Most, hogy megszereztem végre a jogsit, hadd meséljek.Az ember beiratkozik, és elkezd előbb elméletre, aztán gyakorlatra járni. Az elmélet hagyján, némi ellentmondásaival együtt elviselhető, a gyakorlat azonban – legalábbis az én esetemben – három részre osztható.

Nem tudom, hallgatóimnak mennyire tűnt fel, de tény és való: csendesen, lopakodva térnek vissza azok a nagylemezek, amelyeket mifelénk egykor bakelitnek, manapság pedig angol nevük nyomán leginkább vinylnek neveznek. Úgy tűnik, kiböjtölték a CD-k, a különböző adathordozók és legújabban a zenei streamelések korszakát, és nem csupán a lemezlovasok korongjain, hanem az ócskapiacokon is újra megjelentek, […]

2022. 07. 14. – 02:10 A híres magyar „marslakó” tudósok zsidók voltak, és a jelenleg legnagyobb magyar női sakkozók is azok. Azért emelem ki ezt a két kategóriát, a tudományt és a sakkot, illetve ezek alkotóit, mert képzettségemnél, észjárásomnál és lelki felépítésemnél fogva ezekhez vonzódom a legjobban, ezeknek a területeknek az eseményeit, csúcseredményeit figyelem leginkább. […]

Mióta meghalt Törőcsik, azóta gondolkodom rajta. De nem is rajta, hanem az én erdélyiségemen. Vagy az én gyermekkoromon. Patetikusan és elégedetlenül meg humorral és öniróniával. Ahogy kell. Mert hát én soha nem láttam Törőcsiket. A nagy magyar fociból csak a bolhákra emlékszem. Kolozsváron voltak ugyan pontok, ahol állítólag egészen szépen végig lehetett nézni egy magyar […]

Kapcsolatainkat végül is nem a szavak fedik. A szó szegény hajóroncs a gondolat tengerén. Alatta mély rá- és megérzések igazítják a felszínt érintő-érzékelő amőbaként, tengerredőkké. A lüktetés, az egészért való történés fedheti lényünk. Az élet a mindenség űrtengerében makacsul dobogó emberszív. Nem az a fontos, honnan, s mi ütközhet bele, hanem, hogy szétrobbantva is marad […]

Ez a Rudolf Péter egy nagy csibész. Az Előttem az életet hallgatom vele, korábban meg A tizennégy karátos autót hallgattam, és egyik remekebb, mint a másik. Naiv és álnaiv, értelmes és bugyuta, komisz és felületes — minden tud lenni. Ahogy a kis Momó futamait mondogatja („Amikor elkezdtem anyámat hiányolni, Rosa mama kis követelőzőnek nevezett, és […]

Idős ember gyakran gondol ilyesmire hajnali háromkor, meg kora reggel kávé előtt. Fiatal is eljátszadozik a gondolattal, de ő napközben és alkalmilag, mert éppen átverik, elhagyják, csalódik másban, magában, vagy csak bölcs, és mélyen átérzi a létezést. Persze, ha valóban bölcs öreg vagy fiatal, akkor biztosan leéli, ami neki adatott. Szókratész sose ölte volna meg […]

Beszterce felújított főterén, immár lassan egy évtizede, ott áll egy bronzból megalkotott fotográfus, kezében a csodálatos masinájával. A turisták közül, akik mobiltelefonjaikkal ott fényképezkednek mellette, körülötte, csak nagyon kevesen tudják, hogy a szobrász egykor élő alkotót mintázott meg. A tizenkilencedik század közepén született és mesterséget Bécsben tanult Alexandru Roşu ugyanis még a huszadik századik első […]

Kész. Óhatatlanul író lettem. Hogy ki mit gondol erről, nem számít. A tények igazolnak. Ha csak végignézem, mennyit irkáltam eddig össze… fent van a neten. S ami még nincs! Igaz, sokat foglalkozom magammal, de másokkal legalább ennyit, ha nem többet. És többet. Persze vastagon benne vagyok én is, mert magamon kívül még nem sikerült írnom, […]

A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes éves naptárának talán leglátványosabb eseménye az Ezer Székely Leány Napja. Az első találkozót 1931. július 7-én szervezték Csíksomlyón azzal a szándékkal, hogy a népi hagyományok felelevenítésével a közösségi identitást erősítsék. Ezt a nemes szándékot tükrözi a találkozó jelmondata is: „Hitében erős, erkölcsében tiszta, és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk”. A […]

Mert sokat vártam, és keveset kaptam.Magamtól is.Mert nem sokra tartom azt a Noét, aki harsányan felfedi meztelenségét, aztán haragudni kezd arra, aki odanézett.Mert vannak bennem szomjúságok, amelyeket nagy szárazságok követnek.Mert nagy a szám, de félek.

Az 1936-ban Gyergyóditróban született és 2021-ben Pannonhalmán elhunyt Gaál András festőművészt a jelenkori magyar festészet egyik kiemelkedő alkotójának, a magyar tájfestészet huszadik századi megújítójának tartja a legtöbb művészettörténész, műkritikus. Festményei amolyan vizuális metaforák. Éppen olyan tömörek, lényegre törőek, mint az irodalom nyelvi metaf[rái, mentesek minden cicomától és sallangtól. A festő legtöbbször nem a részleteket, hanem […]

Ha nevetni többnyire tudunk is, a profi nevettetés tehetsége keveseknek adatik meg. A magyar irodalomban sincs ez másként: Karinthyt joggal istenítjük, és mind a mai napig nemzedékek kedvenc olvasmánya az Így írtok ti. Ha a romániai magyar irodalomban nézünk körül, azt kell látnunk, hogy az utóbbi fél évszázadban viszonylag kevés humorista élt és alkotott tájainkon: […]

