„Mit mondtál? Nem hallottam jól! Mondd csak még egyszer! Mi nem tetszik, mi az, ami egyhangú?!” Belevésődtek a fejembe ezek a mondatok és a hozzájuk kapcsolódó jelenetek. Nemrégiben egy kolleganőm ajánlotta, hogy nézzem meg a Tina élete című filmet. Figyelmeztetett, hogy felkavarja a lelkivilágomat, mivel tudnivaló rólam, hogy az érzékenyek táborát erősítem. Valóban nagyon megérintett […]

1944. augusztus 23-án a román király sikeresen levezényelte országa kiugrását a második világháborúból, úgy tűnt, vesztes pozícióból a győztesek oldalára került. A szovjet hadsereg meg is szállta íziben Romániát, és mindjárt a Maros vonalán voltak. Kétségbeesett német egységek harcoltak mindenfelé és megpróbáltak visszavonulni, a ploiești olajkutak lángoltak, az Árpád-vonal zseniálisan kiépített erődítései fölöslegesnek bizonyultak, a […]

Most jutott el hozzám a Beatles-együttes egyik tagjának önleleplező nyilatkozata. – Nem hiszek a Beatlesben – vallja, sőt, Beatles-stílusban énekli John Lennon. El tudom képzelni, hogy ez egyeseket megdöbbent, sőt úgy hat rájuk, mintha a hívek előtt megjelenne az Atya és lemennydörögne: – Nem hiszek a szentháromságban!

Abban a világban, ahol mindenki vakon ugyanazt hiszi, az esztétikai eszménykép a szar tagadása. „Ezt az esztétikai eszményképet giccsnek nevezzük.” Ez a nagyon radikális és nagyon igaz gondolat Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényéből származik. Én azt hiszem, a magyar társadalomnak nagy szüksége van erre a tagadásra. És arra a gyűlöletre, amely ebből a […]

„Álljunk meg egy percre, kettőre, ez a szép szám ennyitmegérdemel. Születése óta ennyiszer jelent meg lapunk hétvégi irodalmi-művészeti melléklete, a Múzsa. Jelentősége, érdemei, hiányosságai felmérésére nem a szerkesztő hivatott. Bármennyire is igyekezne tárgyilagosan értékelni, szubjektivitását nem tudná tagadni. Tény, hogy a másfél ezernyi megjelenés 6000 olyan újságoldalt jelentett a Népújságban, amelyeket kimondottan az irodalomnak, a […]

„Sokak számára talán szentségtörésnek tűnhet a tudomány humoráról beszélni, hiszen a tudomány komoly dolog. Akik így vélekednek, azok valószínűleg nem ismerik a tudomány világát, és azt is elfeledik, hogy humort a nagyon komoly dolgokban is lehet találni, hiszen a humor legfontosabb forrásai a fonákságok és az ellentmondások, ilyenek pedig bőségesen akadnak a tudomány világában is.” […]

A kékszakállú herceg vára egy komor, szűk opera. Ez nem értékítélet, inkább mondhatnám hangulatítélet. Ahogy a barátaim mondják: feltétlenül nézd meg a Ragyogást vagy A bukást, de nehogy depressziósan! Hát A kékszakállú…-t sem úgy, hanem nagyon fent, legalábbis egy laikusnak: legyen honnan lezuhanni.

Borbély György, a 35 éves tordai latin-magyar tanár, 1895-ben úgy döntött, hogy kerékpárra pattan és társával, a szász Scherscher Dániellel együtt elkerekezik Konstantinápolyba. Útleírása Kerékpáron keletre címmel ugyanebben az évben jelent meg az Aranyosvidék című lap külön lenyomatában.

Olvasom, hogy az Egyesült Államokban egy orvos bizonyos gyógyszerekkel el tudja érni a fekete bőr megfehérítését. A cikk egy mosolygó, átfehérült néger asszony képét is közli, a fehér szerecsenét, aki olyan boldognak tűnik, mintha egy súlyos betegségből mentették volna meg. Az orvos számtalan levelet kap fekete bőrűektől, és ezek a tudomány ezen újabb eredményétől várják […]

Gaál István film-emlékének Mint kiadvány-sorozat messze nem új, de mint élményvilág alighanem minden olvasó számára igen életfolytonos újdonságot jelenthet a budapesti Magyar Művészeti Akadémia köteteiből a legjelesebb magyar filmesekre koncentráló vállalás. Lelke és szerkesztő gondnoka mindezeknek Pintér Judit, aki filmes-filmközeli múltjával nem véletlenül prezentálója a Kósa Ferenc 80., Szőts István 100., Fábri 100., Sára 80. […]

„…Egyszer Bajor Andor azt írta nekem, hogy a humorérzékünkre úgy kell vigyáznunk, mint Sztálin elvtárs a személyi biztonságára. Nagyon sok írót, költőt ismerhettem meg, hálás vagyok a sorsnak. Egyébként nem vagyok túlságosan barátkozó természet, én a magányomra vigyázok úgy, mint a generalisszimusz a lelkére, ha volt neki. De megdobbant a szívem, mikor Kányádi Sándor vagy […]

/Gaál András halálára/ Testben és időben létezik az élet a végtelen valamelyik pontján. A nagy teremtmény egy apró porszemnyi részévé születtünk, és így lépünk be a későbbi elkötelezettségek valamelyikébe. Az élettér valamelyikén elkezdődik az egyén egyedi élete, felelőssége az elsó felsírástól az utosó sóhajig. Ez a mai fényévben mért élet csak egy szekundum, és ennek […]

Facebook-monográfia Ady Endréről Részekben lobban * Utoljára hagytam a nagy slágert, a Kocsi-út az éjszakában című verset, és a sokat idézett sort: „Minden Egész eltörött.” Méghozzá, mert felmerül a kérdés: mit kezdhetünk Ady Endrével ma? Én azt hiszem, ma aztán igazán kezdhetünk valamit Ady Endrével. Hiszen ma a viharos, diadalmas, másodpercenként nyilvánossá vált ostobaság korát […]

Immár a derekán járunk ennek a furcsa, nézők nélküli, 2021-ben is a 2020-as évszámot viselő nyári olimpiának, amely azonban nem csupán a vírusjárvány miatt írja be magát a sporttörténelembe, hanem többek között azért is – erről pedig nem sokat beszélünk –, hogy megváltozott a játékok jelmondata.

