Énnekem olyan rossz az idegrendszerem, hogy nehezen élem túl a földrengéseket. Éreznem sem kell, hogy reng a föld, elég, ha csak hallok a rengésekről, máris megyek ki az utcára, ne legyek falak között. A rossz idegrendszeremmel.

Rákerestem Ciupe mesterre, hátha megtudok valamit jobbjáról. Megtaláltam az emlegetett szöveget is, megborzongtam: Targu-Mures metamorfózisa, ez a cím, s e romanizálást én is megéltem, de már a szocializmusban. A nyolcvanas években, a román nép és a testvéri egységben élő nemzetiségek eleven példázataként már csak románul volt szabad leírni a magyar és akkor már a szászaiktól […]

WOODY ALLEN és az ő amerikai tragédiája A MATCH POINT egy vérthriller. Igaz, ami igaz, egy csepp piros lé sem folyik benne. A szereplők nem áskálódnak, nem üldözik egymást, nem ugrálnak háztetőn, és nem nyomoznak órákon át, mégis a frász kitöri az embert. Mesterien megalkotott film, azaz forgatókönyv. Amikor a sok gazdag úri gyerek között […]

Margarete Tövissy To: István Oláh Wed, Oct 16, 2019 at 5:10 PM Kedves Pista, itt vagyok megint, végre megtaláltam a 2012-es képeket a Vida-síremlékavatásról. Mellékelem. Vida Árpád nekünk nem vérbeli rokonunk. Az ő testvére Vida Marika, ennek a fia Csomafáy Károly Zoltán (1906 január 1. –1945). Az ő felesége volt Simon Ilona, az én nagynéném, […]

Cătălin mintakamasz olyan szempontból is, hogy rendkívüli módon ragaszkodik – kötődik – nagyszüleihez, pontosabban két nagyanyjához. Egyik nagyapja sem él már, de az oltyán és a kolozsvári magyar nagymama szívesen pátyolgatják bukaresti „kisunokájukat”, mindegyik a maga helyén és módján.

Már elmúlt két évtizede, hogy Budapesten, 1998-ban, megalapították a Digitális Irodalmi Akadémiát. Anélkül hogy elvesznénk a részletekben, annyit kell tudnunk róla, a DIA betűszóra hallgató szellemi műhely azért jött létre, hogy a világhálóra helyezze a legkiválóbb magyar irodalmi életműveket, ahonnan ingyen és bérmentve bárki, bárhol, bármikor elolvashatja azokat. Persze, ennek az egyszerű mondatnak ezernyi ága-boga […]

Sokáig azzal áltattam magam, hogy közünk van Vida Árpádhoz. Mármint a családnak. Apám úgy emlegette, mintha Vida a másik szobában üldögélne vagy éppen most kilépett a sarokra egy csomag Kárpáciért. Szegény kölyök, mondta, és hangjában komor szánakozás volt, nagyon fiatalon meghalt, a lumpság vitte el. Felment Pestre, nagy művész lett, én láttam képtárunkban a vízfestményeit, […]

1958. május 19., születésnap… Ádám, Tartuffe, Monsieur Jourdain, Zuboly, István a király. BUBIK ISTVÁN, ha élne, ma is pályája csúcsán lehetne. De félrenézett, és ennyi… Éjjel volt, hideg november, előadásról jött, és többen szóltak, hogy ne induljon el. Figyelmetlen volt és makacs. A rádió mondta be, hogy azonnal szörnyethalt.

Cătălin Bursaci, ha hinni lehet neki, mint a valósághoz erősen kötődő szerzőnek, kimondottan jól nevelt gyerek. Szófogadó, ded nem nyel le szó nélkül minden békát. Ez derül ki szüleihez írt leveleiből, naplósoraiból, verseiből, egyéb irodalmi próbálkozásaiból. Míg a könyv első fejezeteiben inkább a levelezése nyomán hátramaradt írások dominálnak, a posztumusz kötet hátsó részében – az […]

Cătălin Bursacinak muszáj gyorsan élnie. Gyermekkorában ő még nem tudja, hogy életútját valahol igen-igen rövidre méretezték, azt viszont belenyugvással kell tapasztalnia, hogy testiekben inkább Gulliverre ütött, semmint a liliputiakra. Egy önéletrajzi torzójában így vall rendhagyó testméreteiről: „Tizenöt és fél éves vagyok, azt mondják, hogy az ember húsz-huszonöt éves koráig nő; remélem, addig még nőni fogok. […]

Ajánlgattam, akinek értem az utóbbi időben a Qubit című folyóiratot. Azért tettem és azért beszélek most róla, mert a 444.hu hírportált is megjelentető társaság kiadásában megjelenő ismeretterjesztő felületen találtam meg a leghitelesebb és legaktuálisabb, legjobban, legérthetőbben megírt tartalmakat a koronavírus-járványról, amellett – híven a mai napig világszínvonalú magyar tudományos ismeretterjesztés hagyományaihoz – a qubit.hu weboldal […]

Igen, voltam már úgy, hogy leültem és elkezdtem írni egy színdarabot. A színdarabomat! Természetesen az új időkről, a mi időnkről, mert őszintén szólva semmi kedvem a nagy történelmi igazságok újraértékeléséhez. Azt hiszem, senkit nem érdekelnek az idő szövetéről lefejtett igazságok, akár veszi a fáradságot a szerző, hogy újraértékelje, akár nem,s ezért aztán változatlanok száz, ötszáz […]

Abban az időben százával költöztek a magyar–román határ közelébe nemcsak erdélyiek, de belső-romániai románok is. A kishatárforgalom és a világot nyitó magyar tévé vonzotta őket a határszélre. Ültem én is éppen Nagyszalontán, a szülői házban, a tévé előtt, az akkori Muncii, azaz Munka (korábban Malinovszkij, előtte Mussolini, amúgy különben Tenkei, ma Kulin György) utca 25. […]

A maga idejében – mintegy négy évtizeddel ezelőtt – nagy hullámokat vetett megjelenése. Fehérvérűségben elhunyt, 18 esztendős, reménydús alig-fiatalember összegyűjtött kéziratai jelentek meg egyetlen kötetbe szerkesztve, posztumusz kiadásban, előbb román, majd magyar, lengyel és német nyelvű kiadásban.

