Levél az ápolónőhöz….

Lát engem nővérke?
Amikor rám néz, azt gondolja:
mogorva öregasszony, lassú,
mindenben bizonytalan, zavart tekintetű,
aki mindent lepecsétel amikor eszik,
nem felel, Amikor maga elégedetlenkedik,
aki nem veszi észre, hogy
fogytán a kedve, ereje. Tovább »

Mióta meghalt Törőcsik, azóta gondolkodom rajta.

De nem is rajta, hanem az én erdélyiségemen. Vagy az én gyermekkoromon. Patetikusan és elégedetlenül meg humorral és öniróniával. Ahogy kell.

Mert hát én soha nem láttam Törőcsiket. A nagy magyar fociból csak a bolhákra emlékszem. Kolozsváron voltak ugyan pontok, ahol állítólag egészen szépen végig lehetett nézni egy magyar televízió közvetítette 1986-os meccset, de nem jutottam el azokra a helyekre. Inkább az izgalomra emlékszem, mint a mozdulatokra. Tovább »

Ernst Toller: ERDŐK

Erdők a szemhatáron, messze-messze,
miket az esti pír borít be lágyan,
olyan békét lehel rátok a vágyam,
hogy percre enyhül fogságom keserve. Tovább »

Keringő dervis szertartási zenét hallhattunk a Čanlar előadásában, mely zenei szempontból az oszmán zeneművészet legnagyobb lélegzetű és legösszetettebb, egyúttal leghosszabb formája. 🎶 A fellépők hagyományos török és közel-keleti hangszereken – ütős, fúvós és pengetős – szólaltatták meg a 16–17. századi kéziratok letűnt darabjait. (Forrás: a 2022-es Csíkszeredai Régizene Fesztivál FB-oldala)

ne tévesszen meg
a látszat
eljátszhat
veled egy ideig
a lényeg mindig
rejtve van
mint a gyöngy
a kagylóban
vedd észre az igazat
ne csábítson
hamis látszat
az az életeddel
játszhat

Nem mondod ki, de én sem,
Karinthy-játék, színdarab,
mindenki lentről figyel,
s tükrünk oltárrá növi ki magát.

Nem láthatod, de én sem,
csak kattognak odakint,
villámvonat kúszik el az égen,
fegyverek hangja ropog. Tovább »

Azt hittem, Nyugatot jó dolgukban
eltévelyedett nyakkendők vezetik,
akik már nincsenek tisztában
a szabadság természetével. Tovább »

Barnásfehér erdőt
rajzolnak a felhők
a láthatár fölé.
Merő töviscsapda
a fák törzse, sápadt
nap csüng, vérzik rajta.
Dinamitfaerdő.
Gyümölcse a sötét.
Csillagokká robban
az égen szerteszét…

2022. 07. 10.

August Strindberg: Bábel-torony

Bábel-torony sok zagyva emberekkel;
hat emelet van itten és a földszint;
három lakás esik egy emeletre,
tizenkét bölcső és egy zongora;
itt embersorsok súlyosan kötődnek. Tovább »

Mindannyiunkban erős érzelmeket idézett fel a Cipriana Smărăndescu hétfői előadása! 🎶 Barokk zenéjét kiválóan szólaltatta meg a természetes hangzású csembalón, amely nagyszerűen átadta a Régizene Fesztivál idei tematikáját, a természetet. 🌱(A Csíkszeredai Régizene Fesztivál FB-oldaláról)

SZELLEMI KARANTÉNBAN?
(Egy „imposztor“ a peda líceumban)

Molnár Dénes szörnyű ajándékot kapott névnapjára, olyan cikket a helyi lapban, amely teljesen lehetetlenné teszi őt, emberi és pedagógusi minőségét kérdőjelezve meg. A neves grafikus, akinek karikatúrái már többször ingerelték heves és indulatos vádaskodásra a sovinisztákat — telibe találtak tehát —, olyan provokáció áldozata volt, amelyet sejthetett volna, ha csak egy kissé óvatosabb és előrelátóbb. De mondhatni, besétált a csapdába, hagyta, hogy térítsék-fordítsák tetszés szerint, már sajtóértekezleten is megszellőztették a nevét, mielőtt még hivatalosan kivizsgálták volna mondvacsinált ügyét, és most már úgy tüntetik fel, mint nemcsak a román haza és nép, hanem a népek közötti testvériség és béke ellenségét (?).
Mi is történt hát tulajdonképpen? A művész régebben is tanított a pedagógiai líceumban, de január óta nem tartott órát ott. Az idei tanév beindulásakor ismét órát kapott, rajzot, a testvér Moldvából érkezett diákok osztályában is. Szerdán, október harmadikén találkozott velük először (és bizonyára utoljára immár). Délután kettőtől háromig írták ki az órát, ekkor van az ebédidő, fele késve érkezett, felszerelésük sem volt, különben is ez az óra ismerkedő-bemutatkozó óra, a tanár felírta hát nevét a táblára. Meg kellett magyaráznia az ékezeteket. Aztán hogy ki és mi ő. De az, hogy az óra egyetlen monológ lett volna, az hazugság. Tovább »

