Nagyon ritka az olyan amerikai színes hír, mely komolyan elgondolkoztatna. A napokban érkezett egy ilyen. Egy hölgyről szól, akit egy vidéki mozi elősírónak alkalmazott. Ez a hölgy kívánatra, bármilyen helyzetben oly kitűnően tud sírni, hogy megható filmeknél óriási hatása lehet a közönségre. Sok mozi tart már előnevetőt és most végre van elősíró is. A hölgyet […]

Hatéves koromban láthattam az első filmet. Mielőtt útrakeltünk a mozi felé, szüleim elmagyarázták, hogy most olyan képeket fogok látni, melyek mozognak. Nem tudtam elképzelni a dolgot: azt hittem, falon függő, keretes képek mozognak a zene ritmusára. Kellemesen csalódtam.

Esténként tünődve sétálok a virágok között. Nézem őket és nézem vásárlóikat. A virágok nyugodtak és hidegek. Vevőik kezének szorongatását érzéketlenül tűrik és szagtalanul. Ősz van, ilyenkor még az ibolya is szagtalan. Nemrég a Belvárosban a sárba esett néhány csokor ibolya, mert rendőr tűnt fel a sarkon és a virágáruslánynak menekülnie kellett.

A rendcsináló tekintélyuralmak tökéletes rendetlenséget csináltak Európában. De nagyobb rend van-e határaikon belül, elrendezték-e azt a társadalmat, mely kezükbe került? Látszólag igen: viták zaja nem veri fel a csendet és a vonatok pontosan közlekednek. De ez még nem igazi rend. E rendszerek azt állítják, hogy véget vetettek minden rendetlenség főokának, a túlzott individualizmusnak. Eltekintve attól, […]

Hideg fölénnyel úsznak Buda és Pest között. Egyfelől dombok, másfelől bérházak, fölöttük hidak, alattuk mélység, félhomály, halak. Néha egy-egy sirály vagy vadlúd telepszik rájuk tapintatlanul, de hamarosan újra felröppen, mert elkedvetlenítette a fagyos fogadtatás. A jégtáblák tovább úsznak, símán, szerényen, de határozottan.

Útépítési munkálatok folynak azon a helyen, ahol a testes, méltóságteljes villanyóra állott és ezért kellett eltűnnie. Nem tudom, örökre távozott-e, vagy egy napon majd ugyanolyan hirtelen tér vissza, mint ahogy elment. Egy bizonyos: már régóta nem látom. Egy hétig vártam rá, azután, mint ahogy az eltüntekkel teszik, holtnak nyilvánítottam.

Háború volt, amikor egy nemzetközi kis írócsoport Svájcban megszülte a dadaizmust. Hamarosan nagy sikere lett. Annyi hadüzenet után a dadaisták is hadat üzentek. A valóságnak üzentek hadat, annak a valóságnak, mely 1916-ban már régen elvesztette értelmét. Minden céltalan, minden humbug, – hirdették a dadaisták. Bizonyára hatással volt rájuk André Gide ragyogó regénye, a »Vatikán pincéi« […]

Esik az eső, halk zizegéssel gombolyítja végtelen szürke fonalát. Szürke a világ és egészen szűk; nedves falak veszik körül a testet. Piszkos csíkok csurognak végig a házakon és az ázott felöltők rossz szagot árasztanak. Lehet, hogy ezért is húzódoznak egymástól az emberek. Mert esős időben mindenki visszahúzódik egyénisége nyirkos börtönébe.

