A semmi nincs tudatában annak, hogy semmi. Az ember viszont igen. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Lehet-e Svájcról úgy írni, olyan szöveget szerkeszteni, melyben ne szerepelne mondjuk a bank szó? (…) A banknak persze csak akkor van értelme, ha van pénz is. Ha nincs pénzünk, a bank értelmezhetetlen képződmény. Minden svájci gazdag, vontam le további következtetéseket. A szegény svájci sérti a teremtést. Ha az ember szegény akar lenni, legyen albán vagy […]

A csillagok nem szebbek a fűszálnál. Csak távolabb vannak és érintetlenek. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

…Legyen ez alkalom föltenni a kérdést, egyáltalán mennyiben magyar Puskás. Azt hiszem, a géniusz mindig nemzetek fölötti. A hagyomány, a gyökerek több mint fontosak, de megkockáztatom, csak a közepes futballista lehet német vagy magyar, ám, mondjuk, Beckenbauer csak most bajor, régebben, a pályán, Beckenbauer volt. /Puskás, Gödel, passz – A szabadság nehéz mámora. DIA/

Ahogy harminc évvel ezelőtt ültem karácsonykor a fehér papírlap előtt, boldogan, hogy ismét írhatok A Hétbe, ahonnan 1989 elején kirúgtak, ugyanakkor tanácstalanul, hogy mit is reméljek az éppen zajló véres rendszerváltástól.

Tűrhető elméleti szakács voltam világéletemben. Bújtam a szakácskönyveket, elképesztőbbnél elképesztőbb recepteket tudok. Két tucat tengeri, öt tucat szárazföldi, egy tucat légi herkentyű elkészítési módját (sütve, főzve, párolva, forrázva vagy nyersen), a nemzeti és ezen belül a székely konyhakülönlegességeket szintén.

Megadta az Ég, hogy egy alkalommal együtt focizhattam a nagy Hidegkutival, Puskás és Bozsik mellett az aranycsapat harmadik zsenijével. Itt lakik a szomszédunkban, és ő mint nagyapa, én mint apa voltunk ugyanannak a focicsapatnak a tagjai egy év végi szülők és tanárok kontra diákok meccsen.

Káin legtöbb leszármazottja Ábelre hasonlít: nem testvérgyilkosok. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor

Aki focizott vagy aki valódi drukker, az tudja, a futball a győzteseké. Idegen a játék szellemétől például azt mondani, hogy inkább játsszunk jól, szépen, és veszítsünk, mint rossz játékkal nyerjünk. Nem. Nyerni kell.

Hiába, nincs mit csinálni, nem megy. Már a százhuszonnyolcadik filmet nézi, mert azt tanácsolta egy nyelvmester, kapcsolja be a számítógépet, dőljön hátra, nézzen egy angol filmet csak úgy, natúrban, az a legjobb lecke! Se szótár, se nyelvkönyv, figyelje az élő szöveget.

Minden év végén hajlamosok vagyunk a számvetésre. Történhet ez egyéni vagy családi életünkben ugyanúgy, mint kisebb vagy nagyobb baráti, szakmai, politikai, intézményi és minden más olyan közösségben, amelyek a romániai rendszerváltozás után ugyancsak színessé tették és teszik a társadalmi életet.

Megfürdettelek, a kis pocakod tele van, énekeltem is neked, mégsem alszol. Vajon anyád mit tesz ilyenkor veled? Ja, tudom már, mesét mondok neked, az anyukádnál is mindig bevált ez, amikor olyan pici volt, mint te. Valamikor réges-régen – mikor a nagyinak is megvolt még mind a harminckét foga – élt egy hatalmas úr. Jó, ő […]

Ma különösen. Egy olyan könyvet tartok a kezemben, amire minden színész vágyik. Megjelent az Erdélyi Magyar Színháztörténet – Philther-elemzések, EIKON – UartPress, Bukarest-Marosvásárhely, 2019. A könyvet november 26-án mutatták be az Írók boltjában Budapesten, a délelőtti PIM (Petőfi Irodalmi Múzeum)-ban tartott konferencia után. Közben a színház körül zajlik a háború.

