott Eino. – Viszonzásként volnál szíves közbenjárni Hitlernél, hogy szálljon már le a népünkről.
– Megpróbálhatom, de hogy sikerül, az már más kérdés. Ahogy én ismerem, még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán megismer. Tovább »

Vén december éjszakája,
benne csend ül, szó se rebben,
zárlatos a szívem tája,
bánts most kíméletesebben! Tovább »

(egy régi fényképem versojára)

lehettem volna Gary Cooper,
de kis szerencsével talán Marlon Brando is, Tovább »

Azzal kezdtük,
hogy alaposan kielemeztük egymást:
egy-két óra alatt az arc vonásait, Tovább »

Néha nagyon istentelen gondolatok szállják meg az embert. Különösen olyankor, mikor affélét lát, amivel a búrok vádolják meg az angolokat. Az angol sereg megritkulva hátrál. A búrok üldözik s lövöldözik őket. Mikor már nincs segedelem, az angolok előkerítik az elfogott búr asszonyokat és gyermekeket. Ezeket hagyják leghátul. Öljék ezeket a búrok!… Tovább »

DÉDAPÁM BAKTER

1881. július 7-én, amikor Curt John Ducasse filozófus meglátta a világot a franciaországi Angoulême-ben, Sevillában pedig megszületett a Magas-Tátra szerelmese, Lavallé Márta, és a Wyoming nevű hajó több mint hétszáz utassal a fedélzetén megérkezett Liverpoolból New Yorkba, a mormonok földjére, Csíkajnádon, a család tizedik gyermekeként világra ver­gődött apai nagyanyám apja. Tovább »

bosszúságod a
kávédba hulló lepke
neki se volt jó

Budapest, 2017. XII. 20.

Üres lap előttem,
Ó, versem pont lennél!
Rászáll egy huncut légy,
S nyomot hagy, pont lettél.

Egy diáktüzér naplója

VI.

Másnap délelőtt zeneszóra lettem figyelmes : az újoncok vonultak a városon keresztül a tábor felé. Lehettek vagy hatvanan, mindegyike annyira felszerelt, mint én: egy katonasapka a fején. A hátrább állóknak már az se jutott. Ezredesem éppen útra készülődött, engem ellátott utasításokkal. Ne menjek messze a háztól, ha megyek is valahová – nem tudni, mikor jön vissza, s nem tudni, mikor kell indulnunk. Lovon ment el, a lóról még végignézte az újoncokat, s odabökött feléjük. Tovább »

letiltottak
az örömöm
fojtsam magamba Tovább »

André Frenaud: Hogy barátaimra ihassak

Majd iszom a hegyek fehérségének emlékére
Majd fejtem a bort felbuzgó tisztaságból
a jégbeborult ormokon túl Tovább »

Hívogató ma a köd,
Tejfel a beton fölött.
Ha most eltűnnék benne,
Valaki megkeresne?

/2017. 12. 26./

Felriadtam, én csak tudom milyen annak a veszélye:
ordítani tudnék, ilyenkor van hangom, tíz helyett is,
bízz bennem! Azt hittem leválasztottak rólam te drága Tovább »

Kiss József: Petőfi-ház

Van házad, Petőfi, van telekszámod
Révbejutottál, fizeted a vámot,
A jó sors utólag sok mindent adott –
De eszméid ma is hajléktalanok. Tovább »

a vékony citromkarikákban
meglátja a kocsikereket
a dióhéjban meglátja a bölcsőt Tovább »