Szibériában, a Birjusza folyó kanyarulatai mentén található úti célunk, amelynek neve a „magyar nő, magyar lány” orosz fordítása. Lévén ez Irkutszk megye nyugati határán, nem áll összefüggésben más olyan kelet-szibériai településekkel, amelyek magyar emlékeket tartogatnának sorozatunk olvasói számára. (Még az amatőr Petőfi-kutatók kedvelt Barguzinja is a Bajkál-tó keleti oldalára esik, innen vagy négyszáz kilométerre.)

Zichy Mihály (1827–1906) festő, grafikus nemcsak a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja, de az orosz cárok udvari festője is volt, aki húsz esztendős korától – néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással – egészen haláláig, negyvenkilenc éven át dolgozott Oroszországban.

Két dátumról emlékeztek meg 2013 augusztusában a műszaki történetírás kedvelői: akkor volt 120. esztendeje annak, hogy a görög uralkodópár fölavatta az Égei-tenger és a Jón-tenger között megépített Korinthoszi-csatornát, és kilencven éve halt meg e csatorna építésének egyik irányítója, Gerster Béla (1850–1923).

A francia főváros történelmi hangulatú sírkertjében, a Père-Lachaise temetőben temették el az 1871-i Párizsi Kommün vezető testületének egyetlen külföldi származású tagját, a magyar Frankel Leót (1844–1896). Ismerői kitűnő szónoknak, művelt, széles látókörű embernek írták le.

A 19. század jeles festőművésze, a mindössze 33 évet élt Paál László (1846–1879) elpolgárosodott nemesi családban született az erdélyi Zámon. A rajzolás és festés iránti érdeklődése már egészen fiatal korában, az aradi rajziskolában megmutatkozott. Apja kívánságára érettségi után mégis jogi tanulmányokba kezdett Bécsben, ám ott inkább a képzőművészeti akadémia előkészítő osztályát látogatta, s hamarosan fel […]

Reggel fél nyolc. Az ajtók záródnak, apró zökkenéssel indulunk. Bent járunk az alagútban, amikor az orromat rég nem érzett bűz csapja meg. Mintha az egykori hármas troliban ülnék Kolozsvárott. (Egyszer nem bírtam szó nélkül. – ”Valaki baromfit szállít.” – Amire az előttem álló megfordult. – ”Tehenet, uram, tehenet!”)

A zene iránti rajongásáról mindig is jól ismert cseh főváros közönsége viszonylag későn, 1840-ben élvezhette első alkalommal Liszt Ferenc (1811–1886) zongorajátékát. A koncert helyszínén, Prága legrégebbi bérházának falán mellszobor – Hana Wichterlová cseh szobrászművésznő alkotása – és rövid szöveg emlékezteti az arra járókat a művészettörténeti eseményre.

Világszerte „az anyák megmentőjét” tisztelik Semmelweis Ignácban (1818–1865), akinek emlékét a nagy német egyetemi város, Heidelberg gyermekklinikája előtt felállított szobra is őrzi. Semmelweis Ignác Fülöp mindenképpen a legismertebb magyar orvos, nagyságát a gyermekágyi láz kóroktanának felderítése, s az általa kidolgozott megelőzési módszer adja.

Csehország legismertebb fürdőhelyén a múlt évszázadok során számos magyar keresett gyógyulást. Közülük talán a leghíresebb Arany János (1817–1882) volt, aki epebántalmait enyhítendő, 1869-től hét esztendőn át a nyár egy részét ott töltötte. 

Gróf Széchenyi Ödön (1839–1922) „a legnagyobb magyar” kisebbik fia Pozsonyban született. Széchenyi István halálát követően, 21 évesen költözött Pestre, ahol a közlekedés szinte minden ágával foglalkozott. Két évre rá, 1862-ben megbízást kapott arra, hogy utazzék Londonba, a világkiállításra. Ott kereste fel a híres tűzoltógárdát a „Fire Brigade”-ot, és az ott tapasztaltakat felhasználva szervezte meg itthon […]

Az Ady Endre Társaság által szervezett Egycsillagú égbolt – Magyar Kultúra Hete Szatmárban rendezvénysorozat díszvendége Kocsis István próza–, dráma– és történetíró volt, akinek munkássága előtt két napig is tisztelegtek a szervezők.

A kaliforniai szőlőkultúra atyjának tekintik sokan a Magyarországról Amerikába kivándorolt Haraszthy Ágostont (1812–69). Az Újvidékhez közeli Futakon született, eleinte jogi pályára készült, majd 1830-ban felvették a királyi testőrségbe. Később szülőföldjén képviselővé választották, a pozsonyi országgyűlésben barátságot kötött Wesselényi Miklóssal és Kossuth Lajossal is. 

„E házban lakott az 1848–49-es magyar szabadságharc kiemelkedő hadvezére. 1845–48 között neves vegyészként a Károly Egyetemen tevékenykedett” – ez olvasható csehül és magyarul Prága központjában, az Óvárosi térhez közeli Kozná utca 8. szám alatti ház homlokzatán, azon emléktáblán, amelyre Görgey Artúr (1818–1916) bronz portréja is felkerült.

