Nem hiába szeretem azt, amit veszély fenyeget. Mert egyáltalán nem kell sajnálkozni rajta, hogy veszély fenyegeti az értékes dolgokat. Hiszen éppen ebben fedezem fel kiválóságuk egyik feltételét. Szeretem a hű barátot, még ha kísértésbe esik is. Mert kísértés nélkül nincsen hűség, s nincsen barátom se. És elfogadom, hogy egyik-másik elbukjék, mert ezzel csak értékesebbé teszi […]

Aki a tenger iránt hordoz szívében hivatást, elfogadja, hogy hajótöröttként haljon meg. És ha igaz, hogy a hajótörés pillanatában talán ugyanúgy lázong, vergődik, mint a vad a tőrbeesés pillanatában, mégiscsak az az igazság, hogy a páni félelemnek ez a kitörése nem számít – hiszen előre számol vele, elfogadja és nem méltatja figyelemre –, sőt, ellenkezőleg, […]

Uráli ciklus (limerickek*) Szőke a finn, szép a magyar! „Nyelvrokonok? Miről hadar? Suméroké rokon, Sőt közeli fokon! Ennyit se tud, maga badar?!”

Te, ember, úgy vagy építve, hogy a tárgyak üresek és holtak számodra, ha nem valami szellemi világ részei, és légy bár tompa agyú, zsugori alak, a szebbik tárgyat mégis azért óhajtod inkább, mint a másikat, mert valami értelme van számodra, mint ahogyan az aranyat is azért kívánod, mert azt képzeled, láthatatlan kincseket hordoz magában, és […]

A hitvesi költészet nehézségeiről „Én feleségem, jó és drága-drága” (Kosztolányi Dezső) „Vesztemre vevélek el utczai rongy” (Goethe) Arról szól ez a makáma, – hogy az ember milyen szomorú lesz, ha a hitvese már régen ugrott a nyakába, – meg arról is szól másfelől viszont, – hogy milyen nehéz megénekelni egy házastársi viszonyt. – Ó, mennyivel […]

A csendőrök feladata nem az, hogy megértsenek és ítéljenek, hanem hogy utasításaid alapján válogassanak – azt a parancsot kapják, hogy fehér vagy fekete pecsétet üssenek (csak két színt ismernek) arra, aki például dúdolgat, amikor egyedül van, vagy időnként kételkedik Istenben, ásít szántás közben, vagy egyáltalán gondolkozik, cselekszik, szeret, gyűlöl, csodál vagy megvet bármit, akkor iszonyatos […]

Ha szerelmed a dolgok abszolút lehetetlenségébe ütközik, például egy klastrom vagy a számkivetés áthághatatlan fala meredezik előtted, adj hálát Istennek, ha választottad viszontszeret, jóllehet látszólag néma és vak. Mert létezik számodra általa meggyújtott mécses a világban. És nem számít, hogy nem használhatod. Mert aki így hal meg a pusztában, gazdag: hiszen háza van valahol messze, […]

Melyik felem székely? A hajdani Székely Népi Együttes gyakran vendégszerepelt, szinte minden hónapban, de legalábbis kéthavonta megfordult Petrozsényban, és ott olyankor népünnepély volt. A csaknem ezer férőhelyes munkásklubban nem lehetett egy gombostűt leejteni, annyi magyar ember gyűlt össze, hiszen a bányában szinte az egész Székelyföld ott dolgozott. Nekem az édesapám háromszéki, édesanyám petrozsényi, mindig mondták, […]

Az élet struktúra, erővonalak együttese és igazságtalanság. Ha vannak olyan gyerekek, akik unatkoznak, mi egyebet cselekszel, mint hogy rájuk kényszeríted parancsaidat, amelyek olyanok, mint a játékszabályok. Aztán látod, hogyan szaladgálnak.

…Tévednek azok, akik tetszeni igyekeznek. És, hogy tetszeni tudjanak, hajlékonyan, alakíthatóan viselkednek. És eleve engednek minden kívánságnak. És mindenben csalnak, hogy olyannak mutatkozzanak, amilyennek kívánják őket. De mi dolgom nekem az ilyen csont nélküli, alaktalan medúzákkal? Undorral elvetem őket, hadd menjenek vissza a maguk ködös világába: majd akkor jertek vissza, ha felépültetek.

Ó, lányok, asszonyok, szia! Vagy tíz esztendeje, amikor minden hónapban megrendezték az Új Írás munkatársainak találkozóját a Százéves étteremben, olyan írnokok közé kerültem véletlenül, akiknek mindegyiküknek óriási terveik voltak: az egyik színdarabot készült írni, a másik regényciklust, a harmadik önéletrajzot. Én nagyon szégyelltem magam, hogy nekem nincsenek terveim, hát végül közöltem velük, hogy én is […]

Igazi értékeid nem a tárgyak, amelyek akkor érnek valamit, amikor használod őket, mint a szamarad, ha felülsz rá, vagy edényeid, ha eszel belőlük, de ha elrakod őket, már nincs többé jelentőségük. Sem amikor a dolgok kényszere elválaszt tőlük, mint az olyan asszony, akire csak vágyakozol, de akit nem szeretsz. Mert igaz, hogy az állat csak […]

