Ázsia diákjai Valahol kongresszusra gyülekeztek össze Ázsia diákjai, hinduk, kínaiak, annamiak, japániak, afgánok, koreaiak, malájok, perzsák. És ki tudná őket fölsorolni. Ázsia ifjai mindenekelőtt azt deklarálták, hogy a História egyik legnagyobb stációjához érkezett. Négyezer év után ismét Ázsia veszi át az emberiség vezetését.

Hol van Gorkij? Dosztojevszkij-uccse, én már kezdem nem is sejteni, mi az a Gorkij? Ha személy, akkor úgy jártam vele, mint az egyszeri magyar járt a Gajzágókkal. Sok Gorkij van úgy-e? Egyik talán a Volgába ömlik. Vagy nem folyó a Gorkij? Persze, hogy nem. Most jut eszembe, hogy a minap Moszkvában gyűlést tartottak a Gorkijok. […]

Számos magyar kalandort ismerünk, akik az elmúlt századokban, így vagy úgy, hozzájárultak a távoli és egzotikus afrikai földrész fölfedezéséhez, földrajzi-természeti adottságai megismeréséhez. Kevésbé ismert viszont, hogy közöttük egy XIX. században élt nagyenyedi származású hölgyet is számon tartanak: az 1841-ben született Sass Flórát. Életének homályos történetéről, kalandos ifjúságáról, különös házasságáról és férjével együtt 154 évvel ezelőtt […]

Egy kis tévedés Vajda Jánossal volt egy kis találkozásom rejtett, hűs, csöndes, nagyszerű helyen. A nagy öregúr nyaral. Én rábukkantam, s ő szóba állt velem. Nem hatalmazott fel, hogy megírhassam, miket beszélt. Annyit mondhatok, hogy a Luzitánok dalát nem írná meg mégegyszer a zord lelkű Nagy, és nincs elragadtatva velünk, kik ezidőszerint Magyarországon ágálunk, szónokolunk. […]

Ugye, emlékszünk még Jakabos Ödönre? Arra a valamikori, kézdivásárhelyi fiatalemberre, aki – miután bekóborolta Európát, néhány piculával a zsebében bejárta Kőrösi Csoma Sándor útját is, majd úti tapasztalataival gazdagította olvasótáborunkat. A Kalandozók blogban két írást is találunk, amelyekkel Jakabos Ödön történetét feleleveníthetjük emlékezetünkben (Gálfalvi György: Nekivágni; Jakabos Ödön: Nekivágni), a youtubra pedig felkerült egy riportfelvétel, […]

Mister Alexander, a budapesti néger kolónia egyik bonvivánja, kószált valahol. Talán az Andrássy-úton. Észrevett egy asszonyt, aki sétált az ura karján. Alexander úrnak tetszett az asszony. Odalépett, és szó nélkül megcsípte. Az asszonyt tudniillik. A karján. És kellemesen vigyorgott hozzá Alexander úr. Az asszony sikoltott. A férj fölemelte a botját. Alexander úr dühbe jött. Egyik […]

Fekszik egy véres ember az út porában. Hajnalodik. Verebek fürdenek a porban. Valahol harang kong. A két veréb vidáman csiripolgat. Az egyik pajkosan megkoppintja a véres ember hideg orrát. Ez fiatal veréb, forradalmár.

Tisztből molnárlegény Máriássy János, a rettenthetetlen bátorságu ezredes, mikor jelentették neki, hogy gróf Leiningen altábornagy /a vértanu unokabátyja/ és Blomberg dzsidás ezredes sietnek Temesvárról Aradvár felmentésére, elbizakodva igy kiálltott fel: – Csekélység, hatszáz honvéddel szétverem őket! Ámde a császáriak elfoglalták az új aradi sáncot, mert cseh tüzéreink az ágyukkal együtt átszöktek az ellenséghez. Emiatt nagy […]

(Részletek Pulszky Terézia emlékirataiból) Ha a bécsi országgyűlésen az ellenzéket egy határozott fellépésű egyén vezeti, akkor nem vesztegetnek hónapokat alapvető elméleti jogi kérdések tárgyalására, hanem azon nyomban a pénzügyeket vizsgálják meg. Ebben az esetben a kormány nem háborút és katonai szabályok felállítását, hanem békét, reformot, szilárd gazdasági rendszert eredményező utat követett volna. A bécsieket azonban […]

A tacskó A debreceni önkéntesek közt, akik részt vettek Aradvár ostromában, volt egy tizenöt éves vézna diák akit kapitánya éretlen tacskónak tartott. Az angyalkúti ütközetben a debreceni önkéntesek egymásután háromszor verték vissza a dzsidások rohamát. Ez ütközetben történt, hogy az éretlen gyerkőcz, akit századosa minduntalan haza akart küldeni, a szuronyroham alkalmával elszakadt bajtársaitól és egy […]

(Részletek Pulszky Terézia emlékirataiból) A német provinciák attól tartottak, hogy az osztrák adósság terhe teljes súlyával nehezedik rájuk. Az alkotmányos szerveken keresztül Magyarország minden alkalommal tiltakozott a birodalmi pénzügyek nemtörődöm kezelése ellen, és nem kért részt a kölcsönből. Kormánytámogatással Magyarországon egyetlen utat, iskolát vagy intézményt nem építettek, s a magyar kormány sohasem hagyta jóvá az […]