Ausztriában, Salzburgtól Innsbruck felé, nagyjából félúton magasodik Kufstein vára, a magyar történelem egyik rosszemlékű helyszíne. Tirol tartomány határán már messziről feltűnik a városka jelképévé is vált kufsteini vár. Először 1205-ben említik egy oklevélben a regensburgi püspökök tulajdonaként, később megosztották a bajor hercegséggel, véglegesen 1814 óta van osztrák kézben.

Katonai erényeivel és földrajzi ismereteivel egyaránt korán kitűnt a gidófalvi születésű Czetz János (1822–1904), aki az 1848–49-i szabadságharcban Bem tábornok mellett fényes hadi sikereket aratott Zsibónál, Piskinél, más csatatereken, ideiglenes erdélyi főparancsnokként is. 

Magyarország, Románia és az USA egyaránt – és mindhárom esetben joggal – hősének tekinti a Gyulán, román nemzetiségű családban született, a magyar szabadságharcban küzdött, majd az Egyesült Államokban katonai és diplomáciai karriert befutott Pomutz Györgyöt (1818–1882). Szoborképét is – kivételként – Gyulán kaptuk lencsevégre, ahol amerikai tábornoki egyenruhában örökítette meg az alkotó, angol névaláírással a […]

Földközi tenger, 1930 május Már napok óta állandóan csak vizet és eget látok magam körül mindenfelé. Ha állok a szélben a hajó orrában, a körül horizontos roppant tükör felett, megrezegnek az orrcimpáim, kitágul a tüdőm, és úgy érzem, hogy vad, csordától elrugaszkodott barom lehettem valamikor, mert egy ismeretlen delej húz, hogy leugorjak a hajó kávájáról, […]

Egy magyar hős emlékének megörökítése talán a legfurcsább módon Klapka György (1820–1892) nevéhez kapcsolódik. Az 1848–49-i forradalom és szabadságharc ifjú tábornoka Komárom várának védelmével írta fel a nevét a történelem lapjaira. Klapka morva eredetű, német nyelvű megnemesített családban született, a katonai pályát választotta, tüzértisztként jutott be a magyar testőrségbe, ahol öt évet töltött el. Az […]

Szicília fővárosában, alig harmincévesen áldozta életét az olasz nép függetlenségéért Tüköry Lajos (1830–1860). Az 1848–49-i szabadságharc ifjú katonája nemzetőrként kezdte, majd Bem tábornok seregében részt vett az erdélyi hadjáratban. A világosi fegyverletétel után sok ezer bajtársához hasonlóan ő is az emigrációt választotta.

Gus­ta­ve Flau­bert azt mond­ta, hogy a regény­nek nincs Homéro­sza, vagy­is nincs műfaji ar­chetípusa, ha­nem válto­za­tai van­nak. Ezt a megállapítást támaszt­ja alá Zsidó Fe­renc legújabb könyve, a Huszonnégy (Gu­ten­berg Kiadó, Csíksze­re­da), amely nem­csak új mű, ha­nem új műfajválto­zat meg­te­remtője is, vagy­is blokk­regény.

Az olasz főváros Gianicolo-dombján áll Türr István (1825–1908) mellszobra. A bajai születésű, regényes életű katona az 1848-i európai forradalmak „elzúgta” után az olasz függetlenségpártiak oldalán bukkant fel, a piemonti hadseregben őt bízták meg egy magyar légió felállításával is. Giuseppe Garibaldi közvetlen környezetében 1859-től küzdött Itália egyesítéséért és szabadságáért.

Az Itáliában állomásozó magyar és az osztrák hadseregben szolgáló olasz katonák általában nem voltak hajlandók részt venni a másik nép szabadságtörekvéseinek vérbe fojtásában 1848 forradalmi tavaszán. Március 18-án a velencei Szent Márk téren összeverődött tömeg farkasszemet nézett a Kinsky-ezred kivezényelt katonáival, akik töltött fegyverrel a kézben várták a parancsot. Ám, mint egy szemtanú megírta, Winkler Lajos […]

Damjanich János (1804–1849), a negyvennyolcas forradalom és szabadságharc – szerb származású – kiemelkedő egyénisége, a 13 aradi vértanú egyike 1849. február 24-én csapatai élén Szolnoknál megakadályozta az osztrákok átkelését a Tiszántúlra. A II. hadtest parancsnokaként március 5-én fényes diadalt aratott, ezzel lehetővé tette a tavaszi hadjárat sikeres kibontakozását.

Petőfi kínai ismertsége ma is páratlan. A kínai azon kevés nyelvek közé tartozik, amelyre a magyar költőóriás összes művét lefordították. Ennél is nagyobb hatású, hogy Petőfi-vers ma is szerepel a kínai középiskolás tananyagban.

Az 1848–49-i forradalom és szabadságharc leverése után élethossziglan tartó emigrációba kényszerült Kossuth Lajos (1802–1894), a 19. század legmarkánsabb, legnagyobb hatású magyar politikai vezetője. Hosszú vándorútja az Oszmán Birodalomban kezdődött, ahol összesen két évet töltött, ebből négy hónapot a mai Bulgária területén, a Rusze és Várna között nagyjából félúton fekvő Sumenben, régi magyar nevén Sumlában.