Hargita megyei jeles személyiségek címmel harminc nevet és rövid életutat tartalmazó könyvjelzősorozatot adott ki a Megyenapokra időzítve a Kájoni János Megyei Könyvtár. Szép, igényes kiadvány, örvendetes megjelenés. Nem előzmény nélküli – s itt nemcsak az én gyermekkorom Igaz Szó könyvjelzősorozatára gondolok –, ugyanis a megyei könyvtárnak is volt már két könyvjelzősorozata, de csak Csík jelesei […]

A minap kaptam egy (nekem igen humoros) poszt-szovjet anyagot orosz nyelven, melyet a nem annyira russzofilok számára alább megmagyarította. Gyanítom, másoknak sem lesz érdektelen, különös tekintettel az érettebb korosztályokra. (Szentkirályi N. József) Lenin elvtárs létrehozta a maga bolsevik pártját az orosz szociáldemokraták 2. kongresszusán. A korábbi, 1. kongresszuson ugyanis a zsidó elvtársak – a Bundból […]

Nagyon érdekes belpolitikai jelenségre figyeltem fel a dél-koreai közéletben. Ugye azt számtalanszor tisztáztuk, hogy Pák Kün E, előző elnökasszony megbukott a hivatali ideje előtt, mert helyette gyakorlatilag a barátnője vezette az országot négy évig, aki egy kereszténységből kiindult szektavezér lánya, jelesül Cse Szun Sil. Korrupció volt felsőbb szinteken, fekete listák művészeknek, és közéleti személyeknek, befolyásolása […]

Mostanában igencsak felértékelődött a népi örökség. Legalábbis a látszat szintjén. A megyenapok, az értéktár-összeállítás, a különböző új és visszatérő fesztiválok, a város- és falunapok meggyőznek minket arról, hogy van létjogosultsága az örökségnek és a továbbadásnak.

Pünkösdkor – nyelvszerető amatőr lingvistaként – nekem az újszövetségi nyelvcsodák jutnak először eszembe. Amúgy is a nyelvet tartom a legnagyobb csodának… Kissé profanizálva a vallásos elbeszélést, úgy vélem, hogy a pünkösd a szinkrontolmácsolás születésnapja: az apostolok több nyelven, egyidejűleg ’tolmácsolták’ a Szentlélek sugallta mondandót… Mint egy nagy nemzetközi tanácskozáson, amilyenen magam is ’apostolkodtam’ eleget. De […]

Akinek a kolozsvári egyetem bölcsészkara… a Professor Honoris Causa címet adományozta, igazi erdélyi ember, ahogy a hiteles transzszilvanisták értették: művelt, dolgos, megértő, együttérző, értelmes, szemhatártágításban érdekelt személyiség. Akármerre tekintünk az életművében, mindig ugyanazt látjuk: a szerkesztőt, aki több mint két évtizedig nem „egyszerűen” kéziratokat gondoz, hanem olykor, s nem is ritkán, a vérével írja meg […]

Kezdjük magasan: létezhet-e demokrácia, amely – a szónak akár európai, akár amerikai értelmében – nem liberális? Nem a liberty, a liberté, a Freiheit, a szabadság a demokrácia alapja? Nem fából vaskarika az „illiberális demokrácia”?

A nagy találkozó, Trump és Kim Dzsong Un között, úgy tűnik, mégsem Pánmidzsamban lesz, mert ott nem tudnak kellő védelmet adni a résztvevőknek, illetve, ha valamelyiket lelövik, akkor abból még világháború is lehet, ezért Szingapúrban tartják, mégpedig június közepén. Azért tolódik, mert G6 találkozó lesz, és az előtt már nincs idő. E hónap hetedikén Mun […]

(Feladat? Kit érdekel, miért fog tollat valaki? A lényeg, mit ír. A többi úgyis kiderül.) Csak színház, és más semmi címmel futott egy sorozat, megnézhető a youtube-on is. (De a Duna TV archívumában biztosan). Magyar produkció, magyar színházi berkekből, kabaréízű-szintű jelenetekkel, mégis életszerűen, ahogy az egy sikeres sorozathoz dukál. A színházi világ mindig érdekes, csiklandozó […]

Tegnap harminc fok körül volt, de érezni lehetett az újabb tavaszi eső közeledtét. A levegő mégis kristály tiszta, olyankor gyakran elidőzök az ablak előtt, és túl az úton, meg a másik oldalon lévő épületeken, látom az Uam hegy magasán a kolostor piros és szürke homlokzatának egy részét, a többi belesüllyed az erdőbe.

Mindig furcsa hosszabb távollét után a román fővárosba érkeznem. Kimondani is szörnyű, de itt éltem le nem rövid életemnek több mint a felét, közel húsz éve, hogy a róla szóló könyvem megjelent, önkéntelenül is mindig összevetem a rendszerváltozás utáni első évtizedekben tapasztaltakkal mindazt, amit most látok.

Nemcsak a könyveknek, hanem a könyvvásároknak is megvan a maguk sorsa. Akár azt is mondhatnám, a maguk erdélyi sorsa, például az egymásra szervezés. A tegnap ugyanis kettő is nyílt, mindkettő vasárnapig tart, és mindkettő jórészt ugyanazokra az erdélyi könyvkiadókra alapoz. Az ünnepi könyvhét Kolozsváron vette kezdetét, a Csíkszeredai Könyvvásárnak pedig egy sportcsarnok, az Erőss Zsolt […]

„1964-ben írtam és közöltem először könyvrecenziót – olvassuk a szerző (sorrendben a százhuszadik) kiadványa* elején. – A kritikusi tevékenység odaszervesült életemhez: népköltészeti, szépírói, rovásírás-kutatói pályám során fölfigyeltem pennaforgató kortársaim, kartársaim eredményeire, s úgynevezett minirecenziókban adtam hírt munkálkodásukról.