Jól tudták a görögök, miért kell művészettel enyhíteni a pénzt. De ma más világ van; ma nem a pénzbe csempésznek művészetet, hanem a művészetbe pénzt. A pénz ma már nem szép, de annál őszintébb. A görögöknél még nem voltak rajta számok: nagyságáról és rajzáról ismerték meg az értékét. Ma a szám a fontos rajta, a […]

Az élet patakzásának mérőegysége a perc, szorozható és osztható, kisebb az óránál és nagyobb a másodpercnél. Az első pillanatban ártalmatlannak tűnik. Azt a látszatot kelti, mintha nagyon sok volna belőle, mint a folyó cseppjeiből. De ha időm volna, kiszámíthatnám, hány percet éltem eddig. Pontos számadatot kapnék és vége volna a végtelenség illúziójának. Egyenletes tempóban jöttek […]

A mindenesnek mindent elő lehet írni és mindent meg lehet tiltani. Mint Bernard Shaw mondja, a mai kisembernek még a legliberálisabb országban is előírhatja a főnöke, hogy milyen színű ruhát viseljen. A mindenes mindenkinél kisebb. Van egy kisember, akinek a hivatalban csupa főnöke van, akinek mindenki parancsol. Mikor azután hazamegy a hivatalból, végre van valaki, […]

Meg kellett tanulnom, hogy a hazugság sem használ. Nem elég teherbíró már a hazugság. Az is lehet, hogy a korom teszi: szerény és ügyetlen hazugságaim nem tudnak többé ellenállni a valóságnak. Már semmit sem tudok komolyan elhitetni magammal. Utolsó hazugságaim talán csak néhány napja roppantak össze a tények súlya alatt. Már csak néhány szilánkjuk van […]

Néhány nappal ezelőtt pillantottam meg ezt a halat egy élelmiszerkereskedés kirakatában. Az egész találkozás nem tartott egy-két másodpercnél tovább, meg sem álltam a kirakat előtt, de a látványt sohasem fogom elfelejteni. Meglehetősen mindennapi kép volt: a szárazra tett hal lélegzeni próbált, kerek ponty-szája kétségbeesetten tátogott. Ilyet már sokszor láttam. De volt ennek a helyzetnek egy […]

Úgy megszerettem az idők folyamán Bálint Györgyöt, hogy nem feledhetem a gondolatait. Többször is átolvasom egy-egy könyvét, mintha kedvenc versekből merítkeznék. Folyton, folyvást. Nem elég, hogy napokkal ezelőtt alázatosan „lekoppintottam” Jégtáblák, könyvek, koldusok című cikkgyűjteményének előszavát, azzal az ürüggyel, hogy bár nyolcvan év telt el megírása óta, valahogy az én mai gondolataimat, életérzésemet foglalja össze, […]

(Bálint György) A halál történelmi emlékké teszi a kortársat; egy kissé a kort is, amelyben társak voltunk. Valóban történelemmé vált Bálint György, és történelmi színpaddá közös hazánk, Európa? A függöny leereszkedett, és amikor újra felgördült, a frissen mázolt kulisszák mögül alig-alig csillámlott át a korábbi Európa. Új színészek is léptek fel, s a régiek új […]

Cikkek a múlt század színházáról A kolozsvári Állami Magyar színház 1984-ben, a felszabadulás 40. esztendejében a megújult Színházat is ünnepelhette a szocializmus éveiben. Minden ünnep lehetőséget adott a megszólalásra, megnyilvánulásra, amit a kortársak ki is használtak, amennyire lehetett.

A Magyar Elektronikus Könyvtár márciusi hírei élén olvashattuk: „Jelentősen bővült a http://mek.oszk.hu/html/303.html oldalon található lista, mely a Tarján Tamás által szerkesztett „303 magyar regény, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz” című könyvben és a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtalálható műveket sorolja fel. A lista most 86 tételes és tucatnyi új tétellel gyarapodott az elmúlt bő […]

Máriás József Az írás: szolgálat című könyvéről Máriás József szülőföldje Észak-Erdély, élete nagy részét itt s a szomszédos Szat-márban élte le tanárként, újságíróként. Az irodalom iránt már fiatalon érdeklődött, az 1960-as évek közepétől rendszeresen közölt recenziókat, tanulmányokat és esszéket különböző erdélyi lapokban. Nyugdíjasként 2002-től Nyíregyházán él, írásai azóta gyakran feltűnnek a magyarországi folyóiratokban, kiadványokban is.