(Részletek Pulszky Terézia emlékirataiból) Bécs 1848 nyarán Olyannyira megkedveltem a vidéki életet, hogy csak ritkán adtam fel egy pesti látogatás kedvéért, s néha-néha vállalkoztam hosszabb utazással járó bécsi kirándulásra. 1848 telén a véletlen mégis Bécsbe vetett, ahol mindenki meghökkenve értesült a februári párizsi forradalom híreiről. Abban az időben férjem számos országgyűlési képviselő barátjával együtt Pozsonyban […]

Az ötven éve Csíkszeredában készült fotó a napokban látot napvilágot első ízben: a Hargita Népe napilap a Hargita megye létrejöttének történetére emlékező dokumentum-sorozatában (szerkeszti Daczó Katalin). A kép szerzője orvos, a fél évszázad előtti események idején középiskolás tanuló volt, s lakásuk erkélyéről készíthetett fényképet a megye megalakításának helyi érdekeiért kiálló tüntetésről a rajoni pártbizottság épülete […]

Franciaország népét kezdi nagyon bántani, hogy saját vére úgy elfordult tőle. Pár nap múlva vagy kétszáz kanadai iparos és kereskedő érkezik Párizsba s Párizs olyan fogadásra készül, mint mikor az anya várja a régen nem látott fiút. Hogy vigyék vissza a hírt Kanadába, hogy szeretik Európában a régen elköltözötteket.

Meghalt Nagelmackers György. Csodálatosan nem a Pullman kocsi altató hintázó ágyában, holott a stílus így kívánta volna. Villepreux-ben halt meg, elegáns villában, csöndes, nagy szobában. A vasúti hálókocsiknak ő volt az alapítója, és aki holnap a maga déjeuner-jét s diner-jét étkezőkocsiban fogyasztja el, s mikor a vonat berohan az alkonyatba, pihenni indul a hálókocsi felé, […]

Ha Ogyesszához közelebb van Fiume vagy Trieszt?… Gondolatnak is rettenetes. Beevez szegény Patyomkin. És hétszázötven akasztófa várja a parton. A nemzetközi udvariasságnak mi vagyunk a finom művészei. Mi persze hogy kiadtuk volna a véres lázadókat.

Van-e abból haszna a hazának; ha szűk látókörű embereket nevelnek neki? Olyan egyszerű e dolog. Az ember sírni szeretne dühében, hogy ez – kényes kérdés. Nem a hazafiság revíziójáról van szó, habár a frázis ügyes. Arról van szó, hogy a csámpás, elfogult, kártékony hazafiság-magyarázat helyébe jöjjön már az igazi magyarázat

* A modern férfiak nagyravágyása nem abból áll, hogy nagy dolgokat tegyenek, de abból hogy nagyoknak lássanak. Ez az ambiczió szédelgése. * Azt mondják: a szerelem vak. De a legvalódibb szerelem mégis csak az, mely lát és még sem szünik meg.

Egy szerencsés baleset Szada Jakko, a tüneményes Japán egyetlen színésznője, automobilján egy kis kirándulásra indult. Jó messze elröpült Tokiótól s keresztül akart hajtani gépjével a Busi hegyen, mely valamikor tűzhányó volt. A tetőről őrült iramodással kezdett a lejtőn repülni az automobil. Nem lehetett visszatartani.

* Az, a mit diplomácziának neveznek, egyszerűen abból áll: hogy az ember ott tudjon aratni, a hol mások vetettek és a kórót müvészi csokorrá kötve, ugy tudja elfogadtatni az ellenféllel – hogy még az érezze magát lekötelezve. * A ki tapasztal nyer is veszit is és önkénytelenül kérdezzük: a nyereség felér-e a veszteséggel?

Spanyolországot felemelni: kellene, helyes volna, szép volna, dicsőséges volna. De sem Spanyolországot, sem Magyarországot nem emeli fel az ágyú és a hajópáncél. Iskolákat kell állítani, tanulni kell és tanítani kell, dolgozni kell és produkálni: ez emeli fel az országokat.

(Se nem kevés, se nem sok…) Az említett örök érvényűséget célozta meg az a szándék, hogy a konferenciasorozat anyagát egy-egy könyvben gyűjtsék össze s juttassák el a magyar irodalomoktatás szellemi műhelyeibe. Csakhogy a könyvkiadás, különösen a szaktudományos jellegű, manapság – anyagi okokból – szerény példányszámokat ismer,

Az emberi faj két nemre oszlik, férfiak és nőkre; s ha titok az ember természete, ket­tős titok a nőé. A meghatározatlan mysteriositás roppant vonzerővel bír, s ezért van annyi ember, ki oly nagy passióval adja magát a nők tanulmányozására. Sokan, sokféle szem­pontból, sokféle oldalról vizsgálják a női ter­mészetet, s ezért jutnak annyira különböző eredményekre. Sohasem […]

* Egy összetört nősziv! Mily gyakran hasonlit a szőlőhöz, mely összezúzva, a legédesebb italt nyujtja. * A tisztességes nők a czivilizátió védbástyái.

A prüderia spanyolfal, mely mögött sok minden történik, mit a prüderia megró. A férfi két nő között rendesen azt fogja inkább szeretni – a ki ezt kevésbbé érdemli meg.