MIÉRT MOND LE EGY (MAGYAR SZAKOS) TANFELÜGYELŐ ?

Avagy: mikor fog már valóban s érdemben azzal foglalkozni a tanügy, ami a dolga: az oktatás-nevelés tartalmi átalakításával, a minőség jegyében? Mert a tanügy a decemberi változás óta csak szélmalomharccal foglalkozott, mindenféle külső nyomásnak engedve jobbára abban merült ki a tevékenysége, hogy gáncsot vessen a valóban újító demokratikus kezdeményezéseknek, hogy a magyar anyanyelvű oktatást lehetőség szerint a minimálisra csökkentse, és olyasféle diverziók szolgálatát is „felvállalta“, mint Demény Lajos kiűzetése Vásárhelyről, vagy — hogy csak a legfrissebbnél álljunk meg — a posztliceális képzés felvételijén tapasztalt huncutkodások „húzd meg — ereszd meg“ kisded játékai. Tovább »

Utak, mellékutak, ösvények, csapások,
szakadó kötelek, madzagok, zsinegek,
kétoldalt völgymélyi szakadék, szurdokok,
rettentő távolság, nyaktörő meredek. Tovább »

Voltaire: A FRANCIAK…

A franciák csatába mentek,
mint kiket bolond szenvedély hajt
s Itáliában megszerezték
Genovát, Nápolyt és a vérbajt.
Genovát, Nápolyt visszavették
hamarost az olasz hadak,
de mindenük el nem vehették,
mert vérbajuk, az megmaradt.

Forrás: Szépirodalmi, 1988 – I.

sétálni kedvem sose volt
szánalmas lekésett életek
sorsára ugyan nem jutok
ilyet tőlem ne kérjetek Tovább »

hogyha a dendendendele
vagyis a dendendendele
szól a denderle Tovább »

Ma, július 15-én koncertezik a Barokk Fesztiválzenekar a Szent Ágoston-templomban, azelőtt pedig a Régizene Nyári Egyetem kurzuszáró hangversenyeit hallgathatják meg az érdeklődők a Márton Áron Főgimnázium dísztermében. A hétvégén sokféle program lesz, tartanak reneszánsz gyermeknapot, borkóstolót, zenés helytörténeti túrát Szépvízen, és még vasárnapig szólni fog a régizene.
Tovább »

Tovább »

Pihennek a füvek,
törvények éle,
mint kövekbe ütköző
kasza csorbul – Tovább »

„O seară simpatică”, búcsúzott
el egy román hölgy egy este, és
arra gondoltam, a háború, mint
nyalka úriember, véget ér, a
regresszió regresszál, hiszen így
mégsem lehet viselkedni, a rollerezők
jólnevelten nem zenéltetik járműveiket éjszaka, Tovább »

Dobozban még a mozgásérzékelő,
de vén lónak új szerszám felesleges,
szitok fogja a virulens igekötőt,
ilyen fickót te ne fenyegess!

Száll még a por, köpköd a portás,
csavaros kupak őrzi oldószerét,
körbenéz lassan, sziszegve, vádlón,
fejét fordítja, mint a vadászmenyét. Tovább »

Mauríce-Étíenne Franc-Nohain: EGYÜGYŰ LEGENDA

Van egy kis állomás — a nóta zengi —,
hol még nem szállt le soha, soha senki
és mikor indul a vonat,
mézes mosollyal hívogat
az állomás főnökje, tisztje meg
peckes haptákban tiszteleg,
lelkét az utasok elé kiönti
s a harmadosztályt is külön köszönti. Tovább »

(1923. július 14. – 2015. március 14.)