A napokban az egyik ismerősőm megkérdezte: mit szoktam olvasni rendszeresen, mármint papíron, és nem a napi tájékozódásra gondolt, hanem magvasabb típusú olvasmányokra, főként folyóiratokra. Mondom neki, a Székelyföldet mindenképpen, a Látó, a Korunk is gyakran a kezembe kerül, annál is inkább, mert itt nyomják Csíkszeredában, a Művelődést, havilapként pedig vagy a könyvtárban vagy éppen a […]

„Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése május 3-át a Nemzetközi sajtószabadság napjává nyilvánította, felhíva a figyelmet a szabad sajtó fontosságára, és emlékeztetve a kormányzatokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és betartására, melyet az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cikke is védelmez. E napon világszerte megemlékeznek a munkavégzés közben elhunyt újságírókról, valamint ezen a napon jelenik meg […]

Nem kell megvárni a küldetést ah­hoz, hogy meg­is­merd a körülötted pislákoló, téged is övező világot. Iga­zi le­gendákban sok okos dol­got végez­tek a re­meték is. A romániai ma­gyar író nem vállal­hat­ja a bezárkózottságot. Ami a mi életünk­ben is történik a szemünk előtt és velünk, ritkán en­ge­di csi­tul­gat­ni a lel­ket meg a költésze­tet, iro­dal­mat. Az Erdélyi Ma­gyar […]

Talán hallottak róla Erdélyben is, hogy Budapesten újabb országos napilap múlt ki, a nyolcvanéves Magyar Nemzet. Másfél évvel a Népszabadság elhallgattatása után. Sokatmondó szavak voltak ezek: magyar nemzet, a nép szabadsága… lassan nem jelentenek semmit.

Nászta Katalin könyvét lapozgatom – beszélgetések a romániai magyar színházak egykori nagyjaival – akik harminc évvel ezelőtt meghatározták a romániai magyar színházi világunkat. Sőt, hatásuk még ma is érződik, mert azok a színészek, akiket ők neveltek, akik tőlük lopták a színészi mesterséget, azok ma is példaképüknek tekintik őket. Lásd a könyv szerzőjét, Nászta Katalint, aki […]

Eléggé hülye helyzet, hogy most épp abban a korban vagyok, mint Hrabal, aki nyolcvanhárom éves korában lépett ki egy kórház ötödik emeleti ablakából. Azért nem szeretem ezt a helyzetet, mert én is nemrég egy kórház ötödik emeleti kórtermében feküdtem, pont egy ablak alatt, félholtan, súlyos műtét után.

Mifelénk inkább németesen ejtik, egész egyszerűen így, hogy Cukerberg. De az Egyesült Államokban inkább úgy, ahogyan őmaga is. Zákerbörg. Valahogyan úgy vagyunk vele, mint Amerika német származású nagy írójával, akinek abszurdba hajló szövegei a múlt század utolsó évtizedeiben, kiváló fordításokban, végigmentek a magyar, majd a román, sőt valamennyi kelet-európai nyelvterületen is.

A magyar költészet napjának idei rendezvényei alkalmat kínáltak arra is, hogy magának a költészetnek a mibenlétéről elmélkedjenek a legavatottabbak, a költők. S minthogy hallgatóság előtt, tehát nyilvánosan történt általában a hangos elmélkedés, az elhangzottak a versolvasókban is a költészetet illető gondolatokat ébresztettek.

Végre én is kézbe vehettem Kiss János Botond könyvét, amelynek a címe: Így láttam Indiát. Tíz évvel ezelőtt, 2008-ban jelent meg Székelyudvarhelyen, az Erdélyi Nimród Könyvek sorozatban. A Szerző jóvoltából jutottam hozzá, átküldte nekem villanypostán.

A Magyar Költészet Napjának ünnepére, 2018     A Káfé főnix felkérésére válaszoltak – a beérkezés sorrendjében – a következők: Cselényi Béla: Elszállt egy-egy vers… B. Tomos Hajnal: Nem értek egyet töredékeimmel Hadnagy József: Térképek és csillagképek Nászta Katalin: Majdnem mindenem töredék Jóna Dávid: Más írni és más szerkeszteni Cseke Gábor: Egy versem szertefoszlott Csata […]

Életének 75. évében elhunyt Horváth Andor esszéíró, szerkesztő, műfordító, egyetemi tanár. Középiskolai tanulmányait a Brassai Sámuel Líceumban végezte (1961), a Babeș–Bolyai Egyetemen francia–magyar tanári diplomát szerzett (1966). Négy évig Tordán tanított, 1970 óta A Hét belső munkatársa Bukarestben; előbb a világirodalmi rovat szerkesztője, 1975-től az 1983/44-es számig főszerkesztő-helyettes. 1990-ig a Művelődésnél dolgozik. 1990 januárjától 1992 […]

Abban a világban, ahol mindenki vakon ugyanazt hiszi, az esztétikai eszménykép a szar tagadása. „Ezt az esztétikai eszményképet giccsnek nevezzük.” Ez a nagyon radikális és nagyon igaz gondolat Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényéből származik. Én azt hiszem, a magyar társadalomnak nagy szüksége van erre a tagadásra. És arra a gyűlöletre, amely ebből a […]