LÉLEK

Malacka szerint tolvaj kétféle van: aki a zsebedből kihúzza a pénzt, betör a házadba vagy az úton leállít, és elveszi az autódat például, továbbá van aki a lelked lopja meg. És ez utóbbi – mondja Malacka kikelve magából – a szörnyebb.
Vadmalac erre felkapja a fejét… Ha el lehet lopni, akkor létezik a lélek. Szagtalan, láthatatlan, de létezik.
Az évek során tett fel magának ilyen kérdéseket. A levegő is láthatatlan, de a szél fújja, a semmit nem fújhatná. Lehet, hogy még súlya is van. A levegőnek. Leng, ugye, könnyű szellő, pusztító vihar…
No de a lélekre visszatérve: azt sejtette, hogy a vadmalacoknak van lelkük, mert ők érzékenyek, de vajon a csörtető, másokat eltiporni szándékozó vaddisznóknak is lenne? Úgy tűnik, kell nekik. Másképp miért lopnák…?

Forrás: szerző FB-oldala

Hétfőn a Sempre együttese idézte vissza a Csíkszeredai Régizene Fesztiválona a barokk kor olykor játékos, olykor meg komor zenei világát! 🎼 A zenei stilisztikában és hangszerek tekintetében hiteles fellépők most a korszak ismeretlen oldalát mutatták meg a műkedvelőknek.

(Forrás: A Fesztivál FB-oldala)

Volt idő, amikor őrjöngve néztük a repülőket, előbb
persze csak hallottuk a burrogásukat, akkor
kiáltottunk fel, csak aztán ordítottunk,
amikor már láttuk is őket, máskor meg
csak láttuk, „lökhajtásos repülőgép!”, kiáltotta
a nyertes zamatával a hangjában az, aki
először megpillantotta a pálcikát, mely
felhasította az ég terítőjét, később már
nem csodálkoztunk, csak „megy a Wizzair!”,
kiáltottunk mérsékeltebben, szinte megszokásból,
mint a rég férjezett feleség szeretkezéskor,
és nevettünk azon, aki azt remélte, integethet
Londonba menő lányának a főtérről —
most meg tudom, hogy nincsen háború,
mégis összerezzenek, valahányszor itt burrog
az ablakunk alatt, közben szégyellem is magam,
hiszen egyenesben nézhetem a háború borzalmait, és
hol van az én rezzenésem az ő iszonyú életüktől,
mit tudnék én mondani arról, amiről ők
rémülten hallgatnak, bombák a torkukon —
remélem, önzőn remélem, az én repülőutam
itt visszafordul, és nagy nehezen, miután minden
birodalmi ökör kiszórakozta magát, megtér kezdeti
ívére, amikor túl sztrájkokon, elemzőkön, Donbaszon
és Luhanszkon, túl gulyásputyinizmuson
ismét felkiálthatok, ötvenpluszos gyermek,
hogy aztán ordítsak a boldogságtól:
„repülő, nézzétek, repülő! Utasokat visz ismét!”

Forrás: szerző FB-oldala

Corrado Govoni: HARKÁLY

Ugyan kicsoda ez az orvos,
aki hallgatja egyre szorgos
fülével a kenderföldön a fákat? Tovább »

2001. október 16-án a magyar külügyminisztériumban mutatós s fölötte izgalmas könyvet mutattak be, a szerző jelenlétében, aki nem volt más, mint a KM szóvivője, dr. Horváth Gábor diplomata. A könyvbemutatón részt vett az akkori magyar külügyminiszter, Martonyi János is, az Egyesült Államok akkori budapesti nagykövetével, Nancy Goodman Brinker asszonnyal együtt.