Ahol a holló
Édesanyámnak

Ahol a holló, ott a pince.
Két méterrel fölötted állok
földhöz ragadtan.
Ide kötődtem, mint a háziállatok,
mint a lánc. A fájdalom bilincse
mint széthulló jéghegy
végigcsörög a fák között. Tovább »

Valahová mindig érkezik az ember,
az állomás-téren tombol még július,
csillagos augusztus, őszelő szeptember…

A felhevült aszfalt fölött forgószél kél,
régi plakátfoszlányokat sodor felé.
Ismerős idegen város, morogva békél. Tovább »

1969

Bács.
Elővárosi zóna.
Oda költöztek ismerőseink.
A mennyezetről még csak kábel lógott le,
semmi égő,
semmi körte.
Vártam a tengerre utazást.
Töménnyel kínáltak.
Beszélgettek.
Nem érdekelt, miről. Tovább »

2022. 07. 14. – 02:10

A híres magyar „marslakó” tudósok zsidók voltak, és a jelenleg legnagyobb magyar női sakkozók is azok. Azért emelem ki ezt a két kategóriát, a tudományt és a sakkot, illetve ezek alkotóit, mert képzettségemnél, észjárásomnál és lelki felépítésemnél fogva ezekhez vonzódom a legjobban, ezeknek a területeknek az eseményeit, csúcseredményeit figyelem leginkább. (Valamikor és valamikor… de hagyjuk a nosztalgiát…) Egyáltalán nem mellékesen: nem tehetek róla, de fanatikus meritokrataként ezekre a – bizony legliberálisabb szellemű területeken elért – magyar sikerekre vagyok a legbüszkébb. És az antiszemiták ezt a büszkeséget akarják elvenni tőlem. Tovább »

– Kedves Bobby, igaz-e, hogy ön kizárólag pénzért hajlandó interjút adni?

– Igen.

– És ön szerint hány kérdés-feleletből áll egy interjú?

– Háromból.

– Köszönöm. Feladom.

Megjelent A Hét III. évfolyama 28. számában 1972. július 14-én.

A szerkesztő megjegyzése

Az olvasó ne érezze becsapva magát: képzelt beszélgetésről van szó. Amikor ez a “beszélgetés” “lezajlott” (a fiatalember Reykjavíkból, Izland fővárosából “válaszolt” kérdéseinkre), már javában folyt “az évszázad sakkmérkőzése”, amely megváltoztatta a világot: a FIDE-rendszerű verseny kiírása, 1948 óta nemhogy a világbajnokok, de a kihívóik is mind szovjet sakkozók voltak. Bobby Fischer, a különc amerikai legyőzte a kommunizmust. (A ma kilencvenkilencéves, de akkor még meghatóan fiatal Henry Kissinger segítségével!)
A verseny végén Fischerrel készített – második, terjedelmes – interjúnkban ezt (1972-ben!) természetesen nem lehetett hangsúlyozni, ellenben igazi szakmai, sakkkal kapcsolatos kérdésekre már “válaszolt”.
Az évszázad – a múlt évszázad – mérkőzéséről bővebben legközelebb.

Ui.
Bobby Fischer
Born: March 9, 1943 Chicago Illinois
Died: January 17, 2008 (aged 64) Reykjavík Iceland

Forrás: ujhet.com

MEGJELENT a Kalligram folyóirat háborúellenes száma. Fantasztikusan gazdag szám lett, hasonlót még nemzetközi vizeken sem látni. Köszönet érte, a gondos és dinamikus szerkesztést esetemben Gábor Danyinak. Részemről benne: Hetényi Zsuzsa: Azov védelme. A folyamatos háborúk hasonlóságáról (történelmi esszé)
A továbbiak: Tovább »

Az jár a fejemben, hogy színesen is, fekete-fehéren is – ha béke van, szép a világ (Nászta Katalin)* Forrás szerző FB-oldala)

Banner Zoltán ma (július 12-én) 90 éves. Még mindig aktiv és fiatal, maradjon is igy sokáig, Isten éltesse!

Forrás: Krajnik-Nagy Károly FB-oldala

Ez csak egy közönséges,
százszám felbukkanó időtöltés,
mondják, hogy agypihentető,
pedig dehogy:
engem kimondottan felturbóz,
mert például adott egy svábbogár,
melyet nagy, kicsi és miniatűr,
továbbá narancs, okker, meg rozsdabarna
tulipánok közé kevertek,
még jó, hogy szép sorban
és nem összevissza,
mert így könnyen pásztázol
jobbról balra, aztán vissza,
de NINCS, mintha felszívódott volna
az a francos ízeltlábú,
vagy talán csak kamu? Tovább »