Egek mosolygása, édes kicsi Jézus, akinek annyi rosszat jelentettek az idén a földről, hogy most gondban vagy, van-e még itt neked keresnivalód, drága kicsi Jézus, szabad-e havas fejjel és hamus szívvel elébed borulni és kis inged szélét megcsókolva igazat mondani neked?

Pályán eltöltött éveim… azonnal föltetetik a kérdést, lehet-e egyáltalán csapatsportban személyről beszélni. Lehet-e és szabad-e? A pályán ugyanis egyén és közösség igen erős szimbiózisban él. Személyek és egyéniségek (vagy később azután egyre inkább: szerepek) adják a csapatot, de ezek csakis a csapat „szűrőjén” át képesek létezni.

Történt, hogy vettünk egy disznót. No jó, csak egy felet, de az is tekintélyes mennyiség. A fiam gondosan feltrancsírozta, légmentesen zárt műanyag zacskókba csomagolta, de azért a hagyományokra is adott valamit, és elkészítette az egyik jellegzetes román népi ételt, a disznó torát, pontosabban a disznóról való megemlékezést (pomana porcului) (vigyázat, ennek semmi köze a mindannyiunk […]

Olimpia idején a nemzet a világ legtermészetesebb képződményének tetszik. Pedig hát a nemzet képzelet dolga (…), és ki ezt képzel, ki amazt, ki így, ki úgy. A minap egy fiatal emberrel néztem együtt a magyar–olaszt, már rég drukkoltam ennyire elszántan, elkapott a gépszíj, kiabáltam, acsarogtam, ujjongtam, rendben, ahogy kell. Drága magyar fiaim.

A keményvonalas, érzelemmentes statisztikai gondolkodás – Malthus-féle örökség. Bár a nevét sose ejtik ki. Néha jó nem tudni, ki az örökhagyónk. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

December az ajándékok hónapja. És a disznóvágásé. Mikor hogy. És mikor hol, mi. Nálam a december a könyvtár lebontásának és újra építésének átkos időszaka. Szerencsére, csak az otthoni könyvállományt érinti, de a végén már dagadt bokákkal ébredek a sok létrára mászástól és létrán ágálástól. Sorra fedezem föl, hogy ez a kötet is megvan, meg amaz […]

Szervusztok, kiált ki a zöldségesboltból a fiatalember. Finom barackunk van, most nyolcvan cent kilója. Sepsiszentgyörgyről került ide, mellette egy román asszonyka árul, aki viszont Herkulesfürdőn él az esztendő nagyobbik felében. Férje a zöldségüzlet tőszomszédságában levő vendéglőben dolgozik. Sok a magyar meg a román vendégmunkás a görög tengerparton, ha szlovákul, szerbül, lengyelül, horvátul értenék, egészen biztos […]

Egy idegen nyelven nincsen saját hangod. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

A kávé nagyon elterjedt Párizsban, nagyszámú kávéház van, ahol kapható. E kávéházak némelyikében mindenféle híreket mesélnek, másutt sakkoznak. Van egy olyan is, ahol oly módon készítik a kávét, hogy szellemesebbé teszi azokat, akik elfogyasztják, legalább is azok közt, akik távoznak, senki sincs, aki azt ne hinné, hogy négyszer olyan szellemes ne lenne, mint amikor belépett.

Egészen biztos, hogy egy filmmúzeum működik a homlok mögött. Réges-régi történetek futnak az emlékezet celluloidszalagjain: az elérhetetlen szépség meghódítása avagy a nagy szerelem (ez egy Greta Garbo-film lehetne, és érdekes, majdnem mindenki életében lepörgött). Az első (és sajnos, egyke) megszületése, a következő jelenetben már a kiságy rácsait rázza, majd az első lépések.

Silbermann rendőrségi panasztétele Az utazó csúcspontja. Ebben sűrítődik össze az a menthetetlenül ferde logika, mely a nácizmust a kezdetektől működtette. A kihallgatás során ugyanis a panasztevő ügyfélből a rendőrségi közeg hivatali gyanakvása egy csapásra gyanúsítottat fabrikál; úgy bánnak ott Silbermannal, mintha az ő személyazonossága, faji eredete fontosabb probléma lenne a rendőrség számára, mint egy táskányi […]

Az ellenségeskedés is az energia egy igen erőteljes formája. A szerelem kioltódhat, a gyűlölet soha. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.