Eltelt március. Hagyományosan felkorbácsolt nemzeti érzelmekkel és ellenérzéssel. Attól volt hangos a sajtó és a közbeszéd, hogy a székelyek nemcsak szabadságot, hanem autonómiát akarnak, s a gazfickók még a járdáról is leléptek az úttestre.

Gondolatok Elgondolni, hogy egy napon vége szakad mind — a retteneteknek, amelyek most a világot tűzzel, vérrel elözönlik, és béke lesz és a nemzetek mintha egy szörnyű gonosz és kegyetlen álomból ébredtek volna föl, a józan béke első pillanatában riadtan néznek egymás arcába;

Sok alapélményem van az erdőkkel kapcsolatban, de hadd következzem csupán néhány: – Immár esztendők óta egyre nehezebben fedezem fel a gyermek- és ifjúkorom óta megszokott, Csíkszereda környéki erdei utakat, ösvényeket. Annyira megváltoztak, annyira felszabdalták és összetörték a rendszertelen fakitermelések, hogy nehezen lehet rájuk ismerni, viszont a lehető legváratlanabb helyeken találkozni új ösvényekkel, csapásokkal, amelyek mind-mind […]

Becsszóra mondom, én mindig tank szerettem volna lenni, vagy ácsceruza. Ezek nem jöttek össze, így hát kényszerűségből jelenleg (is) Zsidó Ferenc vagyok. De ha összejönne – bár egy nyúlfaroknyi farsangocska idejére –, hogy igen, igen, hadd mondjam ki, hogy végre, végre, ácsceruza legyek, annak veszettül örülnék.

Kedvelt erdélyi blogújságomban találtam egy érdekes írást a nemzeti identitás rejtelmeiről: a zengőszentmártoni Mancs Jakab történetét. A falunév biztosan kitalált; Pécs mellett van ugyan egy Zengő (hegycsúcs lent, a Mecsekben), de csak egy falu nevében foglaltatik benne (Zengővárkony). Ezen kiváló beszély szerzője pesti – amúgy tassi születésű (ez is fönt, majdnem Pestnél van a Duna […]

Egy évszázados vita és újabb hajtása Az első világháború könyvtárnyi irodalma, melynek erőteljes gyarapodása napjainkban is tart, sok homályos összefüggést megvilágított már, s – különösen az utóbbi évtizedekben – számos korábbi vitakérdést nyugvópontra juttatott.

Az az értelmes, érzékeny, sebzett, nyugtalan arc – ez jutott eszembe, amikor a fényképet megláttam, s az utolsó jelzőn kívül rögtön be is írtam alája; a ’nyugtalan’-t most sem teljes meggyőződéssel, mert valami olyasmi kellene, ami az idegekkel függ össze, mégsem az idegbajra utal. Idegbáj inkább, ha már.

Micimackót idézem, így választások táján célszerű visszanyúlni a klasszikusokhoz, még akkor is, vagy akkor igazán, ha az illető egy korlátozott elmebeli képességekkel rendelkező öreg mackó Karinthy nem éppen szöveghű magyarításában.

A villamos átfestésének a motívuma Kányádi Sándor 1992-es keltezésű kupléjában jelenik meg először . Akkoriban még éppen vörösen döcögött holtvágányra, “kalauz és vezető” nélkül, de a költő szerint a pemzlik és a pamacsok már szorgalmasan munkához láttak, minekutána ” tülekedünk egymásnak esve /ha jön a volt-már villamos /sárgára avagy zöldre festve /tülekedünk egymásnak esve /ha […]

Volt egy álmom. Két ember sétált a kisváros parkjának platánjai alatt. Ráérősen. Csevegve. Az egyik, amolyan Tamási-féle nadrágos ember, akinek a szemüvegrámája többe kerülhetett, mint társának turkálós fashion szerint összeválogatott öltözéke. Utóbbi is Ábelesre fogta a figurát:

Ha nem is lesz mindenkiből Paulus, de bizonyára más emberként érkezik meg, ki egyszer elindult. Legalábbis ami jellemét vagy szellemi horizontját illeti. Ritka, kinek efféle „poggyásza” nem gyarapodik, ki mindössze azzal tér vissza az útról, mivel nekivágott egykor. Szerencsés eset aztán, mikor azt, ki útra kelt, indulásának helyszínén várják vissza, s maga az utas is […]

Olvasom, hogy befektetést ösztönző társulás létrehozását tervezi Hargita Megye Tanácsa. És első gondolatként eszembe jut, hogy a romániai rendszerváltás után immár közel egy negyedszázad telt el, amíg eljutottak erre a következtetésre.

Székely János  Válogatott verseim elé című, testamentumnak tekinthető bevezetőjében költeményeinek egy részét megtagadja. „ Kijelentem: – írja – ezt és csakis ezt a „költői korpuszt” tekintem a magaménak,” a többit, bár ő írta, nem tartja a magáénak. Szégyellhette az 1962-ben megjelent Küldetések c. kötetének néhány versét és még ki tudja hányat.