I.L. Caragiale: Az elveszett levél – a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása. Rendezte Tompa Gábor, 2006. Előzmények 2020-06-03 Facebook-néző: Kedves Művésznő! Szeretném tudni, hogy látta-e/ismeri-e a múlt pénteken adott Caragiale darabot (Elveszett levél) a kolozsvári előadásban. (2006-os bemutatás) Ha igen, összeállítok egy tesztkérdéssort, amire lehet két szóban válaszolni, ami a véleményét fedné. Kíváncsi lennék rá. […]

Az orosztanárok (mint én is) diplomája ’orosz nyelv és irodalom’ oktatására jogosítja föl az illetőt, különösen, ha tudományegyetemen kapta azt (nem pedfőn). Szerettem a szakomat, elég jól meg is tanultam mind a nyelvészeti mind az irodalmi részt – de jó ötven év elmúltával úgy veszem észre, sokminden kiesett már az emlékezetemből…

Neta-Lee Hershlag, azaz NATALIE PORTMAN, ez pici lány, aki a Closerben mellékszereplőként, nagyon fiatalon, Julia Roberts-t kissé lesöpörte a vászonról, ma 39 éves.

És ALBERT FINNEY is májusban lenne születésnapos… A néhai Tom Jones, a kamaszlányok szívét megdobogtató siheder, változatos hős és karakter szerepekben egyaránt ragyogott. A legjobb Poirot, (igen, az, mivel David Suchet nagyon túljátssza a figurát), de Finney egyszerűen Poirot, (ahogy a mindenkori Scherlock Holmes: csakis Jeremy Brett). Az Orient-expressz vonatán végig erősen jelen van, de […]

Néhány héttel ezelőtt közöltünk egy 1992-ben készült fotót, azt a mozzanatot örökítette meg, amikor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokának lépcsőin ülve, koccintgatva Sütő András és Sinkovits Imre beszélget, mesél. Előttük mikrofonnal, kismagnóval három vidám, kíváncsi újságíró. Egyikük Jászberényi Emese rádióriporter. Teljes lelkéből nevet,

A mai napon / június 5-én/ létezik egy olyan évforduló, amelyről nem sokat beszélünk, de tanulságai mégis roppant időszerűek. Pontosan hetvenhárom esztendővel ezelőtt, 1947. június 5-én hirdette meg George Marshall amerikai külügyminiszter azt a nevét viselő pénzügyi tervet, amelynek eredményeként tizenhét európai ország kapott jelentős pénzügyi és anyagi segélyt ahhoz, hogy újraépítse a második világháborúban […]

NATASHA RICHARDSON, a Redgrave-lány, tragikus hirtelenséggel balesetben tűnt el sok éve már, és ilyenkor hitetlenül rázom a fejem, mivel azt érzem, hogy él, nem mehetett el, ekkora igazságtalanság nem létezhet… De úgy látszik, ennyi volt kiszabva neki. A Fehér grófnő címszerepében láttam utoljára…

Főznek szinte minden tévécsatornán, meg helyszínelnek. Az már egészen Rejtő lenne, ha a szakács olyan ételeket kotyvaszt, hogy abból enni kész öngyilkosság. Műfajok kapcsolódnak így össze. Helyszínelnek New Yorkban, Miamiban, ők civilek, de léteznek katonai helyszínelők is. Ez az ide-oda szaglászó társaság mindenekfölött a DNS-re esküszik (nem tévesztendő össze az LSD-vel, az ARO-val, az IMF-vel, […]

Máskor örültem, ha a „jegyzetnapomra”, csütörtökre fontos, megkerülhetetlenül aktuális téma adódott – a mai túl kerek, százéves évfordulón nem örültem. Rám esett Trianon… Ránk estek országaink eltérő előjelű megemlékezései. Egyszerre esett ránk a gyász, a bánat és a nemzeti összetartozás egyfelől, az örömünnep, a vae victis! és a kegyeletsértés másfelől.

1. (Sz. Kolozsvár, 1951. március 11. – Budapest, 1999. március 7.) erdélyi magyar költő, író, grafikus. Szülővárosában érettségizett, utána a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett. Rajztanár volt Kolozsváron, Călăraşiban, majd Gyulakután. 1990-től Magyarországon élt, ahol újságíróként és parlamenti tudósítóként dolgozott, illetve karikatúrái jelentek meg különböző lapokban. Művei: Negyedik kívánság (versek, Kriterion, Bukarest, 1979); Incidens […]

HARVEY KEITEL születésnapjára! Ő volt a Zongoralecke analfabéta vadembere, egyfajta Lady Chatterley-vadőr, aki a néma, megcsonkított asszonyt megmenti a férjétől, és hát ő volt a Szembesítés műveletlen, bunkó amerikai tisztje is.