„Egy kis dunamelléki városkában a főváros közelében, nyugodtan, csendes békességben élnek a lakosok, csak az egyik helyi lap szerkesztője elégületlen, mert a szürke, egyhangú napokban nagyon kevés szenzáció akadt a lapja számára. A kaszinó kártyásai között, a kávéházi biliárdasztalok mellett, mosolygó asszonyok társaságában, mindig csak szenzációt keresett.

Amikor Enrico Fermi Nobel-díjas atomfizikust megkérdezték, hisz-e a földönkívüliek létezésében, így válaszolt: Már itt vannak közöttünk… magyaroknak hívják őket. Legendás tudásuk, zseniális fantáziájuk, egymás közt beszélt különös nyelvük, furcsa angol kiejtésük miatt amerikai tudós-körökben tréfásan marslakóknak nevezték azt a mintegy 50 magyar tudóst, akiknek a XX. század legnagyobb felfedezéseit köszönheti a világ.

Az erdélyi Transindex hírportál egy ideje következetesen foglalkozik az erdélyi magyar fotográfia huszadik századi személyiségeivel (mint pl. Bálint Zsigmond, Vilidár István). Legutóbb érdekes összeállítás olvasható/böngészhető Evellei László fotóriporterről, aki a napokban lett volna 80 esztendős, ám ssjnálatos módon, 75 éves korában külföldön elhunyt.

GYÖNGYVIRÁGSZEDÉS TAXIVAL A szépasszony taxiba szállt külföldi udvarlójával, mivelhogy meg akarta mutatni neki a Pest környéki helyek gyönyörűségeit. Miután a legszebb Pest környéki helyek Budán találhatók, a taxi ment, ment, mendegélt a budakeszi erdők felé s meg is állt az erdei országút egyik legelhagyatottabb pontján. A fiatal pár kiszállt a taxiból, a szépasszony pedig igen […]

LASSÚ A KISSZAKASZ A kisszakasz áldásai közé tartozik az is, hogy meglehetősen meglassította a villamosközlekedést. Karinthy, aki nemrég kipróbálta az új intézményt, idegesen odaszól a kocsivezetőnek: — Mondja, nem tud gyorsabban menni? — Dehogynem — feleli a kocsivezető —, csak nekem nem szabad a kocsit elhagynom. Színházi Élet, 1933/20

Előszó Aki követi az EME Csíkszeredai Fiókegyesületének évi konferenciáit, amelyeket az Erdélyi Magyar Tudomány ünnepe jegyében szervezünk, feltűnhet, hogy mintha szakítottunk volna kezdeti szándékunkkal, szemléletünkkel: arról értekezünk, beszélünk, hogy a Székelyföld hogyan, miképpen vett részt egyéni, személyi, közösségi értelemben a nagy nemzeti események kibontakozásában, hogy csak közismert nevek, személyiségek jöhetnek szóba az évente megszervezett tudományos […]

HÁT KI NE ISMERNÉ? Honthy Hanna és két barátnője odaléptek az utcán egy rendőrhöz, és valami útbaigazítást kértek tőle. A rendőr udvariasan adta meg a választ és furcsa tekintetet vetett a primadonnára. «Talán ismer engem, hogy úgy néz?» — kérdezte Honthy.

Arthur kilövése után ismét fellángolt a medve-ügy: mi legyen a Kárpátok koronázatlan királyaival? Bár évek óta zajlik az állatvédők és vadászok vitája, nem sikerül sem a medvéket, sem a településeket megvédeni. Hosszú távon csak vesztesei vannak a történetnek… Egy furcsa medve-sztori erdélyből, via Transindex-Új Hét

A Maszol.ro portál május 10-én, hétfőn reagálta le azt a nemrég előkerült Arany János-interjút, melyet a magyar Bölcsészettudományi Kutatóközpont honlapján ismertetett és tett közzé Császtvay Tünde, a BTK Irodalomtudományi Intézet Bibliográfiai Osztályának vezetője az első magyar interjúkat közlő és bemutató, készülő kötete összeállítása kapcsán. Az interjúra a Pesti Hírlap 1879. november 15-i száma hívta fel […]

A VÁLSÁG VÁLSÁGA Mindenféle válságról hallani. Beszélnek az arany válságáról, a szabadság válságáról és a fiatalság válságáról, a színház válságáról, a vers válságáról és a regény válságáról, a népképviselet válságáról, a család válságáról és a házasság válságáról. A válság divatos. Ezek a válságok valamikor mégis csak véget érnek. De akkor bizonyára nem azt jelentik, hogy […]

Előszó. Mit öt éve Erdély Statistikájában megígértem, ezennel veszik olvasóim. Czíme nem meríti ki a könyv tartalmát. Ha a hoszszú czímeket szeretném, ezt kelle czímlapjára nyomatnom: Erdély Régiségei, s a rólok fenmaradt ismeretesebb történeti események, népregék és traditiók statistikája. Bevégzettnek teljességgel nem tekintem: ily művet bevégezni soha sem lehet, legalább egyes embernek nem. Tíz éve, […]

EZ AZTÁN AZ AMBÍCIÓ — Látja azt az embert? Kézzel-lábbal dolgozik, csakhogy érvényesülhessen. — Mi a foglalkozása? — Manikűrös és pedikűrös. Színházi Élet, 1933/10

TALÁLÓS Hol ordított a szamár akkorát, hogy az egész világ meghallotta? — A Noé bárkájában. Mikor volt egy testben két lélek? — Mikor Jónás a cethalban volt. Hol kaszálják a szénát? — Sehol, mert csak a füvet kaszálják.

