65. nap – november 4. Törökország, bár hagyományaiból fakadóan az iszlám világ része, az Európán kívüli muszlim országok közül minden bizonnyal a legnyugatiasabb jellegű. Ez döntő módon az első török köztársasági elnök, Musztafa Kemál Atatürk munkálkodásának tudható be, aki alapvetően átformálta, radikálisan modernizálta az országot. Atatürk nélkül a mai Törökország valószínűleg nem sokban különbözne Irántól. […]

Metsző hideg volt a szél, amikor kiléptünk a hajdani funkciójára nem nagyon emlékeztető épületből. Dél felé járt már. — Ebédeljünk meg a Nemzetközi Klubban — javasolta Zygmunt. Felesége még bekukkantott a térséget határoló fal diadalívszerű kapuján a park másik részébe és odakiáltott nekünk: — Erre még nem is voltunk!

63. nap – november 2. Megérkezett hozzám a tél, illetve megérkeztem én a télbe. Tegnap éjjel havazott, ráadásul Erzincanhoz közeledem, amely Törökország leghidegebb vidékének számít. Szinte egész nap csípős oldalszélben haladtam, ugyanakkor a fehér hegyoldalak, a havas fenyvesek látványa határozottan jólesett a lelkemnek. Ennek az utazásnak az alapvető nehézsége nem a jellegéből, hanem a léptékéből […]

Mínusz öt fok lehetett, amikor Zygmunt fehér Volkswagenje a park jellegzetes, vörösre és sárgára festett, diadalívszerű, kerámiatetős kapujához gördült. A lengyel újságíró kiszállt és megvásárolta a négy belépőt. Fejenként 4 fen, azaz 40 fillér volt a jegyek ára. Mihelyt Zygmunt visszatért a pénztártól, kitárták előttünk a kaput, és a kocsi begördült a diadalív alatt.

Az nem lehet valószerű, hogy a Ness-tóban Szörny éljen, de sose mutatkozzék a vízparton, a szárazföldön! Így aztán nem csoda, hogy rendre megjelentek az olyan észlelések is, melyek során a tóban élő Valami nagy nehezen, a szemtanú szeme láttára kikecmergett a vízből és lomha mozdulatokkal átdöcögött az út egyik oldaláról az út másik oldalára.

1969. december 26-a csikorgóan hideg, de vidám téli nap volt Pekingben. Reggel még nem sejtettem, hogy hamarosan találkozom a Nagy Proletár Kulturális Forradalommal.

61. nap – október 31. Pengő Zoltán írta csütörtökön: Kerek két hónapja vagyok úton, s épp ma léptem át a 2 milliós lépéshatárt, egész pontosan 2 023 381 lépésnél tartok. Ami a kilométerszámot illeti, a telefonom közel 1 500-at mutat, ám ennél lényegesen többet tettem meg, az alkalmazás ugyanis egy 170 cm magas férfire van […]

60. nap – október 30. Magam mögött hagytam Zara városát, továbbra is keletnek tartok. Az idő egyre ősziesebb, ma reggel sűrű köd ülte meg a tájat. Hajnalban kifejezetten hűvös volt, ma például 3 fok, de az elkövetkező napokra mínuszokat is jósol a meteorológia. Szerencsére Törökországban a szállás is olcsó, 70-75 lírás, 11 eurós szállodát könnyen […]

59. nap – október 29. Megint úton vagyok – írta kedden Pengő Zoltán világjáró – , Zara városa felé gyalogolok. Tegnap reggel ismét iskolalátogatás volt a program, második sivasi házigazdám, Serdar, aki angol tanár, hívott meg az intézménybe, ahol tanít. Ez alkalommal egy hetedik osztállyal találkoztam.

Patagónia gyöngyszemei 2019. október 25. Jutalomutazásunk utolsó nagy állomása, Patagónia gyöngyszeme, Coyhaique volt. Ez a város több szempontból is gyönyörű élményekkel él bennem, az egyik és legfontosabb, hogy viszontláthattuk Sofiat, a chilei diáklányt, aki egy évig élt velünk. Megismerhettük a családját, hogyan él ő, milyen az iskolája és mindazt, amiről mindig lelkesen mesélt számunkra.

A globe-trotter magánya Olvasom Pengő Zoltán (majdnem) napi jelentéseit gyalogútjáról és nagyon elevenen odaképzelem magam a társaságába – bár tudom, hogy más korosztály lévén, nem sokáig bírnám vele együtt az iramot. De azért igyekszem elolvasni mindent, ami útjával kapcsolatosan elérhető a világhálón, mindenek előtt a Maszol.ro-n közzétett úti beszámolóit, aztán FB-bejegyzéseit, üzeneteit, s így szerzek […]

57. nap – október 27. 1,866 milliónál is több lépésre, s közel két hónapra volt szükségem, hogy elérjem Sivas városát. Lakóinak számát tekintve ez egy Kolozsvár méretű település, Törökország szívében. A tengerszint felett 1100 méteren terül el, amivel odahaza messze a legmagasabban fekvő város lenne, azonban a hegyes Törökországban ez nem számít kirívónak, még a […]

56. nap – október 26. Pengő Zoltán szombati beszámolója (a Maszol.ro-n): Tegnap 46 ezer lépésnél is többet tettem meg, ezzel visszatértem a lábfertőzés előtti szintre. A Yildizeli nevű település közelében járok, ahonnan már csak egy napi járóföld Sivas, egy Kolozsvár méretű nagyváros. Sivasban vár rám valaki, aki el fog szállásolni. Ez megint Ahmet barátom munkálkodásának […]

54. nap – október 24. Tegnap, 23-án a természet nem volt túl kegyes hozzám, egész nap erős ellenszélben haladtam, ami sokat kivett belőlem. Ennek ellenére jókedvűen lépegettem, tudtam ugyanis, hogy a következő, Akdagmadeni nevű városkában várnak rám.

