A bánkódó férj Szatmárban egy kis csárda van, Trézsi asszony lakott ottan. Éjfél haján, bogárszemű, Kerek tagú, őz termetű; De jaj! mily szép, oly csintalan, Rózsás ajkin pör úntalan.

Nem hederítek a hülye fecsegőre, aki azt veti szemére a pálmafáknak, hogy nem cédrus, a cédrusnak, hogy nem pálmafa, és összevissza olvasva jó és rossz könyveket, a káosz felé halad. Persze, jól tudom, a fecsegőnek igaza van a maga képtelen tudományában, mert az életen kívül cédrus és pálmafa egy volna, és porrá omlana szét. Ám […]

Bechstein lejegyezte. Ezt dalolja: Tiu, tiu, tiu, tiu szhpe, tiu, tokua tio, tio, tio, tio kutio, kutio, kutio, kutio cskuo, cskuo, cskuo, cskuo csii, csii, csii, csii csii, csii, csii, csii, csii kuorror, tiu, cskua, pipitskuisi

Kolozsváron nőttem fel, az egyetemi kihelyezés ántivilágbeli rendszere messzire repített, s amikor végre választhattam, 1988-ban a székelyföldi megtelepedés mellett döntöttem. Addig a székely nyelvjárások világa legfeljebb Tamási-művekből volt ismerős számomra, azóta azonban nem múlt el riportút, de a leghétköznapibb beszélgetésben is megtörténhetett, hogy kihasználva az összehasonlítási előnyöm, ne élvezzem, vagy legalább ne szórakozzam anyanyelvem e […]

Felmehetünk siklón is, bár fölösleges, minthogy mi gondolatban utazunk. A turultól nem kell megijedni, nem bántott még soha senkit. Komoly madár díszmagyarban, kissé előrehajlik, mint a tüzes parlamenti szónokok. Őrzi a Várkertet. Mikor kicsi voltam, vasárnap délelőtt be lehetett menni a Várkertbe. Ilyenkor mindig meg voltam rendülve, úgy éreztem, a király lát vendégül bennünket, gyermekeit.

– A francziák és angolok megjelenése a török földön nem maradhatott már eddig is hatás nélkül a török népre, s érzelmeik, gondolatjaik képviselőire, a népköltőkre. Ujabb költészetükben nagyban szerepelnek már a nagy események, s örömük, fájdalmuk, sőt gunyaik is dalokban, mesékben törnek ki belőlök. Két hatalmas szabadítójuk, Napoleon császár és „az áldott asszony” (igy nevezik […]

Paskievics orosz marsall, varsói herczeg, ki most az alsódunai orosz hadsereg fővezérletét viszi, 1777-ben született Mohilewben, Lithvánia határán, tehát lengyel eredetü. Legelső hadjárata Kosciusko lengyel vezér alatt történt Oroszország ellen, s midőn e hős elhunytával Lengyelország vége is bekövetkezett, 1792-ben orosz hadiszolgálatba állott. 1812 és 1813-ban mint tábornok, a Napoleon elleni hadjáratban vett részt.

Halálának évében, 1981-ben a hetes autóbuszon találkoztam Pipettel utoljára. Pipettel – mert a mozivilágban s a magyar mindennapokban, aki ismerte, így szólította Huszárik Zoltánt, a 20. század magyar filmművészetének legjelentősebb, legnagyobb álmodóját. Álltunk egymás mellett. Jól vagy? – nézett rám mosolyogva. Jól vagyok – mosolyogtam rá. Egy nyelvet beszéltünk.

Midőn Sándor orosz czár 1821-ben katonagyarmatait látogatta meg a Krimmben (hol most Szebasztopol vára büszkélkedik), rendesen minden gyarmatos házába benézett, hogy népének állapotjáról meggyőződjék. Voltak, a kik gondoskodtak arról, hogy minden a legjobb szinben tünjék fel. Igy p. o. minden házban bőségesen talált edédet az asztalon s az ételek között majd mindenütt egyegy sült malaczot.

A féltékeny ember A féltékeny ember megkérdezi a feleségét, hogy miről szól a regény, amit olvas. Izgatottan kérdezi, mert rettentő gyanú marcangolja az ő szívét; vagy boldog szerelemről szól a regény, vagy boldogtalanról. Ha boldogról szól, akkor biztosan azért olvassa az asszony, hogy abban élje ki a fantáziáját, mert őt nem szereti.

(*e versét a költő  Zólyomi László álnéven közölte) Tüzes, forró szeszéllyel meglep és fáj az éjjel. Búsul a kerti hársfa, mert nincsen néki társa.

(Alázatos petitio.) Az „alázatos petitio” a vers végén igy hangzik: „Ha szürömet e világból Majd kitenni jónak látod,

A paraszt is föltalálja magát. (Vásári esemény.) Örülök szivből lélekből, ha honfitársaim közt leleményes elmére akadok, s nem tarthatom magamat vissza a nevetéstől, midőn látom, hogy kaputos barátomat is rászedi egy bőrnadrágos paraszt. Pedig ez gyakran történik az életben.