LEÁNYANYÁK Robespierre, „a zöldszemű” találta ki a népesítés legfurcsább ötletét. Forradalmi idea, de érdemes rajta gondolkozni. Elrendelte, hogy azok a hajadon leányok, akik fiúgyermeket hoznak világra, holtuk napjáig nyugdíjban részesítendők. Az a leányanya, aki több fiút ad a hazának, növekvő évjáradékot kapjon. Így jöttek divatba a „filles-mères”, az utólagos hozománnyal ellátott hajadon-mamák… A Moniteur hírlap […]

A MŰVÉSZNŐ ÉS A HELYESÍRÁS Az egyik színház társalgójában az ünnepek után a karácsonyi ajándékokról folyt a szó. Mindenki elmondta, hogy mit kapott a másik a Jézuskától. — A legszebb ajándékot azonban mégis csak a Manci kapta — csacsogta egy kis szőke kezdő —, két ekkora gyémántot! És ökleit füle mellé tartotta, hogy a csoda-butonok […]

Tanulságos fejezet a költőien megírt természetkönyvből: Egy vérszopó a madárvilágban Több évvel ezelőtt kora tavaszszal egy tiszai sárréten a nemes mocsári-szalonka vadászatának hódolván, az órákig tartó zsombékmászás fáradalmaitól kimerülten a rét szélén egy rőzserakásra telepedtem le rövid pihenőre. Fegyverem kezemügyében, kis pointerem lábaimnál, én pedig a pihenés kéjes érzetébe merülten „keleti kényelemmel “ terültem el […]

HAMIS TÍZEZRESEK Paiva kisasszony volt a kor leglengébb erkölcsű divathölgye: a nagy traviata, Páris koronázatlan szívkirálynője —, akiről széltében beszélték, hogy tíz darab ezres bankjegybe kerül egy csókja. Egyszer Brancas vicomte látogatta meg. Kurtán és kertelés nélkül szerelmet vallott neki. — Csak egy csókot, istennőm! — esedezett a kitűnő lovag.

MIKOR NAGY AZ ÜNNEP? „Maga, azt hiszem, nagyon szereti az italt!” „Á, dehogy! Legfeljebb nagy ünnepen iszom egy kis konyakot.” „És mikor van magánál nagy ünnep?” „Amikor egy kis konyakhoz jutok.” Színházi Élet, 1932/47

DEMOKRATIKUS KOKTÉLOK Koktél, cocktail, kakasfark — kevert pálinka, angol találmány, vagy inkább amerikai: nyilván onnan nyerte nevét, hogy tarka, mint ama tüzes és hetyke baromfikirály farktollazata, s hatása is kitör belőled — néhány jól kevert pohár, s úrnak érzed magad a világ legválogatottabb és legelőkelőbb szemétdombján és tyúkketrecében.

FINOM VENDÉGLŐ — Mondja pincér, mit ajánl? — Remek paprikás csirkét, szűzsültet hálóban, sült liba-elejét burgonyával, kecsegét—, de ahogy magát elnézem, úgyis debrecenit fog rendelni tormával. — Honnét veszi, hogy én debrecenit rendelek? — Mert más úgysincs. Színházi Élet, 1932/40

A könyv és a szerzői jog világnapja az UNESCO 1995. évi párizsi konferenciáján kinyilvánított, évente április 23-án tartott nemzetközi akciónap: a könyvek és az olvasás ünnepe. Az ünnepet először a következő évben, 1996-ban rendezték meg, azóta több mint száz országban jegyzik.

MÉRGESHETEK A VÁLÓPERESEK TORNYÁBAN A Zürichi-tó vidékén egy hatalmas vártorony áll: a válóperesek tornya. Ide zárták a korai középkorban azokat a házastársakat, akik el akartak válni egymástól. Előbb pár heti próbaidőt kellett a toronyban tölteniök, mégpedig bezárva egy közös szobába, ahol csak egy szék, egy asztal, egy ágy volt. Még lélegzeniök sem lehetett egymás nélkül. […]

PASZIÁNSZ Volt egy rokonom, vidéki agglegény. Amolyan vadászgató, morózus, öreg birtokos. Szenvedélyes pasziánsz-játékos volt és roppant babonás ember. Mindent kivetett előre kártyán. Lesz-e eső, bikabornya lesz-e a Riskának, felmegy-e a bor ára. Megtörtént vele, hogy kirakta a paszianszot, mert meg akarta tudni, el fog-e késni a vonatról, vagy sem. A pasziansz olyan sokáig tartott, hogy […]

HÁROM GRÁCIA (Rádiós vicc) — Nekem van egylámpás rádióm, azzal fogtam már Párizst. — Nekem van egy kétlámpásom, azzal fogtam már Párizst és Londont. — Az semmi! Nekem van egy csinos fürdőtrikóm, azzal fogtam már egy párizsit és egy londonit is! Színházi Élet, 1932/31

Hetenként kapunk hírt Velence szomorú helyzetéről, szorongattatásáról. A város süllyed, a tenger szintje pedig emelkedik. Jóllehet, ha a tenger szintje nem is emelkedne, hanem csak a város süllyedne, az is éppen elég volna veszedelemnek. Főként, ha a város akkor is vízben van, amikor nem süllyed.