52. nap – október 22. Pengő Zoltán ma, kedden délelőtt jelentkezett úti beszámolóval a Maszol.ro-n. Kezdem visszanyerni a régi formámat, a betegség óta tegnap volt az első nap, hogy 40 ezer lépésnél többet tettem meg, ráadásul a lábam kifejezetten jól bírta. Vasárnap Yozgatban voltam, ahol Metin Özisik várt, aki nyugállományú ezredes, jelenleg pedig a helyi […]

50. nap – október 20. Az elmúlt éjszakát Yerköy városában töltöttem, reggel indultam tovább, Yozgat felé. A yerköy-i fogadtatás minden előzetes elképzelésemet felülmúlta, mondjuk nem is volt nehéz, mert semmi extrára nem számítottam. Ehhez képest maga a polgármester, Ferhat Yilmaz jelent meg a kávéházban, ahol üldögéltem, több önkormányzati képviselő, egy újságíró és egy angoltanár kíséretében.

49. nap – október 19. Szombaton délután Pengő Zoltán az alábbiakat írta (Maszol.ro) önként vállalt gyalogútjáról: „A lábam elég jól bírja a megterhelést, igaz, mióta elindultam Ankarából, valamelyest visszavettem a betegség előtti tempóból. A mai cél Yerköy, ahol maga a polgármester lesz a házigazdám, köszönhetően Ahmetnek, isztambuli jótevőmnek, aki folyamatosan figyelemmel követi és egyengeti az […]

46. nap – október 16. Pengő Zoltán a tegnapi nap folyamán – október 15-én, kedden – újabb orvosi ellenőrzésen esett át és lába gyógyultnak találtatott; folytatta tehát gyalogútját. „Legközelebbi úticélom Kirikkale – számolt be szerdai tudósításában a Maszol.ro-n. – Nyolc napot töltöttem Ankarában, öttel többet, mint amennyivel előzetesen számoltam. Először kifejezetten rossz néven vettem, hogy […]

42. nap – október 12. Néhány napig még a gyógyulás, lábadozás állapotában vagyok, ami Ankarához köt. Nagy távokat gyalogolni egyelőre nem tudok, az eddigi útról, s a további tervekről beszélni ellenben igen, amit meg is tettem, Mátis Viktor úr meghívására, aki Magyarország ankarai nagykövete, ráadásul meglepően népes hallgatóság előtt.

A legutóbbi bejegyzésem óta már hazaértem Magyarországra, de ettől függetlenül le fogom írni az eddig kimaradt élményeket. Mindegyikről úgy tudok írni, mintha tegnap történt volna, mert minden egyes ottani pillanatot leírtam egy naplóba (pontosabban összesen négy darabba, mert az első már októberben betelt). A hazatérésről pedig majd egy másik beszámolóban mesélek.

40. nap – október 10. Pengő Zoltán jövő szerdáig Ankarában pihen: akkor mondják ki a verdiktet, folytathatja-e most még beteg lábával a gyaloglást? Az erdélyi utazó-riporter bizakodó: „Ismét voltam az orvosnál, azt mondja, a vérvizsgálat eredménye elég jó lett, a fertőzést okozó baktériumok koncentrációja viszonylag alacsony a szervezetemben. Jövő keddre visszarendelt egy utolsó ellenőrzésre – […]

39. nap – október 9. Tegnap orvosnál voltam Ankarában, megvizsgáltatni a lábam. A diagnózis: bakteriális fertőzés, aminek az okát nem sikerült azonosítani, de annyira nem is fontos. Egy orvos barátom azt mondja, egy szabad szemmel nem látható mikrosérülés is lehet a fertőzés forrása. A tegnapi nap a pihenésről szólt, szedem a gyógyszert, a lábam állapota […]

37. nap – október 7. Ázott rendesen Észak-Nyugat Anatólia az elmúlt két napban, özönvízszerű felhőszakadások váltották egymást csendes, apró szemű esővel. Bár én viszonylag olcsón megúsztam, a haladásban hátraáltatott az időjárás, órákat töltöttem tétlenül, útra készen, arra várva, hogy elálljon. Hendek városát már tegnap elhagytam, ma Düzcse az útirány. Miután elkanyarodtam a tengerparttól, az addigi […]

35. nap – október 5. Keletnek tartok, az Anatóliai félsziget belseje felé, Sakarya városának közelében járok. Ide is megérkezett az ősz, szerencsére nem hideggel, csupán csendes, áztató esővel. Sokan féltenek különböző veszélyektől, táliboktól, az Iszlám Állam fanatikusaitól, maláriától, vérhastól, rablótámadástól. Ha visszagondolok az elmúlt, közel öt hét élményeire, meg kell állapítanom, hogy valós veszélynek ezidáig […]

34. nap – október 4. Reggel felkerekedtem Isztambulból, jelenleg Izmit tájékán járok. Nehéz szívvel indultam el, váltam el Ahmettől és a családjától. A Facebookon talált rám, ismeretlenül fogadott be az otthonába, jól tartott két és fél napon át, megmutatta a várost, török telefonkártyával látott el és két darab pólóval. Az édesapja 80 éves, annyi érdeklődés […]