Oktondi fejemmel azt hittem, a Fábri-film valamiféle szinopszisa lesz, amire meginvitálnak kedves barátaim a PIM-ből. Holott az Édes Anna-animáció önálló, megrendítő alkotás, Jankovics Marcell szálkás-légies szimbólumaira emlékeztető képvilággal, a Trianon-traumát és a szociális problémát egyaránt roppant érzékenyen megjelenítő opus. A 13 perces installáció nemcsak azért érintett meg, mert Erdélyben születtem, valamiféle Trianon-felhő alatt, mely, bármennyire […]

Mindent elképzeltem volna, hogy 80. születésnapomra ajándékul megkapok: virágot, csokit, könyvet, jókívánságot, szívet, melengető emlékidézést – de hogy egy vadonatúj regény kéziratával lepjenek meg, az meg se fordult a fejemben. Pedig Albert Csilla megtette.

Gyöngyhalászok – Kossuth kiadó 2021 Folyton azt játsszuk, hogy objektívek vagyunk. Ezt várjuk el másoktól is, ha az alkotásunk megítéléséről van szó. De létezhet objektivitás? Már húszévesen voltak, akik tudták, felesleges az objektivitás fontosságát erőltetni, úgysem képes túlságosan felülemelkedni annak szintjén, amin megfogant. Ezért egy főszerkesztő nem fogadhatott el túlzott pozitív értékelést, mert mindenki azt […]

Székely Sándor fotói DANCS Artur: Nem írással …és nem is saját fotóval emelkedem CséGé mester kerek évforduján szólásra, hanem három fekete-fehér fényképpel, amit elhoztam annak idején otthonról, és itt őrzök, New York-i lakásomban. Azt a huszonhét évvel ezelőtti nyári délután örökítik meg, amikor Árkoson gyűjtött össze bennünket az Előszoba pályázat eredményhirdetésére, de főleg ismerkedésre egymással.

„Na, kérlek szépen, ha te meg akarod mégis csinálni azt az izét, akkor ugyebár a piktúra teteje a freskó.” Ez a mondat bukkan elő egy régi jegyzetfüzetből, amely a Nagy Alberttel folytatott egyik riporteri beszélgetésem vázlatát tartalmazza. Nehéz, kényelmetlen és rendkívül hosszas volt ez a jegyzetekkel kísért eszmecsere, amelyben szerencsétlenül keveredet a festő filozofikus kifejezési […]

Pedig már jó hete, hogy erősen felhős és viharos fölöttünk az égbolt. Talán az UV-sugárzás oly erős, hogy égeti az arcbőrömet. De talán mégsem… A szavalókórussá fajult születésnapi ünneplés az, amit oly nehéz viselni. Akár egy rám nem illő kalapot.

Én elsősorban azért nem lepődtem meg, mert az emberek döntő többsége egyszerűen fölteszi a Facebookra azokat az információkat, amelyeket a titkos szolgálatok nagy erőkkel, kémprogramokkal, lehallgatásokkal, beépített besúgókkal próbálnak megszerezni.

József Attila (sokakkal egyetemben) még azt remélte, hogy „… testvér lészen minden ember,..’, különösen a baloldalon – mi már tudjuk: messze nem lettünk testvérek. A Népszavában a hét végén idézte Lendvai Ildikó a ’testvérséget’, a ’Lebuktatok, fiúk!’ című jegyzetében. ’Lebuktatok. Isten bizony, részvéttel vagyok. József Attila is megírta, hogy „Testvér, segítsd a legbukottakat.” Meg hogy […]

André Zsuzsa Cseke Gábort köszöntő fotója Para Olga: Találkozásaim Cseke Gáborral Előbb csak az újságokból olvastam tőle fenn északon, a végeken, egy kis szilágysági faluban, elzárva a művelődési lehetőségektől , ezt pótolták valamelyest az újságok, folyóiratok, erre nem sajnáltam a pénzt. Cseke Gábor mint újságíró, a neve marad meg emlékezetemben, de aztán élvezettel olvasom az […]

Arthur Rubinstein nem tud egyedül gyakorolni. Ujjgyakorlataihoz is hallgatót követel. Hír szerint nemrég behívta a liftes fiút, kifizette a liftes fiú egy napi jövedelmét, és szobájának pamlagára ültette. – Magának az a föladata, hogy itt üljön és hallgasson – mondta a gyereknek. A liftes fiú helyettesítéséről a szálloda gondoskodott, a hallgatóság helyettesítéséről maga az előadóművész. […]

Gálfalvi Zsolt halálára … Hogy Konrád a Látogató óta nem írt semmi érdekeset, a Vendégkönyv azonban nagy mű; hogy a Bábel toronyházának a Sánta Mari-részletei jók, a többi azonban…; hogy a Kányádi-versek és a Kányádi-attitűd – mindezt és még sok minden mást, bizonyos értelemben mindent meg lehetett vele beszélni, mindenről el lehetett beszélgetni vele. És […]