Anno 1712. Esett egy siralmas casus. Egy ungvári leány férfiköntösbe öltözvén, Magyarországról bejű Erdélybe, holott sokáig udvarokban lakván, végre megházasodik és két gyermeki leszen feleségének; osztán ez a felesége meghalván, még mást veszen, kivel is jó darab ideig együtt lakván, az asszony kinyilatkoztatja dolgát és megfogják. A férfiszerszámát, kit maga csinált volt bőrből, a tanácsházban […]

Nincs abban semmi különös, hogy a csíkszeredai vasútállomás ma 81 éves, egykori állomásfőnökét úgy hívják, hogy Stoian Teodor. És még az sem igazi szenzáció, hogy az ex-főnök tökéletesen beszéli a magyar nyelvet – az édesanyja ugyanis magyar asszony volt, Kerezsi lány. Az igazi érdekesség a Stoian Teodor élettörténetében keresendő és található, amelyet Daczó Katalin fejtett […]

Piszkos Fred, a kapitány / Őfelségem I-ső Fülig Jimmy naplója Én egy marha vagyok saját eszüleg! Ez a gyanú kelt mint bent asz agyamban, és ahogy a kirájok írják asz időt: ambó dominó mai dátum. Mer ott volt a gyilkos velem, beszéltem vele és nem sejtém. És egész idő alatt nem sejtettem, hogy a kísértet […]

A Nyugat íróinak és olvasóinak bizonyára sejtelmük sincs róla, hogy egy ismeretlen vagy teljesen félreismert költő él itt valahol Magyarországon, aki az ő irányukat képviseli, holott pedig egy verses kötete is megjelent tavasz előtt igen díszes kiadásban nem kisebb kiadónál, mint Singer és Wolfner. Boross Sándor, a Tánc c. verseskönyv szerzője, tudtommal ugyan sohasem írt […]

– Kezdem a hegyi patak eredetével, melynek a helyét, vagyis az én születésem forrását, nem az igazság határozta meg, hanem olyan folyamata a tényeknek, amelyek előtt az igazság egészen tanácstalan; sőt maga a tudomány is, mely szeret az igazság ámokfutója lenni, csak magyarázkodik és a születés tényét megállapítja, de a folyamatot megfejteni nem tudja.

Röppen a kappan, Lebben a Koppány parton a köppeny. Döbben a szappan- szagtól a jappán. (Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1981-1983) Szerkeszti: B.D.

Sohasem osztottam az írók megvetését az újságírás iránt. Sőt, ha ifjúkorom titkos (s persze mindig elérhetetlennek érzett) reményeit sorra veszem: ott is első helyen egy egyetemi katedra állt, melyről felvett ifjaknak beszélhetek; mellette egy magam vezette színház (papírszínházam kőbe, emberbe öltözött mása) vagy legalább egy munkában hozzám forrt együttes, ezek után azonban rögtön egy olyan […]

Vajon ki mondhatná, hogy nincsen szükség tanítóra? Viszont melyik tanító merné állítani, hogy érette van a nép? Hibája még, hogy nem látja mindig a vállaira nehezülő halálosan súlyos feladatot. Elfáradt, megtört. Nem látja az utat, a kapcsolatot, amely a nép lelkéhez vezet. Megjegyezhetjük, hogy a magyar nép lelke is bizonytalan, zárkózott. Hiszen annyi-annyi seb égette […]

Aforizmák Nem próféta az, aki vizet nem prédikál és bort nem iszik. A szamárfülnek két határozott előnye van. Az egyik az, hogy nem lehet belőle kocsonyát főzni s így nem rontja el az emberek gyomrát; a másik az, hogy bele lehet görbíteni a legokosabb könyvbe is.

Krisztusuccse szívreható, Mily kevés a luxusadó !

Egy erdélyi kerületben összegyűltek a főbb kortesek, s nagy bölcsen elhatározták, hogy ők bizony nem fognak egymással marakodni, hanem a képviselői állást nyílt pályázat útján töltik be. Legott meg is szerkesztették a fölhívást, amely ekképen hangzott:

Az eirodalom.ro (a morfondir.ro honlap nyomán) barátunkkal és munkatársunkkal készült interjút közölt, amelyből a jeles kritikus és nevelő néhány gondolatát idézzük. (A Hodor Enikő jegyezte interjú teljes szövege itt olvasható.) – Írói, valamint könyvkiadói munkássága során érezhető-e, hogy lélektől lélekig eljutottak az olvasókhoz üzenetei? Lehet-e beszélni vidékünkön, Kézdivásárhelyen és környékén állandó, igényes olvasói rétegről? – […]