Lehetetlen próbálkozás ma már a politika hasznáról akár beszélni is a kisembernek, nemhogy meggyőzni őt. Bizonyára még magát Platónt is szembenevetné a kisember, ha a bölcs arról szónokolna, hogy az állam a nagy erkölcsi közösség, amelynek javát az állampolgárok a közös cél érdekében kifejtett önzetlen együttműködése biztosítja.

Pörögnek az események. Európai parlamenti listák, romániai kormánytárgyalások, magyarországi választási kampány, Ukrajna itt, ott és mindenütt. Az is lehet, hogy amikor a jegyzetíró leül, hogy a számítógép billentyűzetével fogalmazzon meg néhány gondolatot, mire a végére ér, már változott a kép. Ezért hadd következzen most egy olyan téma, amely elröppent ugyan az időben, de mégis örökzöld.

Egy falusi ismerősöm megállít az utcán és azt mondja, magyarázzam meg neki, amit ő nem tud felfogni. Azt írja az újság, hogy „januárban stagnált a munkanélküliségi ráta”.

„Az arcukba dobom a tortát, hogy megértsék: ők is csak emberek.” Először nem értettem ezt a férfit. Lehet az egy élet célja, kérdeztem magamban gúnyosan, kilesni a hírekből, hol lesz legközelebb Bill Gates (rá konkrétan emlékszem), megtudni a programját, tortát rendelni, kicselezni a testőröket, aztán az arcába vágni a tortát, és néhány órát vagy napot […]

Parlament a gyerekszobában …Háború és forradalom, az első világháború és 1918 fakad fel, évek kavarognak, arcok fordulnak felém, lassan szétválnak a képek, igen, ez előbb volt, az meg valamivel később. Ne is Károlyival kezdjük, türelem! A Duna utcában lakunk, kilencéves vagyok, apámat kísérem a városba, szemközt a pozsonyi várrom négy saroktornya, mindegyiken győzelmi lobogó: két […]

Németh László irodalom-földrajzából 1. „Kérem Önt, mint erdélyi vezérírót…” – ezzel az aposztrofálással fordult Áprilyhoz nyolcvanöt esztendővel ezelőtt Németh László. A kapcsolatfelvételre az is feljogosította, hogy a budapesti Napkelet szerkesztőségében járva a költő is érdeklődött Németh László felől. Így közvetlenebbül rátérhetett kérésére: legyen segítségére abban, hogy az erdélyi fiatal tehetségek is vegyenek részt a Napkelet […]

Ugyanaznap, amikor Radnóti Miklós özvegye 102 éves korában elhunyt, temették Csíkszeredában Bónis Hannát, az elmúlt évszázad egy másik, életének a 100. évében járó szemtanúját. El lehetne játszani a gondolattal, hogy vajon ismerték-e egymást, hiszen ifjúkorukban mindketten megjárták Budapestet, azután meg fel lehetne sorolni a két világháború és a rendszerváltások viszontagságait, hiszen mindkettőjüknek kijutott ebből is, […]

— De a néni férje nem zsidó volt, ugye? — Hát mi volt?

Az augusztus olcsó Jamaicában — ez volt az az elbeszélés, amelynek elhittem, hogy Graham Greene nagy író. Régen olvastam A csendes amerikait, most ismét megtettem, jó is volt a hibátlan szerkezetével és azzal a fojtogató bűntudattal elegy bosszúvággyal, ahogy az öregedő férfi a halálba küldi fiatalabb vetélytársát. A filmet nem láttam, de el tudom képzelni […]

Sokan, egyre többen vannak Európa keleti peremén, akik az orwelli megállapítást beépítik a politikai credójukba: aki a múltat ellenőrzi, az ellenőrzi a jelent; aki a jelent ellenőrzi, az a jövőt ellenőrzi. A múlt ellenőrzésének legkönnyebb módja szerintük a közel- és régmúltról szóló információk finom manipulálása, az értelem tompítása az (atavisztikus) érzelmek felkeltése, korbácsolása.

Messze került falum, nagyra nőtt határa. A szokatlan vörösben rám rótt szerep sikertelen maradt. A kényszerleállást el nem kerülhettem. Éjszakai sötétben döcögött a bánat szekere. Szereptanulásom a csönd beálltával kezdődött, amikor angyalszárnyak csapkodták fejemet. Méltósággal álltam a megálmodott szirtre, és az álomképektől kértem segítséget. Magukhoz szorítottak. Munkámnak gyümölcsét az örök élet tárcájára ajánlottam.

Az Egyszerű gondolatok-ból Az a csodálatos – és felháborító – hogy minden háború a béke nevében indul meg: »biztosítani kell Európa békéjét« – mondja az antant, – mindig a béke van a szájukon, avval narkotizálják az embereket és szerintük most sem azok a béke apostolai, akik szívből utálják ezt az embertelen öldöklést, hanem ők az […]