Istent minden kétséget kizáróan távollétéből lehet kiolvasni, amikor elrejtőzik. Mert a tengerész számára jelentése van a tengernek. És a hitves számára jelentése van a szerelemnek. De vannak pillanatok, amikor a tengerész azt kérdezi magában: “Mire való a tenger?” A hitves meg: “Mire való a szerelem?” És gyötrődnek. Semmijük sem hiányzik, csak az az isteni csomó, […]

bukolika 65. születésnapomra öt birkám van büdösek büdösek pedig nem is rihesek-rühösek

Nem vagyok hajlandó sem cimboráskodni, sem kizárni. Nem vagyok sem hajthatatlan, sem túlzottan engedékeny vagy könnyelmű. Elfogadom az embert hibáival együtt, de mégis szigort gyakorlok vele szemben. Nem csinálok ellenfelemből tanút, minden bajaink bűnbakját, akit legjobb lenne mindenestől elégetni a piacon. Ellenfelemet mindenestől elfogadom, de egyúttal megtagadom. Mert a víz üde és kívánatos. És kívánatos […]

Kedves tanárom volt Kajcsa Jenő, Székelyvajában tanított magyar nyelvet és irodalmat. Képzeljenek el egy alacsony, tömzsi, kissé kopasz emberkét, aki mindennap két degeszre tömött táskával jelenik meg az iskolában, reggel hét után elkapja azokat a szegény nebulókat, akik túl korán érkeznek, és irgalmatlanul tömi a fejükbe a helyesírási szabályokat. Hogy aszondja: a szóvégi ó, ő, […]

A sakkjátékban ellenfeled nem tolja előre a bábut mindaddig, amíg nem méltóztattál lépni a tiéddel. Vagyis a sakkban minden az időn kívül történik, amelyik ott nem táplál, nem növel fát. A sakkjáték úgyszólván kívül esik az időn. Az életben viszont fejlődő szervezet van. Szervezet, nem pedig okok és okozatok egymásutánja – még ha aztán tanítványaid […]

A Búvár című folyóiratnak, ha nem is rendszeresen, de volt egy Vidám tudomány rovata, mely híres tudósok furcsaságait gyűjtötte. Persze ezek között, a többnyire valós esetek, és a sok jellegzetes „vándoranekdota” között, számos akad, amelynek a tudománnyal való érintkezése csak arra korlátozódik, hogy szereplői tudósok, egyetemi tanárok, de a leírt eset tulajdonképpen bárkivel megtörténhetett volna. […]

…Én csak egyetlen termékeny cselekvést ismerek, az imádságot, de azt is tudom, hogy minden cselekvés imádság, ha önmagunk odaajándékozása azért, hogy megvalósuljunk. Olyan vagy, mint a fészkét építő madár, a fészek pedig meleg, olyan vagy, mint a mézet csináló méh, a méz pedig édes; mint az az ember, aki a vázát a váza szeretete miatt […]

Jól tudom, mennyi idő megy veszendőbe temetésekkel, mert emberek azzal foglalatoskodnak, hogy kiássák a földet, és beletemessék a halott földi maradványait, holott ezt az időt szántásra, aratásra használhatták volna fel, mégis megtiltom halottégető máglyák rakását, mert engem nem érdekel az így nyert idő, ha ugyanakkor elveszítem a holtak szeretetét.

Badarságok, szóbeszédek Van egy hely, úgy hívják: Trianon – Túl Tordán, Tusnádon, Tihanyon… Benne sok francia, Semmi garancia – Minket meg új járom, iga nyom.

Azt nehézség nélkül elfogadod, hogy a másik föléd kerekedhessen, ha hatalmasabb, azt azonban hogyan is tudnád elfogadni, hogy ítélőképességével, igazságosságával vagy szívének nemességével bizonyuljon nálad erősebbnek? De ha megveted őt, akkor ki fog megjutalmazni munkádért azzal, hogy kifejezi irántad való megbecsülését? A megvetett embertől szármaró megbecsülés valóságos gyalázat.

Hogyan sírok én, gazember?! A ZOKOGÓ MAJOM épülete ma már nincs meg, de tovább él a romantikája. Valamelyik napon, amikor a romos és poros telek lábánál megálltunk s kissé megilletődve pillantottunk a téglarakásokra, azon tűnődtünk, hogy is fűzhet annyi embert oly sok emlék, hála és szeretet ehhez a zsebkendőnyi helyhez, amely a megszépítő távlatból az […]

Soha ne hallgass azokra, akik úgy akarnak szolgálatodra lenni, hogy azt tanácsolják, mondj le egyik-másik törekvésedről. Arról ismered fel hivatásodat, hogy belülről nyom. És ha elárulod, önmagadat torzítod el; de tudd meg, hogy igazságod lassan alakul ki, mert az igazság születése olyan, mint a fa születése, nem pedig valami formula kiagyalása, mert itt a főszerep […]

Eperjesen történt 1844. után. Tompa Mihály, a „Virágregék” költője akkor még fiatal teológus volt. A diákszobában négy jó cimbora űzte az időt beszélgetéssel: Péchy István, Comáromy Sándor, Puky István jogászok és Tompa Mihály. Ha láttátok volna, jegyezte meg az egyik jogász, hogyan eszi Miska a virslit! Az nagyszerű! Kedves ételem a forró szepesi tormásvirsli, jegyezte […]