Cybulski Kire hull a leldobott picula? Az lesz a hunyó. A hunyót halántékon éri egy repeszdarab. Elesik, nem fáj semmije, csak elesik.

Az éjféli Velencéhez KÁLNOKY LÁSZLÓNAK Éjfélt ütött az öreg óra, a két vas-mór éjfélt ütött; kalapácsuk kongó ekhója még száll a Szent Márk-tér fölött, mint elfoszló templomi nóta.

Ady Endre: A fekete zongora Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora.

A különös / Nagy Albert emlékére Valami különös volt a képeiben, vagy a vásznak mögött a titkos fejtekben, ahová nem hatott el a szem. csak a felvillanó megérzés.

Ének Kőrösi Csomáról Székely hegyekből messze Ázsiába, Az őshazába vándorolt ki ő, Feje felett a vén, szent Himalája, Tán öregebb, mint maga az Idő.

Egy titok margójára Takard le jól, mit elkövettél, és élj utána szabadon, akár egy sikeres merénylő. Tetted kendő alatt, nélküled is megél, majd túlnő rajtad, meghalad,

Tavasz a Házsongárdi temetőben Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem.

A Balaton Csönd a falun. A szélbe zörg az ág, hallgatnak az emberek s a gulyák, sápadtan fekszik az éghajlaton a Balaton.

Emlékezés Táncsics Mihályra Kend volt, Táncsics Mihály, A mi kora lelkünk: Attila ugarján, Táblabírók földjén, Szenvedő szerelmünk.

Ó Ember! Az Embert én sajnálva szeretem, A gyűlölet nem borom, kenyerem. Mert jó az Ember, csak a sors gonosz, Az bujtogat, sebez és ostoroz.

A halottas kocsi Egy fekete kocsi ment a Köruton, Május volt, mert az minden évben van, A fák tehát lomboztak és rügyeztek És drága nők csacsogtak boldogan

A francia partok felé tekintve Dovernál egy nap, a tengeren át, gondolnom arra kellett eleinte milyen örömben éltem odaát, s bár küldte szívem egyre sóhaját, ó mégis, így is milyen jólesett látnom édes szülöttem földemet.

Élet Egy régi városban kószáltam egyszer, Hol minden olyan ódon és komoly volt, Oly feketék a házak az időtől, Mely századokat hamvazott reájuk.

Ki itt nyugtalankodik csendesen, író volt és elköltözött az élők sorába. Halt harminchat évig, élt néhány napot,

rendező: Maár Gyula szerkesztette: Ascher Gabriella operatőr: Koltai Lajos vágó: Palotai Éva  

Ellenem s velem A múltból mind megjönnek ők, kik társaim voltak előbb, kik éltek ellenem s velem, kiknek neve történelem.

Nem merek megbolondulni – Hogy vagy? – kérdeztem Abéditól, a barátomtól, mire ő elfintorította az orrát. – Kitűnően! – Ez a fő! – vetettem oda. -Több tárgy nem lévén, az ülést bezárom. Szervusz. – Várj csak, várj csak – állított meg Abédi. – Én is szeretném megkérdezni tőled: hogy vagyok? – Te? -Én.

Megholt költőnek Megholt költőnek lenni szép dolog, A jó szerencse neki mosolyog, Van hűvös, árnyas, csöndes otthona, Hol nyugtát meg nem bolygatják soha,

Mese, mese, mátka… A fűz a vízen áthajolt. Szép zöldhajú szűz mátka volt, vállán veréb ült, néha tíz. Alant suhant, rohant a víz,

A gyermek mostanában nyugtalan Kit lelkem mélyében elrejtve hordok A gyermek mostanában nyugtalan, – A gyermek, kit csak én tudok magam, Haragszik.

Aba-Novák Berda-képe alá Éppen ilyen vagyok, ily nagygyomrú állat. Eltaláltad, dagadt, a züllött pofámat. Szőke csibész ez itt, s mint te, pocakra hajlamos. Úgy röhög a disznó, hogy szinte már dallamos.

Névjegyemre A név, mely áll e kis papíron, kimondva szó, mely száll tova. Lehellet és üres jel annak, ki nem hallotta még soha!

A vak Elzártak a földi sokféleségtől, az arcoktól, mik ma is itt lehetnek, a szomszéd utcáktól, mik messze estek, a homorú, rég oly mélységes égtől.

Ősz Az őszben állsz, tűnődve jársz, hullatja vén lombját a hárs.

(Ha egy kis szerencséje van) Mikor az ember megszületik: ajándékul kap egy országot aranyozott címerrel és királlyal, és viszonylag hegyes-völgyes országot kap jó esetben –