Még mielőtt a hazai tévéállomások észbe kaptak volna, hogy a budapesti Duna Arénában valamiféle szenzáció készül és közvetíteni kellenne a 17 éves bukaresti úszózseni, David Popovici világbajnoki aranyat érdemlő gyorsúszásait, egy másik hír már többszörösen körbejárta a romániai médiavilágot. Nem akárhol, hanem Moldva észak részén, Botoşani-ban arra készülnek, hogy négy bangladeshi pásztort szerződtessenek a juhok […]

Emlékfoszlányok egy (nagy) magyar íróról„Nem lehet boldog ember, aki mindig elégedetlen önmagával, s nem lehet jó író, aki elégedett azzal, amit elért. A logika szerint tehát író boldog ember nem lehet.” (Szále László) Moldova Györgyöt 1975.július végén vagy augusztus elején ismertem meg személyesen, ráadásul, ahogy mondani szokás, „testközelből”: néhai Rigó Béla (1942–2017) kommendálására azokban a […]

Mifelénk, az Édentől keletre, még gyakran felmerül a kérdés, hogy fontos-e egy író biológiai neme, vagyis mások-e a női írók, mint a férfiak. Mintha lenne külön női és férfi nyelv. Mintha a vers olyan lenne, mint a házi- vagy kézimunka: csendes, szorgalmas, szerény, és legfőképpen: csipkefinom. Mintha a férfiak a szívük vérével, a nők viszont […]

Roosevelt kezelőorvosa az elnök halála után huszonöt esztendővel közzétette a betegéről készült – hír szerint igen tapintatos – feljegyzéseit. Az elnök ugyanis valóban beteg volt, sőt az orvos szakmai elferdüléséből nézve inkább beteg volt, mint elnök.Sajátságos módon ez a megfigyelés – az Abbott című gyógyszerészeti lap állítása alapján írom – teljességgel egybevág Roosevelt fiának megállapításával. […]

Nemrég meghalt egy lány. De mi csak szavazunk és szavazunk. A lányt egy pszichopata ölte meg. Körülöttük azonban a társadalom történt. A társadalom, amely felelősségre von, ha nem azt teszed az életeddel, ami a közösségnek jó. Ha nincs gyereked, nem járultál hozzá eléggé a magyarság fennmaradásához. Sokak számára ez az egyetlen szempont a boldogságod megítélésében. […]

Tágas világban szűk szükség ne érjen,láss ki magadból, örülj: nézz az égre,a magasság mindig tüdődbe férjen,minden csak kezdet, ne gondolj a végre: ahogy a felhők formát váltanak,úgy vált alakot, úgy villódzik minden,a láthatók is félig látszanak,a létezőkben ott lüktet az Isten, hagyd átlobogni magadon a létet,végigleng rajtad minden pillanatbana mindig alvó, aki mindig ébred,a vannincsfényű […]

A véletlen elém hozott két évfordulós nagy költőt. Azt el nem tudom mondani annak, aki nem élte meg, mit jelentett Kányádi Sándor 1989 előtt. Sütő Andrással együtt a legszentebb szentek voltak. Kis túlzással azt mondhatnám, miattuk is lettem író. Ha egy írót ilyen tisztelet övez, akkor az akarok lenni. Korán kezdtem hiú lenni.

Minap összefutottam egy kedves ismerősömmel, aki hosszú évek óta ingázik lakóhelye és munkahelye – Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda – között. Meggyőződéssel és meggyőzően mondja, hogy mikor Kolozsváron élt és dolgozott, akkor sem töltött kevesebbet naponta az autó volánja mögött vagy a tömegközlekedésben. S mintegy mellékes dologként megjegyezte, hogy ha autópálya vagy legalább gyorsforgalmi út épült volna […]

Régóta nem nézek már focit, és nem valamiféle ellenszenv miatt, egyszerűen véget ért valami bennem, mióta Kolozsvárról eljöttem, már focizni sem tudok, be kellett látnom, hogy nincs mit visszahozni, előre kell menni, ami elég szomorú tanulság, de ez van, a megbocsátás igéit mormolom magamban;egykor szenvedély és póz egyszerre volt bennem, emlékszem, egyszer térdre estem, amikor […]

…a Bartók Béla Líceumban Az egyik 10. osztály és magyartanárnőjük, Bakó Ágnes vendégeként tarthattam… egy interaktív irodalmi órát a Haza a magányban c. epigrammakötetem bemutatásával. Ennek során arra is figyeltem, hogy manapság mennyire érzékenyek, mennyire felkészültek a fiatal olvasók a vers befogadására. Az előre kiosztott hat kötetből hat tanuló választott ki egy-két epigrammát, értelmezte, sőt, […]

A tavaly még a terelőút bevezetett Nagyenyedre, ahonnan a hatalmas közlekedési dugók miatt alig lehetett kikászálódni, az idén azonban már készen van az autópályának ez a szakasza is, a járművek mondhatni átsuhannak a város fölött. Nagyenyedre azonban mindig érdemes letérni, jártam ott többször is, amikor még meglehetősen romosok voltak a kollégium falai, gondatlan maradt a […]

Vadgazdálkodási szakemberek megállapították, hogy a mesterségesen költött fácánok egymás közötti támadó kedvét megszüntethetik, ha a madarakra apró zöld szemüveget rögzítenek. A hír hitelességéhez – ne kerteljünk – kétség nem fér. Nehezen képzelhetjük el a pápaszemes fácánt: eddig csak a kígyók között voltak pápaszemesek. Ezeket viszont maga a korláttalan – tehát a pápaszemmel is korláttalanul rendelkező […]