A Romániai Magyar Szó budapesti tudósítója jelen volt az eseményen, sőt dedikáltatott is a szerkesztőségnek egy tiszteletpéldányt a szerzővel, aki könyvében a szeptember 11-i merényletnek állított emléket, méghozzá avatottan, hiszen a példátlan terrortámadás idején személyesen is átélte a történteket, ugyanakkor diplomata voltából eredő kapcsolatait gyümölcsöztetve, ír arról, miként élték meg politikusok, államférfiak, közéleti személyiségek, az események szereplői, az áldozatok, de egyszerű emberek is azokat a hihetetlen pillanatokat és arról, ahogyan most látják a történeteket, azok következményeit. A könyv rekordidőben, gyakorlatilag egy hónap leforgása alatt jelent meg, nagyszerű sajtófotókkal, amelyek szerzőit sajnálatosan nem tüntette fel a könyv. Megszerzésük nem jelenthetett különösebb gondot dr. Horváth számára, ugyanis személyesen is kötődik Amerikához, évekig dolgozott diplomataként London és Washington mellett Dublinban és Ottawában, számos tanulmányában foglalkozik az amerikai külpolitika történetével. Egy évvel a szeptemberi terrortámadás után pedig, nagyköveti rangban rábízták a Magyar Köztársaság New York-i fõkonzulátusának vezetését…

Örvendek, hogy sikerült kimásolnom a könyvből néhány jellegzetes illusztrációt, amelyek közül az itt mellékelt remekül közvetíti azt a világméretű, lebénulásos döbbenetet, amivel azokban a pillanatokban mindannyian szembesültünk. Az utca szélén ülő, a robbanás malteres hamujával behavazott férfi, aki egy pompeji áldozatra emlékeztet, ölében a nyitott diplomatatáskával, amelynek tartalmát ellenőrizni próbálja, ugyanakkor minden értelmes emberi cselekvésre képtelen az esemény és a látvány sokkjától – ez többet és mást mond arról, aminek már-már hihetetlen képei megtöltötték a világ sajtóját.

Ez a kép egyúttal azt is jelzi, hogy a dolgok, az események mögé pillantó igyekezet minden esetben – legyen az íróé vagy fotósé – hosszú élettel, maradandósággal ruházza föl a pillanat megörökítésének krónikáját. (CsG)

Forrás: Sötétkamra, az ujhet.com portálon

nyugdíjba küldött tanár monológja

A volt és a lesz fél idő között
a most van függőhídnak öltözött,
alatta nincs csak száradó meder
ahol a szellő szálló port kever,
alatta bóklászik a pillanat,
a szívverés itt kihagy, megszakad. Tovább »

„Égető szükség lenne gázra…” jd

A néhány percnyi örökkévalóság az mennyi? jd

Forrás: szerző FB-oldala

A népszerű erkölcstan pozitív normákban írja le a magatartásban visszaverődő világ igényeit, de mit sem tud a világban visszaverődő ráció kínjáról, amit saját tehetetlenségének láttán érez. Az erkölcsi metafizika ezért nemcsak hogy népszerűség híján való, de kínos dolog is. Talán mégis szükségünk van rá.

Érthető világra van szükségünk: érthetővé tesszük hát a világot. Az érthetetlen világot is érthetővé tesszük: érthetetlenségét minősítjük sajátos jellemzőjének. Érthető világra van szükségünk, s ha még nem tudjuk megérteni, akkor egyetemessé duzzasztva metaforába bujtatjuk, mintha valóban megértettük volna. Tovább »

Ülök és gépelek.
Az ujjaim a billentyűk felett
lebegnek mielőtt
szavak és mondatok jönnek létre.
Egy történet születik .
Az üres oldal
tele lesz szöveggel
és mégis ugyanazt érzem.
Egyedül….
Azért írok, hogy elkerüljem a valóságot.

Erdei szimfóniákkal varázsolta el közönségét a Concerto Spiralis zenekara! 💫🍃 Előadásukat Az arany gyümölcsfa, A csillagok ereje valamint az Erdei szimfóniák című művek szimfóniái díszítették, amelyek több száz év távlatából is üdítően hatottak a résztvevőkre!

Forrás: a Csíkszeredai Régizene Fesztivál 2022-es FB-oldala